DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ha az ember ilyen késõn szól, akkor vagy a saját fáradtsága miatt nagyon hosszan beszél, vagy a mások fáradtságára tekintettel igen röviden. (Derültség.) Gondolom, nem ellenzik, ha az utóbbi megoldást választom.
A Magyar Demokrata Néppárt rendkívüli fontosságot tulajdonít a tudományos kutatásnak, és igen sokra becsüli azt, amikor a tudományos kutatómunka szabadságot élvez, a tudományos kutatómunka pályázati rendszerre alapozza a maga tevékenységét. Az OTKA - az itt elhangzottak tanúsága szerint is - nagyon sokban kedvezõ mozzanatként érvényesít ilyen követelményeket a magyar tudományos életben.
Úgy gondolom, két dologra érdemes figyelni, és ezzel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik az - már egyesek szóltak róla -, hogy miért is született új törvény. Ha az ember a két szöveget, a '93-ast és a mostanit összehasonlítja, a szöveg túlnyomó része azonos. De úgy gondolom, vannak olyan különbségek, amelyek kívánatossá tették az újrafogalmazók számára egy új törvény megalkotását. Így bizonyos vonásai az OTKA-nak - nem a pozitívumok - kevésbé domborodnak ki. Én lényegében arra gondolok, s mindjárt meg szeretném nyugtatni azt, aki aggódik, hogy nem a törvény ellen beszélek, hanem a törvény jelen formája ellen, amelyet, remélem, hogy módosító indítványokkal lényegileg lehet módosítani.
A törvény egy sajátos hierarchiát érvényesített már '93-ban is. Ez a hierarchia a tudományban nem érvényesítette kellõképpen, a '93-as igényszintnek sem felelt meg a demokratizmus tekintetében. A mostani megfogalmazás, úgy gondolom, nem pozitív irányban mutat változásokat. Legyen szabad minden kommentár nélkül a hierarchia meghatározottságára néhány idézettel utalni.
"Az elnököt és az alelnököket hároméves idõtartamra - az Akadémia elnöke és a mûvelõdési és közoktatási miniszter közös javaslatára - a miniszterelnök bízza meg." "Az OTKA-bizottság tagjai: a) a mûvelõdési és közoktatási miniszter javaslatára, a földmûvelésügyi, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, a környezetvédelmi és területfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, továbbá a népjóléti miniszter egyetértésével felkért öt szakértõ; b) az Akadémia elnöke által javasolt két szakértõ; c) a közgyûjtemények igazgatóinak küldötte; d) a felsõoktatási konferenciák három küldötte; e) az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság ügyvezetõ elnöke által javasolt egy szakértõ; f) a három szakterületi kollégium elnöke." Ha a meghatározottságokat figyelik, egyetlenegy esetben sincs választott szereplõ itt, az egész vezetésben.
A következõ bekezdés: "Az OTKA-bizottság tagjait - a szakterületi kollégium elnökeinek kivételével - a miniszterelnök bízza meg, hároméves idõtartamra." (5) - természetesen kihagyásokkal idézek, de semmilyen tisztség betöltésével kapcsolatban nincs kihagyás, csak a kommentár vagy a kiegészítõ szöveg tekintetében - tehát (5) "A szakterületi kollégiumok elnökeit és tagjait, az OTKA-bizottság javaslata alapján a bizottság elnöke, a szakterületi kollégiumok keretében mûködõ zsûrik elnökeit és tagjait pedig a kollégiumok elnökei kérik fel három évre."
Következõ szint. Nincs kihagyva semmi, kérem szépen. (7) bekezdés - itt van megint személyi kiválasztás - e) pont: "a tudományos kutatással foglalkozó közösségek" - egészen meglepõ fogalomhasználat, kérem szépen, egészen meglepõ fogalomhasználat a magyar tudományosság világára támaszkodó jogalkotásunkban - tehát "a tudományos kutatással foglalkozó közösségek tudományos fokozattal rendelkezõ tagjainak ajánlásai alapján az elnök javaslatot tesz a szakterületi kollégiumok tagjaira." Ez a személyi felépítettség.
Szívesen belebocsátkoztam volna a részleteibe, mert ha az ember ezt felrajzolja, kérem szépen, teljesen világos, hogy a függési rendszer a kormányelnök, illetve az Akadémia elnöke, e két személy megbízásai, felkérései stb., stb. alapján épül ki az egész hierarchia.
Ha az indokolást nézzük, ott is egy nagyon érdekes dolgot lehet találni ebben a gondolatkörben. Ott már az indokolás a Magyar Tudományos Akadémia ilyen-olyan jóváhagyásáról beszél, de a gyakorlatban mindig az elnökrõl van szó. Hadd jelezzem azt, tudományos életünkben is kivételes a hierarchiának ennyire a felülrõlválogatottsággal, a kinevezési rendszerrel építkezõ jellege. Nem akarok e késõi órán most kisebb jelentõségû kérdésekbe bocsátkozni. Elismerve az OTKA pozitív szerepét a magyar tudományosságban, úgy gondolom, önmagára vet árnyékot - és hadd mondjam azt, nem is következmények nélkül -, hogy ilyen függési láncok alakulnak ki, amelyek a legteljesebb bizalom és a legteljesebb remény a tekintetben, hogy általában jól döntenek de a legfõbb aggodalom, hogy mégis az ismertség, a kapcsolatrendszerek zárt világokban helyezik el az OTKA pozitív tevékenységét.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy helyes, ha a törvényhozás erre felfigyel. Lehet, hogy még nem okoznak bajt, de okozhatnak. Ennek kell elébe vágnia a törvényhozásnak, mert különben nincs értelme, hogy a rendszer felügyeletérõl, törvényhozás elõtti megméretésérõl, a kormány felelõsségének közvetítésével bizonyos ellenõrzésrõl komolyan beszélni lehetne.
Meg fogom tenni a magam módosító javaslatait. Szeretném, ha mindazok, akik hallották vagy hallják, hogy milyen észrevételeim voltak - ha ilyen nagyon röviden is -, elgondolkodnának rajta: vajon valóban ez a sikeres mûködés szükséges feltétele, vagy lehet demokratikusabban, a különbözõ szinteken talán meg is nevezve õket, nemcsak elvont közösségekrõl beszélve, a választás - a tudósok képessége, hogy jól szelektáljanak - nagyobb szerephez jutna ebben az egész rendszerben.
Köszönöm szépen. (Taps.)