SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elkülönített alapok közül a több mint 130 milliárd forintos Munkaerõ- piaci Alap 1998-ra tervezett bevételeivel, és azok várható felhasználásával szeretnék röviden foglalkozni.
Mint köztudott, ez az alap szolgál a munka nélkül lévõk ellátására a Szolidaritási Alap-rész felhasználásával, míg a Foglalkoztatási Alap- rész - az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök mûködtetésével - a munkanélküliek és a pályakezdõk munkába helyezését kívánja elõsegíteni.
Kérdéseink az alappal kapcsolatosan: mennyire sikeres és eredményes a pénzek felhasználása az alapból, vagyis ez ideig betöltötte-e a hivatását? Jól szolgálta-e azt a célt, amire létrehozták? És mit várhatunk e téren 1998-ban? A munkaadói és munkavállalói járulékból származó bevételek évrõl évre emelkednek, így 1996-ban 15 milliárd forinttal, '97-ben várhatóan 20 milliárd forinttal, '98-ban a tervek szerint mintegy 13 milliárddal - az elõzõ évhez képest.
A foglalkoztatási törvény módosítása révén '98 áprilisában megszûnik ugyan a 0,3 százalékos bérgarancia-járulék, de az eddigi 900 milliós rehabilitációs hozzájárulás befizetésével szemben 3,2 milliárd forintos bevételt tervez a kormány. A törvénymódosítás szerint ugyanis már a 10-20 fõs vállalkozásokra, valamint a költségvetési és nonprofit szervezetekre is vonatkozni fog a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége, ha a megváltozott munkaképességû dolgozóik aránya nem éri el az elõírás szerinti 5 százalékot. Ez tehát mindenképpen elég jelentõs bevételnövekedéssel jár együtt.
A Munkaerõ-piaci Alapban rendelkezésre álló összegek felhasználása is nõtt évrõl évre, ennek ellenére a maradvány 1996-ban 7 milliárddal gyarapodott, és megközelítette a 40 milliárdot - pontosabban: 39 milliárd volt. Ekkor az öt elkülönített állami pénzalapnak együttesen 63 milliárd volt a maradványa.
Visszatérve a Munkaerõ-piaci Alap szufficitjére: a '97. és '98. évben várhatóan kismértékben csökken, de az 1999. évi nyitóösszeg is 35 milliárd lesz az irányszámok szerint. A kormány tehát nem tervezi a szufficit felhasználását, de további gyarapítását sem. Ez utóbbi nem is lenne indokolt, hiszen ha nem lenne szükséges a munkanélküliség kezelésére fordítandó összegeket növelni a bevételeknek megfelelõen, akkor felvetõdhetne a munkaadói járulékok csökkentése. Jelenleg azonban erre még nincs lehetõség, mivel a munkaerõ-piaci helyzet javulása ezt nem teszi lehetõvé; a szufficit felélésére pedig nincs módunk a központi költségvetés helyzetét figyelembe véve.
És most kicsit részletezve a Munkaerõ-piaci Alapot: a munkanélküli- ellátásban részesíthetõk száma az utóbbi években mérséklõdött, fõként azért, mert a jogosultságukat kimerítették, és nem amiatt, hogy el tudtak helyezkedni, a foglalkoztatottság ugyanis alig változott: némi emelkedés után jelenleg ismét csökkenést mutat. Mégis, a Munkaerõ- piaci Alap meghatározó része, 60 százaléka a munkanélküli-ellátások és a jövedelempótló támogatások fedezésére szolgál, és összegét tekintve mintegy 79 milliárd forint, meghaladja az 1997. évi várható teljesítést. Ezzel szemben nincs elegendõ forrás az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, vagyis azokra, amelyek a munkavállalást segítik elõ, és ez nem egészen érthetõ.
Az 1998-ra tervezett 3 milliárd forintos növekedés inkább csak a szinten tartást szolgálja, és a 28,5 milliárd forint az egyharmadát teszi ki a munkanélküli-ellátások összegének. Más kérdés persze, hogy az aktív eszközökre fordított összegek hasznosulása sem megnyugtató. Ezenkívül a rendelkezésre álló összegek tényleges felhasználásának egy része az eljárási mechanizmusok miatt vagy áthúzódik a következõ évre vagy a szufficitet növeli. Nem tudjuk megítélni, mert nem ismeretes még elõttünk, hogy az egyes aktív támogatási formákra mennyit kíván fordítani a munkaügyi kormányzat és hogy melyeket helyezi elõtérbe a most készülõ, 1998. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek alapján; de a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hagyományos és a jövedelempótlósok közhasznú foglalkoztatása a Közmunka Tanács újabb programjaival együtt a legnagyobb hatókörû eszköz. Ez utóbbira '98-ban már 4,1 milliárd forintot lehet költeni.
A gondot fõként az jelenti, hogy mindegyik csak átmeneti foglalkoztatási forma, és nem igazán képesek az embereket visszavezetni a munkaerõpiacra. Ráadásul minden évben ismétlõdõ igényt támasztanak az alappal szemben, és nem válhat önfenntartóvá a foglalkoztatási forma. Gond persze az is, hogy az önkormányzatok egy része a 30 százalékos saját részt sem tudja hozzátenni, és a kiszámíthatatlan pénzügyi ütemezés is tervezhetetlenné teszi számukra e foglalkoztatást; ennek ellenére még hosszú ideig igen fontos és nélkülözhetetlen eszköz lesz.
A másik legnagyobb összeget felhasználó eszköz: az átképzés, amely sok munkanélkülit és pályakezdõt érint. Költségtakarékossága és a munkaerõ-piaci igényeknek való megfelelése azonban megkérdõjelezhetõ némely esetben. Jóval kevesebb a munkaadóknak nyújtott bértámogatás, mert nem kapósak a munkaerõpiacon a szakképzetlen, aluliskolázott, gyenge munkamorálú munkanélküliek, de a tapasztalatlan pályakezdõk sem. A többi eszköz elenyészõ számú munkanélkülit képes segíteni az elhelyezkedésben vagy a vállalkozásban.
Külön odafigyelést kíván majd a munkahelyteremtések támogatása, ami sok pénz emészthet fel - kis hatásfokkal. Ezért szigorú feltételek mellett korlátozottan alkalmazható a véleményünk szerint: elsõsorban kis- és középvállalkozások munkahelyteremtésére.
Újfajta támogatásként legfeljebb 500 ezer forintig terjedõ visszatérítendõ kamatmentes tõkejuttatást kaphatnak azok a munkanélküliek, akik megélhetésükrõl önfoglalkoztatással, vállalkozással vagy vállalkozáshoz történõ csatlakozással gondoskodnak. A feltételek azonban elég szigorúak: saját vagyont, 120 százalékos fedezetet kérnek - ez sokak számára megakadályozhatja a támogatás igénybevételét. Tehát külön odafigyelés ennél az eszköznél is indokolt a továbbiakban.
Természetesen az eszközök megfelelõ mûködtetésének elengedhetetlen feltétele a szigorú ellenõrzés, számonkérés és a rugalmas, de jól szabályozott eljárási rend.
A foglalkoztatási törvény jelenlegi módosítása révén új elem kerül be a rendszerbe: a civil szervezetek támogatása pályázatok útján -
amelyek a foglalkoztatásra, a munkavállalásra való felkészítésre vállalkoznak. Véleményünk szerint figyelembe kellene venni a pénzügyi keretek meghatározásánál, hogy a helyi önkormányzatok nagyobb lehetõséget kapjanak e téren, hogy önkormányzati feladatok átvállalásával, a helyi lakosság foglalkoztatásával ténylegesen csökkenjen a településen a munkanélküliek száma, s ez a szociálpolitika terén az önkormányzatokra nehezedõ terheket is csökkenteni tudná.
(20.50)
Kívánatos volna az önkormányzatok, a munkaügyi központok és a civil szervezetek e téren való együttmûködése.
Összefoglalva: nincs mód a Munkaerõ-piaci Alap tervezettnél nagyobb összegû felhasználásra, hogy ily módon segítsük elõ a foglalkoztatottság színvonalának emelését, a munkanélküliség csökkentését. Arra viszont van lehetõség, hogy folyamatosan a tényleges szükségletekhez igazítsuk az eszközrendszert, gondoskodva a közpénzek takarékos, hatékony felhasználásáról, szigorú ellenõrzés mellett. Tegyük lehetõvé, hogy az eljárási mechanizmus jobban szolgálja az igények kielégítését, hogy a munkaügyi szervezet felkészültebb legyen e nagyon nehéz, de igen szép feladat ellátására.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)