ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Engedjék meg nekem, hogy eláruljam azt a titkot: én nem készültem ma hozzászólásra, de ha már lehetõségem van, így megteszem. Arra sem gondoltam, hogy ma ez lesz a szûzbeszédem ebben a parlamentben. Mégis azt gondolom mint polgármester és mint országgyûlési képviselõ, hogy ebben a kérdéskörben néhány gondolattal mindenképpen szeretnék hozzájárulni a törvényjavaslat vitájához.
Elsõ körben azt szeretném elmondani, hogy nagyon egyetértek azzal, amit Balsay képviselõ úr mondott; fõleg az utolsó gondolataival, amikor arra utalt, hogy az országhatáron átnyúló társulásokra is gondolni kell a jövõben, mert azt gondolom, hogy ez a mai törvényjavaslat, ami az asztalon fekszik, illetve elõttünk van, az elmúlt évek gyakorlatát is tükrözi. És ma már - szeretném ezt elmondani - van példa arra, hogy a határon átnyúló kapcsolatok társulásos formában, ha nem is kötelezõ feladatokat, de az oktatást, a mûvelõdést elõsegítõ feladatokat rögzítenek szerzõdéses formában, úgy, ahogy azt Boross Péter képviselõ úr mondta.
Mit szerettem volna én még hozzátenni, hogy ne ismételjem azt, ami már elhangzott a vitában? Én úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat egy új lehetõséget mutat meg nekünk: garanciát vállal arra, hogy ha önkormányzatok társulnak egy-egy feladatra, akkor abból nem lehet - ismerve Magyarországon a szerzõdéses fegyelmet - csak úgy kiszállni.
(12.40)
Ez az egyik dolog, amit szerettem volna hozzátenni. Mert úgy gondolom, hogy ami már törvényben is garantált együttmûködés, és ebbe önkéntesen az önkormányzatok beszálltak, azt már érdemes és kell betartani.
Másrészt: azt gondolom, hogy ez a társulás valamilyen feladatra jön létre, legyen az céltámogatási pályázatok benyújtása, legyen az intézményfenntartás, legyen az hatósági feladat felvállalása vagy sok más tevékenység, ami ma ebben az országban az önkormányzatok között már van és mûködik. Miért fontos az, hogy például egy térségben, ahol olyan határok vannak, hogy 5000 fõig vagy 10 000 fõig nem lehet, mondjuk, hulladéktelepek létesítésére pályázatot benyújtani, legyen egy olyan törvényi háttér, amellyel biztos garanciák adatnak meg arra, hogy a társuló önkormányzatok, ha megnyerik ezt a pénzt, egyenlõ félként vehetnek részt egy szeméttelep létesítésében? Ezt csak példaként mondtam.
Mi az új ebben a dologban? Az az új, hogy a régi, ha úgy tetszik, felülrõl megmondott társulásokkal szemben ez a társulás önkéntes. Az önkéntességet veszi alapul, és ezzel kivéd egy olyan problémakört is, ami itt fölmerült a vitában, hogy nem engedi a megyét egy túlsúlyos szerephez jutni. Mert egyszerûen nem szólhat bele abba a társulási rendszerbe, amit az önkormányzatok önmaguktól, önmagukkal hoznak létre, illetve önállóan hoznak létre.
Nem szabad itt eltekintenünk attól, hogy amikor európai integrációról beszélünk, akkor természetesen a megyehatárok is valahol igen nehezen elviselhetõk, sokszor ki kellene belõle törni. Én azt gondolom, hogy az idõ meg fogja ezt oldani, ugyanúgy, ahogy megoldotta ezt a társulási törvényt is.
Azt gondolom, hogy az önkéntességen túl ez a társulás feladatorientált és feladatcentrikus. Ebbõl kifolyólag nem lehet kényszeríteni senkit arra, hogy beszálljon, ugyanakkor, ha már beszállt ebbe a társulásba, akkor tényleg legyenek garanciák, hogy onnan hogyan lehet kiszállni úgy, hogy a többiek ne hátrányát "élvezzék" ennek a társulásnak.
Nem beszéltünk itt egy dologról. Arról a dologról, hogy mit is jelent az, amikor egy kistérségnek valahol a civil igényeknek megfelelõen abban a szellemi környezetben, ahol él, folyamatosan visszautal arra, hogy valamilyen módon nekünk, ha tiltja, ha nem tiltja törvény, ha segíti törvény, ha nem segíti törvény, együtt kell mûködni. Színházmûködtetésrõl, iskolamûködtetésrõl beszélek, és beszélek arról, ami az SZDSZ-es vezérszónok szavaiból kiérzõdött, amit például egy mûvelõdési intézmény mûködtetése jelent. Én azt gondolom, hogy a vita itt nem arról szól, hogy kell-e mûvelõdési intézmény vagy sem, hanem arról szól, hogy ha társulásban hozzák létre, akkor az a mûvelõdési intézmény megnevezhetõ legyen, az elérhetõ legyen azoknak a számára, akiknek ezt létrehozták. Tehát így én azt gondolom, hogy a színtért úgy meghatározni, mondjuk, a két társulás között, hogy ott középen a réten, így nem megy. Úgy meg lehet határozni, hogy a közelálló települések egymástól 5 kilométerre mûködtessenek egy mûvelõdési intézményt.
Csak egy gondolatban szeretnék így a vége felé visszatérni arra, amit Torgyán József képviselõ úr, frakcióvezetõ úr mondott az önkormányzatokról. Engem is megriasztott egy kicsit. Mert egyik oldalról félti az önkormányzatok önállóságát, attól fél, hogy a megye majd rátelepszik - vagy nem tudom, ki telepszik rá -, ugyanakkor azt mondja, hogy az önkormányzati vezetõk és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjat meg nagy fizetést fognak ezért a feladatért fölvenni. Én azt gondolom, meg lehet nyugtatni Torgyán képviselõ urat, hogy az önkormányzati vezetõk és képviselõk tiszteletdíjáról törvény rendelkezik, és azon a törvényen belül a saját önállóságukkal és a saját jól felfogott érdekükben az önkormányzatok nagyon is okosan és nagyon is felelõsségteljesen tudnak dönteni arról, hogy egy-egy feladat elvégzéséért hogyan honorálják az önkormányzati vezetõt. Egyébként nem tudom, hogy Magyarországon hány polgármester van, aki olyan sok jutalmat kapott az elmúlt hét évben. Úgy gondolom, hogy ez a fogalom nem ismert ebben a körben. Valószínû, hogy ismert a tizenharmadik havi illetmény, de más nem.
Én ebben a szellemben köszönöm meg a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)