DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Egyetértvén mindazzal, amit Daróczy képviselõ úr és Dobos Krisztina képviselõ asszony elmondott, engedjék meg, hogy én három kérdéssel foglalkozzam az OTKA-törvény kapcsán. Óhatatlanul kell szólnom néhány mondatot az OTKA múltjáról - már errõl államtitkár úr is szót ejtett szólnom kell arról, amirõl eddig még nem volt szó, hogy hogyan kapcsolódik az OTKA más kutatási programokhoz az országban és végül, harmadsorban szólnom kell az OTKA és a demokratikus kutatásfinanszírozás összefüggéseirõl.
Annak idején, akik elõször pályáztunk 1986-ban az akkor létrejövõ OTKA összegeinek elnyerésére, valóban úgy éltük meg, ahogy Daróczy képviselõ úr mondotta, hogy itt valami új kezdõdik, egy olyan pályázati rendszer, amely pályázati rendszerben végül is nem a sarzsi számít. Nem az számít, hogy kinek milyen beosztása van a tudományos életben, hanem a beosztottak ugyanolyan súllyal pályázhattak, mint a vezetõk. Ennek megfelelõen idõnként még fõnökeik elõtt is elnyerhettek pályázatos pénzeket, ha az illetõket a tudományos közvélemény becsülte annyira, mint a hivatalosan kinevezett fõnökeiket. És ez nagyon fontos elõrelépés volt a korábbi leosztásos finanszírozással szemben, ahol az adott intézmény megkapta a meghatározott összeget, az adott intézmény igazgatója eldöntötte, hogy kik azok, akik ebbõl pályázati pénzt fognak kapni, vagy az egyetemeken az egyetem rektora, az egyetem dékánja és mások eldöntötték, hogy mennyi jut a tanszékekre, a tanszékvezetõ eldöntötte, hogy mennyi jut az egyes munkatársakhoz. Ehhez képest kétségkívül ez a pályázatos rendszer, ami '86-ban kezdõdött, nagy elõrelépés volt, olyan elõrelépés, amit akkor nagyon sokan üdvözöltünk.
Hogy az OTKA független alappá vált, sõt az, hogy '93-ban egy nagyon kitûnõ OTKA-törvény született, azt jelentette, hogy nagy elõrelépés történt '86-hoz képest is. És én nem szégyellem, rám hivatkozott Dobos Krisztina, amikor azt állapítottam meg a bizottsági vitában, hogy az Antall-kormány elévülhetetlen érdeme az, hogy megszületett '93-ban az a nagyon kitûnõ OTKA-törvény. Azt kell mondanom, hogy ahhoz képest bizony visszalépést jelentett az a stabilizációs program kapcsán elõkerülõ változat, amely elõször valóban meg akarta szüntetni az OTKA- t mint önálló alapot. Tulajdonképpen meg is szüntette, hiszen az, hogy alapprogramokról beszélünk most és nem önálló alapról, ez csendesen azért a megszüntetést jelenti. Végül is azonban sokunk összefogása eredményeként az akkori költségvetési törvénybõl nem maradt ki az OTKA- ra vonatkozó törvényi szabályozás, hanem egy olyan hevenyészett szabályozás született, amely sokkal rosszabb volt a '93-as OTKA- szabályozásnál. Nos, ehhez képest jelent elõrelépést az a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, amely valóban alaposabbá, átgondoltabbá és áttekinthetõbbé teszi a törvényi szabályozást, ahhoz képest mindenképpen, ami a '95-ös költségvetési törvényben szerepelt.
Azt persze hozzá kell tenni - azt hiszem, többen is említették már elõttem -, hogy egy alapprogram támogatása és autonómiája is attól függ, hogy mennyi a ráfordított összeg, amit a költségvetésbõl erre biztosítani lehet. Csak remélni merem, hogy ha '98-ban már nem fogjuk elérni a '94-es arányokat - amely 2,4 milliárd forint volt -, de a 2,2- t elérjük visszamentünk 1,8-ra, az elmúlt évben 2-re, most már 2,2, tehát van egyfajta növekedés. De '94-ben ez 2,4 milliárd volt, és remélhetõleg a következõkben ennél nagyobb összegeket is lehet a tudományos kutatási alapprogramok támogatására fordítani.
Az OTKA és más kutatási programok összefüggésérõl talán egyetlenegy vagy egy-két mondatot hadd mondjak. Nyilván nem tudom most elmondani azt - bár van véleményem arról -, hogy mondjuk az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság támogatására mit fordít a kormányzat, és a tudománytámogatásnak ez a területe mit jelent anyagiakban és egyéb szempontból. Sokkal hierarchikusabb rendszer egyébként, azt hiszem, mint az Országos Tudományos Kutatási Alap, de nem ez a hely az, ahol ezt meg kell vitatni. Egyet azonban meg kell említenem: ez a mûvelõdési tárca égisze alatt mûködõ felsõoktatási központi kutatási elõirányzat, amely örvendetesen 780 millió forintot tartalmaz, ha jól láttam, az idei költségvetésben. Az elmúlt évben már számottevõen megnövekedett, és ahhoz képest, hogy két évvel ezelõtt - ha jól emlékszem - 150 millió forint volt, kétségkívül nagy elõrelépés van. Úgy vélem, ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor általában a tudománytámogatásról esik szó.
Hogy össze kell-e vetni a támogatásnak azt a formáját és az elosztásnak azt a rendjét, amely a mûvelõdési tárca égisze alatt kialakult felsõoktatási központi kutatási elõirányzatban szerepel és az OTKA-ban, szintén nem akarom most megtenni. Ott más szempontok döntenek abban, hogy hogyan kell 50 százalékát az intézményekhez leosztani, és a másik 50 százalékra hogy lehet pályázni. Nyilván ki fog alakulni az a pályáztatási rendszer is és az a demokratikus döntéshozatali rendszer, ami az OTKA-ban valójában '86 óta érvényesül.
Ugyanakkor egyetlenegy mondatot arról is hadd szóljak, ami a bizottsági vitában felvetõdött - azt hiszem, Daróczy képviselõ úr vetette fel, de itt a hozzászólásában nem szerepelt -: az tudniillik, hogy a pályázatok áttekintésére ma nincs olyan szervezet Magyarországon, amely pontosan tudná, hogy hol, milyen pénzeket lehet megpályázni és milyen pénzeket nyertek el különbözõ teamek, különbözõ kutatócsoportok. Bár minden pályázatnál fel kell tüntetni azt, hogy pályázott-e ebben a témában valahol másutt, de a tudós találékonysága azért e tekintetben határtalan, hiszen ugyanazt a kutatási témát többféle címen elõ lehet adni. Ennek megfelelõen, aki jól tud pályázni, az mondjuk aránytalanul sok pénzt szerezhet ahhoz képest, aki a pályázásban még nem szerzett igazán jártasságot.
Végül a harmadik kérdés, amirõl szólni kívánok, az OTKA és a demokratikus kutatásfinanszírozás összefüggései. Azt hiszem, mindnyájan úgy éltük meg '86-tól kezdve az OTKA mûködését, hogy igen, ez az az európai elbírálási módszer, amit valóban minden más pályázat esetében vagy minden más kutatásfinanszírozás esetében alkalmazni lehet és alkalmazni kell. Csak sajnálni tudom azt, hogy azért ez nem vált teljesen általánossá a magyar tudomány finanszírozásában. Volt pedig egy olyan minta az OTKA-ban, amit jó lett volna, ha más finanszírozási formákban is alkalmaztunk volna.
Hierarchikusan épül fel persze az OTKA rendszere is az OTKA- bizottsággal, a szakterületi kollégiummal és a szakterületi zsûrikkel. Egy másik szempontból szeretném ezt megközelíteni, mint Daróczy képviselõ úr. Nekem nemcsak az a gondom, hogy ez nem felel meg a felsõoktatási törvényben alkalmazott jogi formulának, és ha itt mást jelent, akkor itt kellene értelmezni azt, hogy mit jelent szakterületi kollégium vagy szakterületi zsûri. A kettõ nem azonos dolgot jelent.
(20.20)
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy - ha jól emlékszem - hat éven keresztül voltam egy szakterületi kollégiumnak a tagja. A szakterületi kollégium egy ilyen középsõ szint volt. Az nem egyszerûen a szakterületi zsûrik véleményét bírálta el, hanem sok szakterületnek a véleményét. Mondjuk a társadalomtudományi OTKA-kollégium, amelynek tagja voltam, az egyaránt elbírálta a történész szakzsûri, az irodalmár szakzsûri, a nyelvész-szakzsûri és más szakzsûrik véleményét. Tehát ha mindkettõre azt mondjuk, hogy az egyik szakterületi kollégium, a másik pedig szakterületi zsûri, akkor valahogy össze fognak keveredni a dolgok. Úgy vélem, módosító indítvánnyal ezt a különbségtételt - amely mûködõ különbségtétel, tehát a valóságban most is így mûködik az OTKA - meg kell tenni.
Végül egy utolsó mondat, amirõl szintén nem esett szó, és úgy vélem, az OTKA-iroda mûködése szempontjából szólni kell róla. Az OTKA mellett az adminisztratív feladatokat egy OTKA-iroda látja el. Tessék megnézni a költségvetésben, hogy mennyit fordítunk az OTKA-iroda mûködtetésére, és hogyan aránylik ez az OTKA által felhasznált összegekhez és elbírált pályázati összegekhez! Ha jól számolok, a mûködés költsége alig haladja meg a 2 százalékot. Van-e Magyarországon más olyan rendszer, amelynek az önfenntartása ilyen kevésbe kerül, mint az OTKA-irodáé? Úgy érzem, akik ott igen eredményesen és igen jól dolgoznak, megérdemlik azt, hogy a parlament színe elõtt is szó essék az õ áldozatos munkájukról.
Köszönöm szépen. (Taps mindkét oldalon.)