SZÕDI IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az Magyar Köztársaság '98. évi, elõttünk lévõ költségvetését olyan szempontból igyekszem vizsgálni, hogy a környezetvédelmi bizottság az elmúlt három és fél év alatt mintegy 56 törvényben, országgyûlési határozati javaslatban mûködött közre, és ebben a közremûködésben nemcsak a törvényalkotói munkába igyekeztünk bekapcsolódni, hanem úgy ítéljük meg - jómagam is úgy ítélem meg -, hogy a költségvetés kapcsán szükséges, hogy ellenõrizzük azt, hogy a törvények végrehajtásában a szükséges állami támogatások milyen mértében és hogyan teszik lehetõvé, hogy ezek a törvények megvalósuljanak.
Engedjék meg, hogy ennek kapcsán egy-két olyan témát emeljek ki, amelyet nagyon fontosnak tartok! A tavalyi évben mintegy hat éve elhúzódóan hagytuk jóvá a védett területek védettségi szintjének helyreállításával foglalkozó törvényt, amelynek az célja, hogy azok a védett természeti területek, amelyek magántulajdonba kerültek, de szükséges a védettségi szint helyreállítása, ehhez megfelelõ anyagi forrás álljon rendelkezésre. Úgy ítélhetjük meg, hogy a költségvetésnél ez figyelembe lett véve, és az elõzõ évi pénzeszközökhöz képest itt több került betervezésre.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a bizottságunk foglalkozott a Duna- Tisza közi homokhátsággal; mint országgyûlési határozat ez is elsõsorban a vízvisszatartást és az ott lévõ homokhátsági vízproblémák megoldását segíti. Ez is az elõzõ évhez képest valamivel növekvõen, bár nem elegendõ mennyiségben, de mindenképpen abba az irányba hat a költségvetési tervben, hogy segítsen a feladatok megoldásán.
Az idei évben került elfogadásra a holtágak rehabilitációjával kapcsolatos országgyûlési határozat, amelynek kapcsán megalakult a tárcaközi bizottság, és itt szeretném megköszönni a különbözõ tárcák példás összefogását, mert ebbe nemcsak a KHVM, a KTM, hanem a Pénzügyminisztérium, a Földmûvelésügyi Minisztérium is aktívan bekapcsolódott, illetve az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium is elküldte a képviselõjét. Úgy ítélem meg, hogy az összeállított anyag - amelyet, remélem, a PM is hamarosan jóváhagy és kormány-elõterjesztés formájában a tisztelt Ház asztalára kerül - segíti azt a munkát, amelyet megcéloztak az elõterjesztõk, és a környezetvédelmi bizottság is támogatott, a meglévõ holtágaink hasznosításával kapcsolatban a lehetõ legtöbbet tudjunk tenni mind a vízmegõrzés, a vízminõség javítása, mind pedig egyéb tekintetben. A felmérés mintegy 176 tiszai és Tisza-melléki holtágat mért föl, adott megfelelõ javaslatot, és remélhetõleg hamarosan elkészül az az anyag is, amely a Duna és a Duna-melléki folyók holtágaival kapcsolatos javaslatot teszi le.
A KHVM fejezetben megjelenik a Szigetköz vízpótlásával kapcsolatos feladat. Ez egy régen húzódó téma, és reméljük, hogy az itt megjelent mintegy 254 millió forint segítséget fog nyújtani az elkövetkezendõ idõszakhoz.
Az 1995. évi LVII. törvény - amely a vízgazdálkodásról szól - kapcsán a feladatok szét lettek osztva, ezen belül kiemelésre kerültek az állami, a vízgazdálkodási társulati és az önkormányzati feladatok. Az állami feladatok elsõsorban a folyó- és tószabályozásokat, valamint a nagyobb állami feladatokat emelik ki. Kiemelném itt ezek közül, hogy foglalkozik a folyó- és tószabályozással mintegy 360 millió forinttal, a síkvidéki és dombvidéki vízrendezéssel - ezt nagyon fontosnak tartom, hogy végre itt jelentõsebb pénzeszközzel bekerült, ugyanis az idei évben és az elõzõ években is elsõsorban a Felsõ-Tisza vidékén, a Közép-Tisza vidékén, valamit a Körösök vidékén komoly belvíz- és vízproblémák keletkeztek. Ezeknek a területeknek a vízrendezéséhez való hozzájárulás - mint állami beruházás - azt hiszem, hogy mindenképpen szükséges lesz. Úgy ítélem meg, hogy a vízpótló és - elosztó rendszerekre tervezett pénz részben kevés. Ha belegondolunk, hogy az Alföld-program, a Szigetköz mentett oldali vízkészletével való gazdálkodás is beletartozik, azt hiszem, hogy ez a meglévõ, mintegy 350 millió forint ehhez kevésnek fog bizonyulni.
Az önkormányzati feladatok tekintetében a vízgazdálkodási törvény összhangot igyekszik teremteni, a helyi feladatokat, azok rendezését - így elsõsorban a belvízrendezést - a víziközmû- és csatornázási feladatokat bízza az önkormányzatokra. Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos, ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán mindenképpen olyan környezetvédelmi és vízgazdálkodási feladatokat kell megoldani, amelyek segítenek abban, hogy a most meglévõ közmûollót, amely közel 40 százalékos, javítsuk, és 60 százalék felé emeljük az olló zárását.
Remélhetõleg országunk csatlakozását követõen, mintegy 2004-ig erre mód és lehetõség van. A nemzeti környezetvédelmi programunk is foglalkozik ezzel a problémával, és bízunk benne, hogy az elkövetkezendõ idõszakban ide is több pénzt fordíthatunk. A jelenlegit a magam részérõl keveslem. Ez a GDP 1-1,5 százaléka ez, azt hiszem, kevés, és ha visszaemlékszünk a nemzeti környezetvédelmi programra is, mintegy 2-2,5 százalékot javasol annak érdekében, hogy a víz és a csatornázás közötti meglévõ közmûollót lehetõleg minél jobban tudjuk zárni.
Azt hiszem azonban, a csatornázás önmagában nem jelent megoldást ivóvízbázisaink védelme érdekében, ezért minél többet kell tenni, és nagyon fontosnak tartom, hogy a csatornázásokon túlmenõen mind a törvényalkotásban, mind pedig a helyi önkormányzatokon keresztül minél többet tegyünk, hogy a lakások rákötését szorgalmazzuk. Ez elsõsorban azért szükséges, mert jelen pillanatban is mintegy 1,3 milliárd forint van tervben a vízbázisok védelmére, és ez a vízbázisvédelem az elkövetkezõ idõszakban további feladatokat ró ránk.
A vízgazdálkodásról szóló törvény - a '95. évi LVII. törvény - meghatározza a vízgazdálkodási társulatok feladatát, ezen belül a víziközmûvek és a vízitársulatok feladatát. A törvény 35. §-ának (1)-(2) bekezdése külön közfeladatokat határoz meg. Ezen belül a víziközmûvek esetében elsõsorban a belterületi vízrendezést és vízelvezetést.
A vízitársulatok esetében a közfeladat elsõsorban a mezõgazdasági területek vízrendezési, vízkár-elhárítási, ár- és belvízvédelmi munkákban való részvétel, a kárelhárítását jelöli meg. E feladatokat a '98-as költségvetés csökkenõ mértékben határozza meg a '97. évihez képest, ezért én is módosító javaslatokat kívánok benyújtani, hogy a vízitársulatok fenntartási munkáihoz minél több pénz álljon rendelkezésre vagy legalábbis olyan szintje, mint az elõzõ évben volt.
A meglévõ mûtárgyak, vízelvezetõ csatornák fenntartása a csökkenõ támogatásnál mindenképpen azt eredményezné, hogy a földtulajdonosoknak nagyobb hozzájárulást kellene fizetniük. A meglévõ vízfolyások kizárólag állami tulajdonban vannak, egy részük azonban olyan állami és önkormányzati tulajdonúak, amelyekhez az utóbbi idõben kevés támogatás érkezett. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.)
(22.30)
Ezek fenntartása mindenképpen szükséges lenne - és még egy mondat, elnök úr, utoljára.
A meglévõ mûtárgyakhoz, a közfeladatokhoz igen fontos lenne, hogy a KHVM-ben egy külön költségvetési fejezeten belül jelenjenek meg az elmondottak, és ehhez a külön fejezethez módosító javaslatot adnék be. Ez azért is fontos, mert az FM esetében is célszerû lenne, ha az alapból támogatná ezt a közérdekû feladatot, amit a vízigazdálkodási társulatok végeznek.
Köszönöm szépen. (Taps.)