BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindig arra vágytam, hogy az utolsó szó az enyém legyen. (Derültség.) Erre eddig még nem volt példa. Gondolom, hogy államtitkár úr magának fogja megtartani az utolsó szó jogát, mert az elõterjesztõnek van joga reagálni.
Két dolog miatt szerettem volna a vitát tovább gombolyítani, amit konstruktívnak és elõrevivõnek tartok, még akkor is, ha megjelenik néhány olyan gondolatfoszlány is, amely ellentétes az önkormányzati törvénnyel.
Az egyik gondolat, ami bennem mindig felébredt és a Fidesz önkormányzati kabinetjében is: el kell mondani, hogy mindig elhessegettük magunktól a kötelezõ társulásokat, tartottuk magunkat a szabad társuláshoz, de legalább öt olyan kötelezõ társulási gondolat mindig motoszkált bennünk, amellyel érdemes foglalkozni, nem kötelezõ társulásként, hanem esetleg törvényi szabályozással más megoldásban; ez a tûzrendészeti, a tûzoltósági és általában a tûzoltósággal összefüggõ kérdéskör, amely körzeteket alakított ki, és amelyeket nem kötelezõ társulásként kell vinniük a településeknek. Ezt a törvény megoldotta, de felmerült egy idõben társulási formában való vitele is ezeknek a kérdéseknek.
A másik, ami engem mint környezetvédõt továbbra is foglalkoztat: az ivóvízbázis védelmére Németországban tapasztalt, kötelezõ társulásokkal létrejött társulási forma. Még egyszer mondom, hogy a szabad társulások híve vagyunk, de e két területen és további másik, most nem részletezett területen kell gondolkodnunk, hogy milyen törvényi szabályok között lehetne a társulási készséget vagy képességet jobban késztetni. Majdnem azt mondtam, hogy kierõltetni, de ettõl elállok - mert arra késztetni lehet a településeket, illetve a térségi társulásokat, hogy alapvetõen nemzeti vagy nagyobb regionális érdekek érdekében jobban szorgalmazzák az együttes gondolkodást.
Amire reagálni kívántam, az további törvény, amely a parlament elé még talán nem is került, de befolyásolja például az egyenlõ önkormányzatok, az egyenlõ felek társulási készségét. Itt van az összeférhetetlenségi törvénytervezet, amely lehetõvé teszi például - és ezt is példának szánom -, hogy egyes kistelepüléseken az értelmiségiek körébõl kiszoruljanak például az intézményvezetõk vagy az önkormányzati többségi tulajdonban lévõ vállalatok vezetõi. Mondjuk, egy adott, 300-500 fõs településen van öt-tíz ilyen ember; ha a választások során nekik választaniuk kell, hogy képviselõként vagy intézményvezetõként kívánnak-e tovább mûködni, akkor ezeknek a településeknek az azonos félként más településhez való társulásának a képességét csökkenti ez a törvényi bevezetés, ez a változtatási igény.
Befejezésül szeretnék még egyet hangsúlyozni még egyszer: az önkormányzati jogok azonosak, de a teljesítõképesség eltérõ, s ezért a társulásokban a nagyobb teljesítõképességgel - ami nem istentõl való, ami nem az ott élõ emberek nagyobb szellemi kapacitása, hanem attól való, hogy annak a városnak nagyobbak a bevételei, kialakult az intézményhálózata van, a képzett emberek sokasága jelenik meg azokon a településeken -, nem kötelezõ erõvel, hanem ennek a képességnek, ennek a lehetõségnek az egész nemzet számára való hasznosításával nagyobb mértékben kell élniük.
Tehát a nagyváros, a város és a környezõ település közötti együttmûködést ne úgy fogja fel a parlament - és a törvényi szabályozásban erre kísérlet is születik -, hogy a nagyváros rátelepedik az adott kisebb településre, hanem úgy, hogy a közös akarat, a közös lehetõségek hatékonyabb kihasználása érdekében a városkörnyéki lehetõségeket nagyobb mértékben kell szorgalmazni, még akkor is, hogyha elfogadom, hogy a városkörnyéki bizottságoknak, a városkörnyéki szakigazgatásnak is voltak egyes esetekben pejoratív felhangjai. Én azonban arra bátorítok mindenkit, hogy a város és vonzáskörzetének a hatékony mûködtetésével a magyar parlament nagyobb mértékben éljen, mint ahogy eddig élt. Elsõ helyen biztos, hogy a közoktatásban a NAT bevezetésével származó következményekkel... - és itt most nem a NAT-ot bírálom általában, hanem azt az állapotot ismerem, amely a magyar faluban és a kis- és középtelepüléseken robbanásszerûen elõbb-utóbb megjelenik. Ez lesz az elsõ hely, ahol a társulásokat nagyobb mértékben ki kell használni.
Biztos, hogy az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a közoktatásban és a kulturális értékekben - s idetartozónak ítélem az intézmények védelmét is - jelenik meg az elsõ legfontosabb társulási készség. Itt a nagyvárosoktól távolabb lévõ településeken szorgalmaznám, és költségvetésbõl nagyobb mértékben preferálnám a társulási együttmûködést, ami a közoktatásban és a kulturális értékek, a szintek megtartásában jelentkezik. Hiszen ezek a települések az adott kultúrától, elérhetõségétõl általában távolabb vannak, és így nagyobb parlamenti és kormányzati támogatást kívánnak.
Ezzel a két példával azt akartam példázni, hogy ha a parlament módosításokkal el is fogadja ezt a törvényt, s rövid idõszakon belül bevezetésre ítéli, ebben az esetben is a kormánynak, a Belügyminisztériumnak, az önkormányzatok szövetségének gondos szemmel a már megszületett és a még meg sem született, de születendõben lévõ törvényeket át kell tekinteniük, mert én nem értek azzal egyet, hogy van egy kétharmados alkotmányos önkormányzati törvényünk, és utána az expozéban és ebben a törvénytervezetben is lazán azt mondjuk, hogy majd az ágazati törvényekben ezt meg ezt, meg ezt követni kell. Ez eklektikusságra és az önkormányzati törvény alapelemeinek a sérülésére vezet.
(13.00)
Tekintsük át együtt, hogy milyen törvényeket érint ez a társulási szabályozás, és melyek azok a törvények, amelyeknél ezt a törvénytervezetet, illetve elfogadását követõen majd törvényt - mint például az összeférhetetlenségi törvényt a helyi képviselõk választásáról szólónál - már figyelembe kell venni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)