DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat az 1993. évi XXII. törvénynek az 1996. évi költségvetésrõl szóló 1995. évi CXXXI. törvénnyel módosított változatát kívánja felváltani. Célja az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok önálló, független helyének véglegesítése a hazai tudománytámogatás rendszerében.
Az OTKA története a '80-as évek közepén indult. A Magyar Tudományos Akadémia úttörõ kezdeményezése rést ütött a kutatásra fordított költségvetésnek az intézményi hierarchián keresztül történõ, elsõsorban az adminisztratív politikai vezetésben születõ alkukra alapozott felhasználási rendszerén.
A mai kutatói középgeneráció elsõ szabadságélményét a kutatási pályázatokon elnyert önálló felhasználású összegek adták. Ez az élmény máig hatóan meghatározza az OTKA intézményétõl a kutatói közösség tagjai által elvárt szerepet: a személyes és csoportos ígéretes kutatói kezdeményezések közvetlen támogatását, e kutatói közösség szándékainak a tudománypolitika legfelsõbb fórumain való közvetlen megjelenítését. Ehhez a feladathoz adott az elsõ demokratikusan választott magyar parlament 1993-ban törvényi szilárdságú felhatalmazást és pénzügyi alapot.
Az OTKA támogatási gyakorlatát, pályázati és bírálati rendszerét néhai Andorka Rudolf akadémikus irányításával a kutatói érdekek képviseletére, a nemzetközi színvonalú eredmények kiemelt támogatására elkötelezett kollégiumi és szakbizottsági gárda formálta. Amikor 1995- ben az államháztartás stabilizációja kapcsán veszélybe került az OTKA törvényi garanciával biztosított önálló létezése, a kutatói-oktatói közösség elemi erõvel védte meg a törvényi szintû szabályozást.
A kormányzat is túllépett a bürokratikus államháztartási gondolkodáson, amikor a Magyar Tudományos Akadémia költségvetési fejezetében elkülönített fejezeti kezelésû elõirányzatként helyezte el az alapprogramok támogatására szánt éves keretet. A Magyar Tudományos Akadémia jó gazdának bizonyult. Soha nem vonta kétségbe az OTKA testületeinek szuverenitását a pályázat- és kutatástámogatás irányainak és módszereinek meghatározására. Ellenkezõleg: a legkiválóbb akadémikusok és köztestületi tagok bírálati közremûködésével járult és járul hozzá a döntések hitelének emeléséhez.
Az új OTKA-törvény, tisztelt Ház, megõrzi az elsõ törvény szellemét. Felépítése és paragrafusainak többsége azzal megegyezõ. A jogi és pénzügyi megfogalmazások szakszerûbbé tétele mellett a beterjesztett törvényjavaslat két alapvetõ kérdéskörben egyértelmû és világos megfogalmazású tudománypolitikai elképzelést emel törvényi rangra.
Az elsõ alapvetõ kérdéskört, tisztelt képviselõtársaim, az OTKA intézményének önállóságát és a többi tudománytámogató testülettõl való függetlenségét garantáló rendelkezések sora adja. Az új törvény az OTKA vezetõ testületének megbízatását miniszterelnöki hatáskörbe utalja. A testület éves beszámolóját a kormány mindenkori legmagasabb szintû tudománypolitikai testülete vitatja majd meg. Ez a testület véleményezi az OTKA szervezeti és mûködési szabályzatát is. Jelenleg ez a testület a kormányfõ elnökletével mûködõ Tudománypolitikai Kollégium, amelynek az OTKA-bizottság elnöke is tagja. Az OTKA továbbá önálló jelentéssel járul hozzá a Magyar Tudományos Akadémia országgyûlési beszámolójához is.
A második kérdéscsoport, tisztelt Ház, a döntések tisztasága, a pályázati eljárás átláthatósága és a kutatási eredményeknek a széles közvéleménnyel való megismertetésének elõírása. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok tudománytámogatási gyakorlata a kutatói közösség folyamatos felügyelete mellett alakul. Egyetlen törvényi szinten szabályozott kutatási pályázati rendszerünkként példaként szolgál minden közpénzfelhasználó pályázó testületi szervezete, pályázati mechanizmusa számára.
Az új törvény meghatározza az OTKA vezetõ testületeiben alkalmazandó tudományos összeférhetetlenségi elveket is. A bizottság tagjainak függetlenségét garantálja, hogy bizottsági mûködésük alatt nem nyújthatnak be pályázatot. Magasabb szintre emelve a szaktestületek tagjai pályázatainak elbírálását, elkerülhetõ a szakvélemények rangsorolása kapcsán a személyes érdekeltségû befolyás gyanúja. Pontos rotációs szabályok kerülnek megfogalmazásra a bizottsági tagok és szakkollégiumi tisztségviselõk közremûködésének idõtartamára. A bizottsági döntések kiegyensúlyozottsága érdekében a javaslat újraszabályozta az OTKA-bizottság elnökének és a bizottságnak kölcsönös kompetenciáit.
Megjegyzendõ, tisztelt Ház, hogy a tervezet elõkészítésére fordított közel egy év során már érezhetõ volt az ennek kapcsán folytatott egyeztetések hatása egyéb tudományos kutatási-fejlesztési pályázatok elveire és gyakorlatára. Az új törvényi szabályozás elõkészítését a mûvelõdési tárca az OTKA-bizottsággal karöltve, a kutatástámogatásban aktív szerepet játszó összes országos testületnek, szaktárcának, valamint a kutatók országos érdek-képviseleti szerveinek bevonásával végezte. Andorka Rudolf elnök úr betegségével harcoló hõsies részvételérõl és utolsó pillanatig tartó támogató érdeklõdésérõl az elõterjesztõ csodálattal számol be a tisztelt Háznak.
Tisztelt Képviselõtársaim! A közmegegyezéssel létrejött javaslatot azzal a bizakodással ajánlom elfogadásra, hogy az új OTKA-törvény az autonóm tudományos közélet egyik tartóoszlopaként, tartósan szolgálhatja a magyar tudomány újabb kiemelkedõ alkotásainak létrejöttét.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)