Dobos Krisztina Tartalom Elõzõ Következõ

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt napokban vagy hetekben igen gyakran szerepel az Európához való csatlakozásunk, igen gyakran szerepel a NATO kérdése és az OECD-országokkal való eddigi kapcsolatrendszerünk. Én azonban egy olyan szegmensrõl szeretnék beszélni, ami a társadalmi versenyképességünket segíti elõ, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha a kutatás-fejlesztésben elmaradunk az európai, illetve a fejlett országoktól, akkor valóban igazi csatlakozásról beszélhetünk, akkor valóban egyenrangú partnerei vagyunk az európai országoknak.

Azt gondolom, hogy a magyar parlament és a magyar kormány nem kellõ mértékben foglalkozik a társadalmi kutatásokkal és fejlesztésekkel, és ennek egyik példája volt az OTKA-törvény tegnap esti vitája, amely fél 9 körül kezdõdött el, természetesen parlamenti közvetítésen kívül. Mirõl volt akkor szó? Egyetlenegy kérdésrõl, talán azt lehetne mondani: az egyik legfontosabb kutatás-fejlesztési támogatásról szóló törvényrõl.

De egy másik példát is emlegethetnék, hiszen a kormány hároméves tevékenységérõl szóló beszámolónak a hatvanegy oldalából mintegy fél oldal foglalkozik a kutatás-fejlesztéssel, és a megállapítások arról szólnak, hogy bizony itt növelni kellene a támogatást. Igazi konkrétumként egyetlenegy mondat sem szerepel.

Én úgy hiszem, hogy ezek a tények arra ösztökélik a Magyar Demokrata Fórumot és mindazokat, akik valóban gondolkoznak az európai csatlakozásról, hogy végigtekintsük, mi történt az elmúlt idõszakban, és milyen óriási problémákat jelent az, hogy kevés támogatást kap a kutatás-fejlesztés. Nem lehet azt mondani, hogy az ott dolgozók élet- és munkakörülményei megfelelnek az európai átlagnak, sõt mi több, azt lehetne mondani, hogy az a 49 dolláros támogatás, amely erre a területre fejenként jut, valójában nem több, mint ha minden lakos hetente lemondana egy korsó sörérõl. Elégséges-e ez az összeg, elégséges-e a kutatás-fejlesztésre egy korsó sört fordítani hetente, vagy pedig ennél sokkal többet kellene?

A kutatás-fejlesztésre fordított fejenkénti 49 dollár tizedrésze annak, amit az OECD-országok átlagosan erre fordítanak, és akkor nem beszélhetünk, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államokról vagy Japánról, amelyek nálunk sokkal gazdagabbak, tehát nyilvánvaló, hogy a nagyobb GDP-bõl nagyobb hányadot tudnának erre a területre fordítani.

Lehet azt mondani a költségvetés kapcsán, hogy nincs elég pénz; lehet azt mondani, hogy a GDP-nek kisebb hányadát tudjuk erre a területre fordítani. De akkor igen meglepõ a magyar kormány képviseletében megjelenõ szakértõknek, illetve kormánytagoknak az 1997. október 6-án Bonnban, a német-magyar kutatási fórumon tartandó beszédébõl az az idézet, amelyik azt mondja: az 1996. évben már számos önálló projekttel sikerült a fejlesztést megindítani.

Kedves Képviselõtársaim! Magyarországon 1986-ban a GDP 2,4 százalékát fordítottuk kutatás-fejlesztésre, ezt "sikerült" 1995-ben 0,4 százalékra letornászni, majd ezt követõen 1996-ban a kutatás- fejlesztés 0,6 százalékot is elért. Ugyanez a szám az Amerikai Egyesült Államokban 2,4 százalék, Japánban 2,2 százalék.

Az a kérdés: vajon ezek szerint megtehetjük-e azt, hogy az agyakat nem fejlesztjük; megtehetjük-e azt, hogy a kutatásban részt vevõ munkatársak rendkívül rossz körülmények között és rossz felszereltséggel dolgozzanak?

Az elmúlt években számos kormányzati pozícióban lévõ szakember elmondta, hogy óriási fejlesztés indult meg a felsõoktatásban. Kétségtelen tény, el kell ismerni, hogy 1990-tõl folyamatosan kétszeresére emelkedett a hallgatói létszám. Azonban nem képzelhetõ el, hogy minõségi oktatás legyen a felsõoktatási intézményekben akkor, hogyha nem vennének részt a kutatók ebben az oktatási rendszerben, ha maguk nem kapcsolódtak volna be ebbe a rendszerbe.

Ezért úgy gondolom, hogy szükséges és nagyon fontos felhívni a parlament figyelmét: elfogadhatatlan, hogy a kutatás-fejlesztés közvetett és közvetlen állami támogatása ilyen csekély mértékû. Kérem képviselõtársaimat, gondolják meg, hogy ha majd megnyomják a gombot, akkor mire szavaznak.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap