DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A bizottsági ajánlások után egyértelmû, hogy ez egy olyan szakmai törvény, amely nem osztja meg a parlamentet aszerint, hogy milyen politikai párthoz tartozik. Én ezt a tényt nagy örömmel üdvözlöm, és úgy érzem, ez egyben azt is jelenti, hogy bármennyire ilyen idõben és bármilyen kis létszámban is foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mindenképpen arról van szó, hogy a magyar politikai elit igenis a tudomány, a kutatás, a jövõnk érdekében egységes elképzeléseket vall.
(19.50)
Nem egyszerû kérdésrõl van szó, hiszen ismeretes, hogy Jonathan Swift Gulliverjének van egy igen megszívlelendõ, parodikus része, amikor bemutatják Gullivernek a különbözõ tudósokat, hogy mivel foglalkoznak. Nem szeretném taglalni, hogy milyen félelmetes ötletekkel foglalkozó tudósokról volt ott szó, de a kísérõ óvta Gullivert attól, hogy megkérdezze a tudóst, hogy mit csinál, mert azt mondta a kísérõ, hogy az elsõ kérdésére valószínûleg az lesz a válasz, hogy: tudnál-e valami pénzt szerezni a kutatásaimhoz?
Ez egy klasszikus kérdése a tudománynak és az államnak, a királyok idejében is így volt valószínûleg. Tehát valamilyen értelemben a modern világban el kellett rendezni ezt a kérdést, hogy a társadalom érdekében mûködõ tudomány, a tudományos mûhelyek dolgozói milyen módon finanszírozhatók, és hogyan kell ezt lebonyolítani.
Kétségtelen tény, hogy ebben a kérdésben történelmileg jelentõs esemény volt, amikor - az elõterjesztõ is megemlítette - a Magyar Tudományos Akadémián - és itt talán emlékezzünk meg Láng István fõtitkár úrról, aki ezt kezdeményezte -, Magyarországon a nyilvános pályázati rendszer bevezetése korszakalkotó jelentõségû, Európához, a világ legfejlettebb országaihoz való hasonulást jelentett a tudományos kutatások egy részének finanszírozásában. Természetesen ezt a szellemiséget továbbvitte Andorka Rudolf, akinek én személyesen is igen nagy tisztelõje voltam és vagyok.
A másik oldalról ez a törvény - miután az elõterjesztõ elmondta, hogy milyen utat járt be, egy kicsit úgy érzem -, poszt-rendszerváltó törvény, rendszerváltás utáni törvény, abban az értelemben, hogy nem a rendszerváltás rendkívül nehéz kérdéseit vitató törvény, hanem mintha már valamilyen értelemben túllennénk ezen a kérdésen, és nyugodt körülmények között tárgyalunk, emberi módon, megegyezve, kompromisszumot kötve valamilyen cél érdekében, amely - még egyszer hangsúlyozom - nem osztja meg alapvetõen a politikai elitet.
Egy ilyen parlamenti vita után, amit ma délután átéltem, úgy érzem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a jövõt illetõen egyre több ilyen jellegû törvényhozói feladat elõtt fog állni a magyar parlament. Nem fog annyira hajtani bennünket a tatár, hogy újra és újra, hibát hibára halmozva, hibás törvények kijavításának a kijavításával foglalkozzunk.
Itt szerencsénk volt, mert az alapkiindulás már nem volt hibás. Ezt különben az Európai Unió tagállamainak szakértõ bizottsága úgy fogalmazta meg, hogy a magyar tudomány területén, sõt, bizonyos értelemben a magyar felsõoktatás területén is, ami nem egészen ugyanaz, nincsenek problémák az európai uniós tagságot illetõen, tehát nem kell olyan törvénykezési folyamatba belekezdenünk, amely a harmonizációt vélné megvalósítani. Itt eléggé egyértelmûen elõremutató törvények születtek.
Miben ad újat ez a törvény az elõzõekhez képest? Az egyik legfontosabb kérdés, amit megemlítenék, hogy az összeférhetetlenséget szabályozza. Közismert dolog, hogy érdekes módon az Tsszeférhetetlenség fogalma egy politikából átjövõ fogalom volt. Természetesen a tudóstársadalomban is mindig van összeférhetetlenség, hiszen aki nem kap, az nyilvánvalóan nincs túlságosan megelégedve azzal a kuratóriummal vagy azzal a bizottsággal, amelyiktõl kért, míg esetleg mások, akik kapnak vagy többet kaptak, túlértékelik ennek a bizottságnak a jelentõségét. Tehát az összeférhetetlenség fontos dolog, és úgy vélem, nagyon helyes, hogy ezen a területen is törvény szabályozza ezt a kérdést.
Ugyanakkor ennek a törvénynek még mindig van néhány olyan pongyolasága, amivel nem tudok megbékélni, és az államtitkár úr elõterjesztését is javítanom kell egy kicsit.
Az OTKA elnökének nem a tudománypolitikai kollégiumban kell beszámolni, hanem a kormánynak kell beszámolni. Ez a fogalom, hogy Tudománypolitikai Kollégium, nem is szerepel az OTKA-törvényben, bár tudjuk, hogy a Tudománypolitikai Kollégiumnak jelenleg tagja az OTKA elnöke. De ez egy más kérdés, ez még nincs elintézve törvényesített formában. Különben is, van ilyen probléma a magyar tudományban, hogy tulajdonképpen ki képviselje, milyen kormányzati szerv képviselje a magyar tudományt, adott esetben, mondjuk, nemzetközi tárgyalásokon. Ez az egyik dolog.
A másik dolog az, hogy használ ez a törvényjavaslat olyan fogalmakat, amit a jogászok úgy mondanak, hogy idegenek - nincs definiálva a fogalom. Tudom jól, hogy a jogászok azért nem olyan finom gondolkodásúak, mint, mondjuk, a matematikusok... (Derültség.), de azért általában õk is igyekeznek jól definiált fogalmakkal dolgozni. Mert ha nem erre törekednének, akkor elég sok baj lenne.
Kérem szépen, itt mondok két példát. Az egyik például azt mondja, hogy vannak úgynevezett szakterületi kollégiumok. De ez a szakterületi kollégium fogalom abszolút nincs definiálva ebben a törvényben. Ennek következtében megkerestem ma délután Vastagh miniszter urat, hogy szabad-e egy törvényben olyan fogalmat használni, ami mondjuk, ha nem is a törvényben, de valahol más törvényben sincs megfogalmazva. Azt mondta, hogy ezt nem illik, nem szabad, ez jogászi trehányság.
Nos, kérem szépen, megnéztem a felsõoktatási törvényt, mert emlékeztem rá, hogy ott van egy fogalommagyarázat: tudományterület. Ez a hivatalos elnevezés a felsõoktatási törvényben, és ez a bizonyos három szakterületi kollégium, ami említve van ebben a törvényben, tulajdonképpen a három tudományterületi kollégiumnak felel meg. Úgy gondolom, hogy az ország nyilvánossága elõtt azért el kell mondani, hogy talán nem kellene ilyen pongyolán fogalmazni, azt a szóhasználatot kell használni, ami esetleg már egy másik törvényben benne van. Tehát itt a jogalkotást mindenképpen megelõzi a tudományterületi elnevezés, véleményem szerint ez eléggé helyes.
Ugyanígy vagyok a tudományos fokozattal, illetve a PhD-fokozattal rendelkezõkkel. Egy törvényen belül a tudományos fokozat és a PhD- fokozat problémáját is tisztázni kellene, tehát meg kellene nézni, hogy a felsõoktatási törvényben ez hogy van szabályozva. Pontosan tudjuk, hogy hogy van szabályozva, és azzal a szóhasználattal lehetne élni.
Nagyon érdekes az a kérdés, hogy vajon nem részletes-e ez a törvényjavaslat. Sajnos, olyan dolgot szabályoz, amit én minden további nélkül az OTKA szervezeti-mûködési szabályzatába tennék, ugyanis egy zsûrielnöknek - meg nem tudom, minek - a kiválasztását valahogy nem a törvénybe tartozónak tartok, mert esetleg egy laikus nem is érti, hogy mirõl van szó. Az egy különleges dolog, hogy esetleg én vagy néhányan értjük, de ez nem biztos, hogy helyes.
Tehát azt is meg kellene vizsgálni, hogy nem kellene-e egy kicsit tömöríteni ezt a törvényt; olyan dolog, ami nem feltétlenül kell hogy benne legyen, esetleg a szervezeti-mûködési szabályzatba kerülne. Ráadásul a törvény - nagyon helyesen - a kormány számára fenntartja az egyetértési jogot a szervezeti-mûködési szabályzat elfogadását illetõen, tehát ott érvényesíteni lehetne mindazt, amit a törvényalkotó esetleg elképzel.
(20.00)
Tisztelt Országgyûlés! Úgy érzem, ez a törvény valóban jelentõs változást - inkább - regisztrál, mert hiszen az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok által finanszírozott kutatások most is folynak; és azt kell mondanom, hogy nagyon jó lenne, ha minden közpénz Magyarországon ilyen törvényes módon lenne elosztva, ahogy ez a törvény megkívánja és ahogy azt itt ellenõrzik, hiszen egy nagyon erõs ellenõrzési passzus is van a törvényben. Én csak azt kívánom mindazoknak, akik a jogalkotási folyamatban szerepet játszanak, hogy hasonló törvényekkel segítsék elõ az ország boldogulását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)