DR. DOBOS KRISZTINA, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy kicsit zavarban vagyok, hiszen az Országos Tudományos Kutatási Alapról, egy törvényrõl fél 8 után 5 perccel elkezdeni beszélni, ez azt jelenti, hogy egy picit minõsíti a parlament munkáját, hiszen az egyik legfontosabb kérdés, a kutatás és a kutatással kapcsolatos pénzügyi lehetõségek, illetve törvényi szabályozás kérdése kerül ma így napirendre.
(19.40)
Azt mondhatom, hogy besuvasztva két igen fontos politikai vita közé, sajnálatos módon egy kicsit a jelenlegi tudomány állapotát is jelzi.
Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságban egyhangúlag támogattuk a törvényt, mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselõk, és valószínûleg a parlament történetében, illetve 1994 óta - mert ezt megelõzõen már volt rá példa - most elõször ellenzéki képviselõ mondja el a többségi véleményt, ezzel is jelezve, hogy milyen egységes támogatás volt.
Úgy gondoltuk mindannyian, hogy a törvény léte rendkívül fontos, és - azt hiszem - két idézettel kell, hogy szolgáljak a bizottságnak. Az egyik a mûvelõdési minisztérium képviselõje, fõosztályvezetõje által elmondottakban van, amelyben az szerepel: "ez az eredeti, az elõzõ OTKA-törvénnyel azonos tartalmú, azonos gondolatokat igyekszik egzaktabb formában megfogalmazni". Vagyis semmi új nincs ebben a törvényben, hanem valóban, bizonyos kérdéseket pontosít. Nyilvánvaló, hogy az 1993-ban közel egy évi egyeztetés után megalkotott OTKA- törvény használata közben, majd folyamatosan bizonyos kérdések merültek fel, és nyilván ezeket pontosítani kell.
Mindannyiunk számára megdöbbentõ volt az 1995. évi - a mindannyiunk számára emlékezetes Bokros pénzügyminiszter úr által létrehozott -
költségvetési törvény, amely elõször meg akarta szüntetni az OTKA-t, illetve már 1994-ben a pótköltségvetés során folyamatosan azt OTKA- pénzekbõl bizonyos százalékok eltûntek, de ezt közösen valóban kormánypárti és ellenzéki képviselõknek sikerült megmenteni.
Szintén egy kormánypárti képviselõtársamtól szeretnék idézni, aki azt mondta: "hogy az OTKA-ból törvény lett, az az Antall-kormány nagy érdeme, megítélésem szerint ez egy olyan érdem, amit más kormánynak is el kell ismerni". Azt hiszem, hogy kormánypárti képviselõtársamnak valóban igaza van: az, hogy az OTKA mûködött, az 1993. évi törvénynek és annak következménye, hogy kiváló emberek mûködtek mind az egyes szakbizottságokban, mind az OTKA elnöke, néhai Andorka Rudolf, aki végig õrködött, és megpróbálta ezt a törvényt a szellemiségében is és a paragrafusaiban is betartani.
Az oktatási bizottságban két kérdésben merült fel további lehetõség, amihez majd nyilván módosító indítványokat fogunk beterjeszteni, de mind az ellenzék, mind a kormánypárti képviselõtársaim egyöntetûen javasolták általános vitára, sõt mi több, azt hiszem, hogy a módosító indítványokkal egyöntetûen fogjuk támogatni. Kérem a még itt lévõ képviselõtársaimat is, hogy valóban minél elõbb szavazzuk meg ezt a törvényt, hiszen ez egy olyan törvény, amely azt a kutatási programot segíti, amely minden országnak szükséges ahhoz, hogy valóban európai országnak tekinthesse magát.
Köszönöm szépen. (Taps.)