BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Jó néhány igen alapos, sokrétû, azt is mondanám, magával ragadó áttekintést hallottunk ma is nem is annyira a törvényrõl, mint inkább a törvény tárgyát képezõ szféráról. Ezért én nem ezeknek a sorát fogok szaporítani, hanem inkább - Brúszel Lászlóhoz hasonlóan - csak néhány megjegyzést fûzök a törvényhez, illetve a témához, talán még nála is rövidebben és szûkmarkúbban s ezzel egészítem ki azt, amit a többi szabaddemokrata felszólaló már elmondott a vitában.
Az a legfontosabb, hogy világosan lássuk, mi is a törvény tárgya. Mert nagyon sokan fogalmaznak úgy, hogy a civil szféra szabályozása, holott ennél szûkebb, tudniillik civil szervezet sokféle van. Ez a törvény arról szól, hogy melyek azok a közhasznú civil szervezetek, amelyek bizonyos állami kedvezményekben részesülnek, és ezeket az állami kedvezményeket csak jelzi, és más törvényekre bízza ezeknek a kedvezményeknek a pontos megfogalmazását. Hogy melyek a közhasznúak? Erre két dolgot mond. Egyrészt alkalmaz bizonyos általános kritériumokat, amelyekbõl azt tartom a legfontosabbnak, hogy nemcsak a saját tagjainak, hanem másoknak, a szervezeten kívülállóknak a javát is szolgálja a tevékenysége, s emellett alkalmaz egy felsorolást arról, hogy milyen tevékenységek kerülhetnek be ebbe a körbe.
Azt gondolom, ez a kettõs meghatározás helyes. Ebbõl nagyon fontos következtetés adódik, és erre a következtetésre hívom fel a figyelmet. Ismétlem, nem minden civil szervezetre vonatkoznak ezek a kedvezménylehetõségek s ami a legfontosabb: a közhasznú és nem az önhasznú szervezõdésekre vonatkoznak a kedvezmények. Ez azért fontos, hogy világosan lássuk, azok a nagyon fontos civil szervezõdések, amelyek a saját tagjaik hasznát szolgálják és csak azoknak a hasznát szolgálják, magyarul: az érdekvédelmi szervezetek, a különbözõ fajtájú, rendû és rangú érdekvédelmi szervezetek nem tárgyai ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak - és ez így van rendjén. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a vitában felmerült és újra meg újra felmerül, hogy miért. Azért, mert ezeket a kedvezményeket azért adja az állam a szóban forgó szervezeteknek, mert ezek a szervezetek nemcsak, sõt nem is elsõsorban saját tagjaik javát szolgálják, hanem a rajtuk kívülállókét. Tehát valamit valamiért alapon.
A másik kérdés: a vitában a törvény kialakítása során kezdettõl fogva felmerülõ és még mindig napirenden levõ kérdés, hogy ki dönt. Ki dönt arról, hogy kik kerülhetnek a törvény hatálya alá és mi minden illeti meg õket. Azt gondolom, az egész törvénynek a lényege az, hogy szabályozzon egy szférát, amelyet a szabályozás révén elkülönít az államtól. Ebbõl a szempontból azt tartom nagyon jó megoldásnak, hogy két dolog szabályoz. Egyrészt a normatív szabályok, amelyek benne vannak a törvényben, másrészt a bíróság. Tehát nem a végrehajtó hatalom, annak valamilyen csápja, valamije, nem is valamilyen formában maguk a szóban forgó szervezetek, hanem a mindenkitõl független bíróság. Ez a jó megoldás.
Ezt azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni, mert nincs felügyelet, tehát nincs egy olyan állami, félállami szerv, amely egy korábbi tervezetben még volt, és ami gyakorlatilag lehetõvé tett volna, akármennyire is tiltakozunk ez ellen, valamiféle önkényt, szubjektivitást stb.-t a szabályozásban. De az sincs, ami szintén felmerült és különbözõ nyílt vagy burkolt formában még ma is napirenden van a vitákban, hogy legyen valamiféle önszervezõdés, valamiféle átfogó önszervezõdés, amely szintén beleszól abba, hogy ki lehet tárgya a törvénynek és ki nem, és milyen módon lehet tárgya. Én azzal értek egyet, ahogy a jelenlegi törvény ilyesmit nem tartalmaz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a meglevõ civil szervezetek nem hozhatnak létre olyan önszervezõdést, amilyet akarnak, amilyet kedvük tartja, csak azt tartom fontosnak, hogy az esetleg általuk létrehozott önszervezõdésnek az állam a törvény révén semmiféle hatáskört nem ad. Az a javaslatom, hogy ez maradjon is így. Tehát bármilyen meglepõ is, itt végig amellett érveltem, ami benne van a törvényben.
Végül még egy megjegyzéssel szeretném zárni. Azzal a megjegyzéssel, hogy szemléljük ezt az új szabályozást a szabályozások egész rendszerében, és ebbõl két dolog következik. Egy évvel ezelõtt mi bevezettünk egy új szabályt, amely szintén a civil szervezetek finanszírozását szolgálja, nevezetesen az egyszázalékos szabályozást. Ami azt jelenti, hogy megint csak az államtól függetlenül az adófizetõ polgárok a saját döntésükkel dönthetnek arról, hogy melyik szervezetnek, társadalmi szervezetnek, civil szervezetnek, egyebeknek mennyit juttatnak saját személyi jövedelemadójukból. Most megint bevezetünk egy szabályozást, egy kicsit másképpen, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy a közhasznú civil szervezeteknek az állam különbözõ kedvezmények formájában valamelyest hozzájárul a megélhetéséhez, a mûködéséhez, pénzzel.
A két szabályozás nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. Nem pontosan ugyanarra a körre vonatkoznak, másképpen vonatkoznak, de mindenképpen az a közös mondanivalójuk, hogy nem állami döntéssel, az államtól - mármint a végrehajtó hatalomtól - a döntést teljesen függetlenítve, megkönnyíti a törvényi szabályozás ennek a szférának a mûködését.
Ha ezt a két lépést megtettük, akkor most már igazán itt az ideje, legkésõbb a következõ parlament kezdetén, hogy most aztán végképp eljussunk oda, hogy erre az Országgyûlés általi pénzosztogatásra most már remélhetõleg végképp nem lesz szükség. Mert akkor van értelme ennek a két lépésnek, az 1 százaléknak meg a nonprofit törvénynek, amit most megteszünk. Nem hiszem, hogy a jelenlegi Országgyûlés ezt már meg tudja tenni. De a következõ Országgyûlésnek mindjárt az elején ezt a lépést szerintem meg kell tenni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)