SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Reményeim szerint 1998 lesz az az utolsó költségvetési év, amikor a védelmi költségvetés nem a NATO-követelmények szerint készül el. Azaz nem átlátható, nem feladatorientált, nem gördülõ költségvetés, és nem érvényesül a civil kontroll. Sajnálatos, hogy már a 1998. évi sem így készült el, mert az 1999. évi költségvetési törvényt már egy másik Országgyûlés és egy másik kormány készíti el. S nem vagyok biztos abban, hogy képes lesz - az idõ rövidsége és az új összetétele miatt - egy, ahogy mondják, NATO-kompatíbilis védelmi költségvetést elkészíteni. Pedig ha 1999. április 4-étõl tagjai leszünk a szövetségnek, akkor, azt már elõre megmondhatom, sok konfliktusa lesz a NATO-val a magyar államnak. Mert különösen az átlátható költségvetést következetesen és szigorúan meg fogják követelni.
De hogy nehogy valaki azt mondja, hogy csak nekem van aggályom a védelmi költségvetés miatt, ezért hadd idézzem a Honvédelmi Minisztérium önvallomását, amelyet leírtak egy hivatalos tanulmányban: "A civil kontroll magyarországi érvényesülésének leginkább húsba vágó gondja a törvényhozó és a végrehajtó hatalom felelõsségi köreinek bizonyos mértékû keveredése. Ezt a keveredést csak akkor lehet megnyugtató módon tisztázni, ha a védelmi tervezési rendszer teljes körû kiépítésén keresztül a törvényhozó hatalom kezébe kerülnek azok az eszközök, amelyekkel forrásoldalról, azaz a költségvetés meghatározásán keresztül tudja akaratát érvényesíteni. Mindaddig, amíg erre nem kerül sor, a törvényhozó hatalom továbbra is a fegyveres erõk jelentõs mértékû mikromenedzselésén keresztül tudja csak gyakorolni ellenõrzõ funkcióját, amely mindenképpen a hatékonyság rovására megy. Ennek megfelelõen a civil kontroll érvényesülése szempontjából egy feladatorientált, átlátható költségvetési tervezési rendszer és költségvetési javaslat megalkotása lenne fontos, amelynek egyidejûleg biztosítani kellene, hogy több évre elõre is mód legyen feladatok meghatározására és a végrehajtásukhoz szükséges költségvetési fedezet megnyugtató, azaz elkötelezõ érvényû biztosítására."
S kérem, most figyeljék meg az utolsó, befejezõ mondatot, amely végeredményben egy összegezett következtetés: "A költségvetés átláthatósága viszont olyan alapkérdés, amelyben a rendszerváltás óta még nem sikerült elérnünk nemhogy az átlagot, de a demokratikus minimumot sem."
Tisztelt Képviselõtársaim! Viszont a NATO a demokratikus maximumot fogja követelni tõlünk is, a belépõ államoktól is. De egyelõre elõttem az a kérdés, hogy mikor fogjuk elérni a demokratikus minimumot. E tanulmányhoz azt is szeretném hozzátenni önöknek, hogy az elõbb idézettek nem 1994 nyarán készültek, hanem 1997 nyarán. Tehát nagyon is aktuálisak, hogy mit értünk el a négy év alatt e téren.
Felszólalásomban csak két követelményt fogok érinteni: az átláthatóságot, pontosabban az átláthatatlanságot és a civil kontroll érvényesülését, pontosabban a nem érvényesülését. A másik két követelmény érvényesülésére, pontosabban a nem érvényesülésére az Állami Számvevõszék alelnöke felszólalásában, illetve az õ írásos elõterjesztésükben megadták a választ.
A feladatorientáltságról a következõket mondotta, idézek a 309. számú jegyzõkönyvbõl, dr. Nyikos László úr felszólalásából: "Nem lehet elfogadhatónak érvényesíteni azokat az elveket, amelyeket az államháztartási törvény preambuluma fogalmaz meg: a teljesség, a részletesség, a valódiság, az áttekinthetõség, a nyilvánosság elveit." Majd egy késõbbi helyen a következõket mondja még: "A finanszírozás változatlanul az intézményekre irányul, nem pedig a feladatokra épül." Ehhez én csak azt teszem hozzá, sajnos ez így van a védelem költségvetésénél is.
A gördülõ számvetésrõl pedig a következõ a véleményük a 2/a. számú füzetben: "A törvényi követelményeknek eleget tevõ gördülõ tervezés jelen formájában, az 1997. évi tapasztalatok felhasználatlanságából is következõen, nem felel meg a törvényalkotói szándéknak. A tárcaközi egyeztetések során az 1999-2000. évi elõirányzatok érdemi, reális megtárgyalására jellemzõen nem került sor. Az elõbbiekbõl következõen az 1999-2000. évi fejezeti irányszámok nem megalapozottak." Ehhez megint csak azt kell hozzátennem, hogy sajnos ez így van a védelmi költségvetésnél is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Már mondottam, hogy a védelmi költségvetés nem felel meg a NATO egyik legalapvetõbb követelményének, hogy legyen átlátható. És hogy mennyire nem átlátható, annak bizonyítéka, hogy a kormány apparátusa sem látja, így a kormány sem tudja, hogy mennyi a tényleges védelmi költségvetés. A törvényjavaslat indokolásában a következõket írják: "A védelmi ágazat 1998. évi mûködési támogatásának elõirányzata 110,3 milliárd forint, amely 26,5 százalékkal haladja meg az 1997. évi elõirányzatot. Ez az összeg magában foglalja a klasszikus védelmi kiadásnak számító HM és BM Határõrség mint fegyveres testületek, valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium fejezetek költségvetésében elõirányzott egyéb védelmi célú - országmozgósítás, gazdasági felkészülés, hadiipari-kapacitás fenntartása - feladatok támogatási fedezetét. A védelmi ágazat támogatása ezen felül magában foglalja a HM-tárca költségvetésében elõirányzott katonai felsõoktatás, katonai egészségügyi intézmények és a katonai ügyészségek összesen 4,9 milliárd forint támogatását, valamint a kormányzati beruházások 3,2 milliárd forintos elõirányzatát."
Mielõtt az átláthatatlanság indokolását tovább folytatnám, két megjegyzést teszek az egyértelmûség miatt, vagy mondhatom azt is, idézõjelben, "a gyengébbek kedvéért". Az egyik megjegyzés. Fegyveres testületek nincsenek Magyarországon, csak fegyveres szervek, mert ezt így határozta meg az 1996. évi XLIII. törvény. De ha csak a Magyar Honvédséget és a Határõrséget említik, e két fegyveres szerv viszont fegyveres erõ, mert ezt így írja elõ az alkotmány.
A másik megjegyzésem. Az indokolás kiemel három intézményt: katonai felsõoktatás, katonai egészségügyi intézmények és katonai ügyészségek.
(22.00)
Mintha az ezekre fordított összegek nem tartoznának az általuk klasszikusnak nevezett védelmi kiadások közé, vagy - amit még külön kiemeltek - a kormányzati beruházás sem tartozna ide. De mindhárom intézmény a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezetében van. Azt sem lehet mondani, hogy a kormányzati beruházás közül a légvédelmi beruházás vagy a kilátó I-IV. folytatása nem a védelem érdekét szolgálná. Ezzel szemben meg kell jegyeznem, hogy a védelem költségvetése között viszont szerepelnek olyan kiadási, támogatási tételek, amelyeknek semmi közük a védelemhez vagy éppen a Magyar Honvédséghez.
Összegezve tehát: a kormány azt állítja, hogy a védelmi ágazat támogatása - most már az elõbb az indoklásban idézett három számadatot összeadva, a 110,3, a 4,9 és a 3,2 milliárd forint - összesen 118,4 milliárd forint. Ez így azonban nem igaz. Azért nem igaz, mert elfelejtették, hogy van egy honvédelmi törvény, a 1993. évi CX. számú törvény, amely a következõket írja elõ. Idézem a törvény 8. §-ának (1) bekezdését: "A kormány az ország védelmi felkészültségének biztosítása céljából b) dönt a gazdaságmozgósításról, meghatározza az ország védelmi célú tartalékait, hadiipari kapacitását, valamint a közlekedés, a távközlés és a hírközlés honvédelmi felkészítésének és fejlesztésének állami feladatait; c) meghatározza a polgári védelmi felkészítés feladatait." Majd ugyanezen szakasz (4) bekezdésében a következõket írja: "A kormány az éves költségvetési tervben a) megtervezi a fegyveres erõk fenntartásának és fejlesztésének költségeit; b) az a) pontban foglaltaktól elkülönítve tervezi a honvédelmi felkészítéssel és a gazdaságmozgósítással, ezen belül a Honvédelmi Tanács mûködési feltételeinek és a lakosság légi riasztásának biztosításával kapcsolatos költségeket."
Mivel e törvényt nem vették figyelembe, gondolom, azért nem vették a védelmi költségvetésbe a BM-fejezetbõl a polgári védelem 2 milliárd 8 millió forintos támogatását ugyanebbõl a NATO-békepartnerségi program polgári védelmi feladata 19 millió forintos támogatását a KHVM, tehát a Környezetvédelmi, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fejezetébõl a polgári védelem 75 millió forintos támogatását, amelyet az 1996. évi XXXVII. törvény határoz meg a légi riasztási rendszer fenntartásának 15 millió forintos támogatását, amelyet az 1993. évi CX. számú törvény és a végrehajtására kiadott két kormányrendelet határoz meg és a NATO-integráció 10 millió forintos támogatását. Hogy teljes legyen a kép, természetesen beszámolták az IKIM, azaz az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium hadiipari kapacitás fenntartására biztosított 147 millió forintot és a Pénzügyminisztérium gazdaságvédelmi felkészítésére elõirányzott 300 millió forintot. Így tehát összességében a védelmi kiadások összege 143 milliárd 844,9 millió forint. Ebbõl a támogatás viszont nem 118, hanem 128 milliárd 827,1 millió forint. A fejezetek bevétele 15 milliárd 17,8 millió forint.
Persze, abban nem vagyok biztos, hogy ennyi az az annyi. Hiszen nem tudom, hogy más fejezeteknél nincs-e olyan összeg, amelyet a védelemre használnak fel. Mint ahogy nem tudom kezelni, és ezért nem is vettem be a védelmi kiadásokba a Külügyminisztérium NATO-békepartnerségi programja 62 millió forint, a NATO-kommunikációs stratégiája 120 millió forint, a NATO-csatlakozási tárgyalások 40 millió forint, összesen 222 millió forintos elõirányzatát sem.
A védelmi kiadásra fordított összeg az elõbb ismertetett összegzés szerint - és most beszéljünk NATO-nyelven - a GDP 1,6 százaléka. Ebbõl az állami támogatás összege a GDP 1,43 százaléka. Azonban ez is pontatlan, mert már az elõbb mondottam, hogy a HM-fejezet tartalmaz olyan kiadásokat is, amelyeknek semmi közük sem a védelemhez, sem a Magyar Honvédséghez. Ilyen kiadás a hozzájárulás a hadigondozásról szóló törvényt végrehajtó közalapítványhoz 3 milliárd 744,7 millió forint, a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal 157,6 milliós mûködési költségvetése. Ez összesen 3,3 milliárd 992,3 millió forint, így a védelmi kiadás ténylegesen 139 milliárd 852,6 millió forint, és a tényleges támogatás 124 milliárd 834,8 millió forint. Így tehát a védelemre fordítandó összeg a GDP 1,55 százaléka, a támogatás pedig a GDP 1,39 százaléka.
A védelemre fordítandó összeget azért hangsúlyozom a GDP százalékában, mert már néhányszor elhangzott nyilvánosan, hogy ez az összeg 1998-ban a GDP 1,51 százaléka lesz. Gondolom, most is az történhetett, mint már néhányszor: valaki minden ténybeli alap nélkül mondott egy számot. Ha ez szokássá válik, az azért veszélyes, mert 1999. április 4-étõl a NATO-ban az ilyen kijelentéseknek alaposan utána fognak nézni, és az utólagos korrekció már egész biztos, hogy kellemetlenségekkel fog járni. A NATO-ban az egyik legfontosabb kérdés a védelmi kiadás összege. Tehát akkor megismétlem: amit az állam a védelemre költségvetési támogatást nyújt, az a GDP 1,39 százaléka. Azért ezt említem, mert a bevételekkel nem számolhatunk, ugyanis a bevételeket irrealitásuknál fogva soha nem teljesítették, amit mutat az, hogy a Magyar Honvédségnél minden évben görgetik maguk elõtt a hiányt, ami a bevételek elmaradásából adódik.
Tisztelt Képviselõtársak! Tudom, hogy a fegyveres erõk feletti civil kontroll nemcsak az Országgyûlés vagy a honvédelmi bizottság által valósul meg, de a hagyományos demokráciákban a törvényhozás elsõsorban a költségvetésen keresztül befolyásolja a haderõ mûködését. Az elmondottak és a valóság alapján Magyarországon még csak egy illúzió, hogy a törvényhozás így befolyásolja a haderõ mûködését, hiszen az egyik ellenõrzõ szerv, a honvédelmi bizottság nem tud eleget tenni, így természetesen az Országgyûlés sem annak a követelménynek, hogy az egyik legfontosabb területen az éves költségvetés területén ellenõrizze a kormányt.
Így bárki bármit mond, ki kell jelentenem, hogy e fontos területen a fegyveres erõk felett a civil kontroll még nem érvényesül. Tudom, hogy ez súlyos megállapítás már csak azért is, mert a NATO-országokban a költségvetés feletti ellenõrzést nagyon komolyan végzik a védelmi bizottságok. De a kijelentésemet tények támasztják alá! Az egyik ilyen tény: az 1997. évi védelmi költségvetést a honvédelmi bizottság nem tudta ellenõrizni, mert a Magyar Honvédség költségvetése egy összegben szerepelt. Még csak utólagosan sem tudta elvégezni az ellenõrzést, mert a kormány nem hajtatta végre, nem végeztette el azt, amit az 1997. évi költségvetési törvényben az Országgyûlés számára a 45. § (10) bekezdésében meghatározott.
(22.10)
Idézem: "Az Országgyûlés felhatalmazza a kormányt, hogy a XIII., Honvédelmi Minisztérium fejezet második, Magyar Honvédség címen belül az egyes alcímeket 1997. március 31-éig elõzetesen hozza létre, azok költségvetését az e törvényben elõírt elõirányzatoknak megfelelõen állapítsa meg, majd azt 1997. július 31-éig véglegezze." Hogy ez a véglegezés mennyiben történt meg, azt mutatja, hogy szeptember óta még ez idáig a honvédelmi bizottságnak nem tudták bemutatni.
A másik: az 1998. évi költségvetési törvényjavaslatban a kormány azt kéri - idézem a 44. § (14) bekezdését: "Az Országgyûlés felhatalmazza a honvédelmi minisztert a haderõ-átalakítással összefüggõ szervezeti intézkedésekre, tekintettel arra, hogy a XIII., Honvédelmi Minisztérium fejezet címeinek, alcímeinek kiadási és bevételi elõirányzatait, illetõleg címen belül is a kiemelt elõirányzatokat a pénzügyminiszter egyetértésével egymás között átcsoportosítsa."
De ez azt is jelenti, tisztes képviselõtársaim, hogy felesleges a honvédelmi bizottság, felesleges az Országgyûlés. Mert min vitatkozzunk? Hiszen amit most mi jóváhagyunk fejezetcímnek, alcímeinek, bevételi és kiadási összegnek vagy éppen kiemelt elõirányzatnak, az 1998. december 31-én biztos, hogy nem ugyanazon összeg lesz. De ez egyben megkérdõjelezi ám a következõ Országgyûlés honvédelmi bizottsága részérõl a költségvetés végrehajtása ellenõrzésének komolyságát is. Gondolom, e felesleges munka láttán döntött úgy a honvédelmi bizottság elnöke, hogy bár holnapután az Országgyûlés befejezi az általános vitáját a költségvetésnek, de a honvédelmi bizottság a védelmi költségvetést érdemben még nem tárgyalta. (Póda Jenõ: Úgy van!) Megismétlem: a honvédelmi bizottság a védelmi költségvetést érdemben még nem tárgyalta. Pedig lenne mit tárgyalni!
Csak néhány példát a sok közül, mert nem akarom önöket ezekkel untatni. Az egyik: a kormány miért nem hajtja végre az Országgyûlés 29/1997. számú határozatát? Ebben az Országgyûlés meghatározta a fegyveres erõk 1997. évi létszámát, amely a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vonatkozásában 60 ezer fõ. Ha a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor tudták, hogy ezt nem tudják végrehajtani, akkor miért nem kérték már elõzõleg ennek a határozati javaslatnak a módosítását? Mert hiszen így illett volna. És én remélem, hogy nem 1998-ban fogják a módosítást benyújtani. Ez véleményem szerint egyúttal az Országgyûlés lebecsülése vagy mellõzése is. (Póda Jenõ: Úgy van!)
A következõ: az általam említett alapítványi támogatás miért nem a Miniszterelnökség fejezetében, és a kormány frekvenciagazdálkodási hivatala miért nem a KHVM fejezetében szerepel? Hiszen a feladatokat hagyja, hogy ott kell hogy teljesítsék, illetve az alapítványok, közalapítványok a Miniszterelnökség fejezetében vannak.
Majd a következõ: a Határõrségnél miért 31 346 fõ a foglalkoztatottak száma a kért 14 256 fõ költségvetési létszám ellenében? Vagy egyáltalán: mennyi most már a Határõrség létszáma? És mennyi személy részesül havi juttatásban? Vagy még egy utolsó kérdést, amit szintén lehetett volna tárgyalni: 1998-ban a Magyar Honvédségnél az 1999. évi bértáblázathoz a megközelítési szint miért maradt el 10 vagy több mint 10 százalékkal a rendõrség megközelítési szintjétõl?
Tisztelt Országgyûlés! Ezt a költségvetési törvényt NATO- követelménnyé már nem lehet tenni, mert a védelmi költségvetést újra kellene készíteni. De ahogy az Állami Számvevõszék jelentését vagy véleményét áttanulmányoztam, megértettem, hogy ezt nem is lehet megvalósítani mindaddig, amíg a Pénzügyminisztérium is nem valósítja meg a tervezésben a teljesség, a részletesség, a valódiság, az áttekinthetõség, a nyilvánosság elveit. Ahhoz viszont, hogy a NATO- követelményeknek megfeleljünk, már csak egy év van hátra. Jó lenne, ha az érintett miniszterek, a minisztériumi apparátust már most köteleznénk az elõkészület megtételére, mert ehhez a felkészültségüknek adottnak kell lenni, hiszen amerikai szakemberek részérõl számtalan elõadást, módszertani foglalkozást hallhattak, láthattak, és így megvalósítható lesz a NATO szerinti követelmény.
A védelem költségvetési fejezeteiben meglévõ sok pontatlanságot pedig az illetékes minisztérium szakemberei módosítsák, és adassák be képviselõi vagy bizottsági módosító javaslatként. Így legalább lehet javítani és elfogadhatóvá lehet tenni a benyújtott költségvetési törvénytervezetet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)