BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt jelen lévõ Államtitkár Asszonyok, Államtitkár Urak! A Fidesz- Magyar Polgári Párt az 1998. évi állami költségvetés tervezetérõl a vezérszónoklatában elmondta a véleményét, amely röviden abban foglalható össze, hogy megítélésünk szerint ez a költségvetés-tervezet nagymértékben növeli a hiányt.
(21.10)
A központi költségvetés hiánya több mint 130 milliárd forinttal nõ, az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya 4,9 százalék, ami - GDP- növekedést valószínûsítve - a reálértékben is várhatóan deficitnövekedést jelenthet. A hiány növekedése forrásokat vonhat el a vállalkozásoktól és a lakosságtól. Megítélésünk szerint a tervezetben nagymértékben növekednek az állami kiadások. Ezek közül is figyelemre méltó a Pénzügyminisztériumnál, a Miniszterelnöki Hivatalnál és a Külügyminisztériumnál tervezett jelentõs költségvetési intézményi növekedési kiadások.
Megítélésünk szerint - amelynek az általános vitában hangot adtunk - a bevételek tervezése nem minden tekintetben megalapozott. A megszûnõ importvámpótlékot és a kiesõ jelentõsebb privatizációs bevételeket nehéz pótolni, a privatizációból tervezett 8 milliárdos bevétel elenyészõ. Az adóbevételek túltervezése - amely a célok között nem jelenik meg, hivatott lenne a hiányt csökkenteni - ellentétes a költségvetés céljaival.
Tisztelt Ház! Az általános vita keretei között én néhány, elsõsorban az önkormányzatokra, a környezetvédelemre és a területfejlesztésre, valamint az európai integrációval összefüggõ feladatsorra kívánnék nagyobb hangsúlyt helyezni. Az önkormányzatok költségvetésére - mint az államháztartás egyik fontos alrendszerére - vonatkozó megállapításokat célszerûbb összefoglalnom az Állami Számvevõszék e fejezetekre vonatkozó, a helyi önkormányzatok 1998-as évi költségvetése tervezésének ellenõrzésérõl kiadott anyaggal, jobban követhetõ.
Ez az anyag megállapítja, hogy a költségvetési irányelvek az önkormányzati forrásszabályozásban tervezett változások legfontosabb céljaként a normativitás erõsítését, a feladatorientáltabb forráselosztást, a területi kiegyenlítést, a döntési hatáskörök decentralizációjának fokozását jelöli meg. Ezen általános megállapításon túlmenõen ennek a gyakorlati megvalósulásával jelentõs mértékben és jelentõs helyen, jelentõs számban vitatkozni lehet.
A törvényjavaslat többféle módon is segíti a területkiegyenlítést. Számottevõen nõ az ilyen célú fejlesztési támogatás nagyságrendje, és az anyag azt írja - és több vezetõ kormányzati tisztségviselõtõl is elhangzott már ilyen kijelentés, de cáfolat is -, hogy az iparûzési adóból származó különbségeket még nem szünteti meg. Nem is tartanám azt a törekvést helyesnek, ha - néhány kiemelkedõ, iparûzési adóból származó bevételtõl eltekintve - a kormányzatnak az 1998-as évi költségvetésben az lenne a törekvése, hogy az iparûzési adóban jelentkezõ különbségeket is nivellálja. Ezt már megtette a személyi jövedelemadóból származó bevételek allokációjánál, ahol a 22 százalékról sikerült - alapvetõen a Magyar Szocialista Párt javaslatára - 20 százalékig leküzdenie magát az elosztásnál a helyben maradó résznél.
Így az önkormányzatok általam mindig támogatott pozitív ösztönzõ költségvetési tervezésénél és a települések céljainak meghatározásánál szerintem irányt téveszt az, aki állandóan csak a nivellálásra és az ebbõl származó különbségek megszüntetésére fordítja energiáinak nagy részét, és nem a pozitív ösztönzés eszközrendszerét teremti meg hosszabb távon. Egy fejlõdési irányt mutató költségvetés készítésének nem az a célja, hogy a különbségeket megszüntesse. Az önkormányzatok a területfejlesztésnél, ipari parkok kialakításánál, munkahelyteremtésnél, saját céljaik megvalósításánál inkább az önkormányzatok bevételének növekedésére irányítsák, és ne az államtól, a központi költségvetéstõl várják el a kiegyenlítõ támogatásokat.
A javaslatom tehát az, hogy amint lehetséges, felül kell vizsgálni a nem helyi iparûzési adóalapok megjelenítését. Tehát az ott maradt nagy állami, átalakult vállalatok nyilvánvaló felülvizsgálatát meg kell majd tenni, de azokat az önkormányzati iparûzésiadó- különbségeket, amelyeket egy-egy település kiizzadt és helyi adókedvezményekkel, vállalkozási övezetek kialakításával elõsegített, nem megszüntetni, hanem ösztönözni kell.
A területi kiegyenlítésnek a Fidesz-Magyar Polgári Párt híve, és ezeket a rendszereket mûködtetni és folyamatosan figyelni kell. A döntési hatáskörök további decentralizálását is fontosnak tartjuk a területfejlesztési tanácsok irányába, mint ahogy errõl a mai napon már egy másik törvénytervezet vitájánál véleményünket elmondottam. Az önkormányzati pénzügyi ellenõrzési rendszer megteremtése nélkül csak a decentralizálás és a megyei területfejlesztési tanácsokhoz való továbbítás azonban életveszélyes. Ezért a kincstári rendszer kiterjesztése, az önkormányzati pénzeszközök és általában a közcélú pénzeszközök ellenõrzésének és a megvalósult tárgyi vagyon további életének a felülvizsgálata, megfigyelése alapvetõ fontosságú.
A területfejlesztési tanácsokhoz decentralizált mintegy 4,3 milliárd forint lehetõséget ad a területeknek, a döntési pontoknak az információhoz való közelebbi helyszínének a megválasztására. De ha nem születik meg a pénzek további felügyelete és ellenõrzése, valamint a közvagyon további megfigyelése, abban az esetben az a nem kívánt jelenség, amelyre már különbözõ nemzetközi szervezetek is felfigyeltek... - a közpénzek ellenõrzése hiányt szenvedhet. Ezért a címzett és céltámogatásokhoz hasonlóan javasolni fogjuk, hogy a decentralizált pénzeszközöknek öt-tíz évig tartó további megfigyelése, értékesítés esetén pedig a közvagyon további sorsának figyelése legyen e törvény keretei között meghatározott.
Az önkormányzatokra vonatkozóan az irányelvek között szerepel a normativitás erõsítésének szándéka is, leginkább az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatási rendszerének pontosítására. A Fidesz-Magyar Polgári Párt önkormányzati kabinetje azt a megállapítást tette a törvénytervezet ezen részénél is, hogy felülvizsgálatra szorul az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok finanszírozási rendszere. Amennyiben közel egyharmaduk már közel öt éve rendszeresen önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül, akkor ott azzal a szabályozási rendszerrel valami probléma van. Ösztönözni kell az önkormányzatokat, hogy ebbõl a kategóriából kikerüljenek és ez legyen a törekvésük. Úgy, ahogy a társulásokról szóló törvénytervezet ezt tartalmazza, ösztönözni kell az önkormányzatokat intézményeik társulásban való fenntartására és mûködtetésére, mint ahogy ez a törvénytervezetben szerepel is.
Az 1998-as költségvetési törvénytervezetben az önkormányzati alrendszer szabályozásánál feladatorientáltabb forráselosztást kíván az állami hozzájárulások között szereplõ szociális normatíva kialakításánál tervezni a kormány.
(21.20)
Ezzel ellentmond az olyan rendszerek kialakítása, amelyben épp az állam magánalapítványokhoz tervez, és nemcsak tervez, hanem ad is ki jelentõs mennyiségû költségvetési összeget, bízva abban, hogy az energiaszolgáltatók ezeket kiegészítik, ezzel kivonja a parlament és a helyi önkormányzatok, a helyi közügyek demokratikus gyakorlóinak az ellenõrzése alól ezeket a juttatásokat. Több interpellációban és több napirend elõtti hozzászólásban jeleztük, hogy ez az irány nem tartható. Vissza kell térni az önkormányzatok szociális törvény adta keretei közé.
A személyi juttatások esetében az államháztartás egészére jellemzõ mértékû növekedést nem tudja a költségvetés biztosítani. A felhalmozási kiadásokra szánt összeg 4 százalékos bõvítését, a lakosság szociális ellátásánál a reálérték megõrzését tûzi ki célul a tervezet.
Egy másik területen fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzati forrásszabályozás hatásának komplex értékelésénél - és ezt az Állami Számvevõszék anyaga is rögzíti - a vizsgálat idõpontjában nehezítette és ma is nehezíti, hogy a személyi jövedelemadó felosztását megalapozó modellszámítások nem készültek el, továbbá ennek következményeként az önkormányzatokat megilletõ pénzbeni és természetbeni szociális és gyermekjóléti normatíva tervezett összege sem ismert. Aki ismeri ennek az önkormányzatok költségvetésére vonatkozó hatását, az tudja, hogy ezek igen súlyos megállapítások.
Pozitív irányúnak tartjuk a parlamentnek azt a korábbi években már kialakult döntését, amely a kormány javaslata alapján történt: a guruló költségvetés jótékony hatását a következõ évek költségvetés- készítésére. És amennyiben a parlamentnek a vitát és a módosításokat követõen sikerül átrágni magát a 1998. évi költségvetésen, akkor kellõ idõben hozhatnak a testületek döntéseket, amelyek az 1998. évi tervszámokat megalapozzák. Pozitívnak tartjuk tehát, hogy a parlament az önkormányzatok esetében is kellõ idõben alapozhatja meg a jövõ évi és az azt követõ évek költségvetési programjait.
Az önkormányzatok esetében a létszám-felülvizsgálat, az oktatási programok, a fejlesztési koncepciók állandó, szinte permanens átvilágítása és felülvizsgálata az intézményekben jelentõs mértékû elbizonytalanodást okozott. Ezért fontos, hogy a költségvetési rendelettervezet benyújtásával, elfogadásával kapcsolatos határidõket az államháztartási törvényben tervezett módosítása teremtse meg, és teremtse meg annak a lehetõségét is, hogy az önkormányzatok a részletes tervek kidolgozását a központi források részletes és pontos megismerésében kezdhessék el. Ez nemcsak a jövõ évi önkormányzati választások, hanem az azon túlnyúló költségvetés megalapozása érdekében is rendkívül fontos.
Szeretném még egyszer kiemelni, hogy a központi költségvetésen kívüli egyéb önkormányzati forrásoknak mintegy 8 százalékos bõvülésével számol a törvényjavaslat. Ezen belül a felhalmozási célú bevételek 9 százalékkal csökkennek, míg a folyó bevételek elõirányzati szinten 11 százalékkal növekednek. Ezek teljesülése, továbbá a számításba vett 2-3 százalékos létszámfogyás megvalósulása esetén ez az önkormányzati szférában is megteremthetõ. Én úgy fogalmazok, hogy csak ekkor teremthetõ meg az átlagkereset-növekedésnek a 16 százalékos lehetõsége.
Tudni kell, hogy az elõzõ évek gyakorlatában a központi költségvetés - különösképpen a saját bevétellel nem kellõ mértékben rendelkezõ önkormányzatok esetében - mintegy 6-8 százalékban biztosította az átlagkereset-növekedéshez a központi forrásokat, a többit az önkormányzatoknak saját bevételeikbõl kellett kiegészíteniük.
Amit aggasztónak tartok, az csupán egy 7 százalékos dologi automatizmus növekedését biztosítja, továbbá a felhalmozási kiadások reálértéket meghaladó bõvülését. Ez azt jelenti, hogy a dologi automatizmusok mélyen a kívánt szint alatt alakulnak és tervezhetõk a jövõ évben az önkormányzatok számára.
Szeretnék egy részletkérdéssel, de számunkra és számomra is igen fontos részletkérdéssel kiemelten foglalkozni az általános vitában is.
1998-ban tovább csökken az önkormányzatokat megilletõ, az állandó népességszám alapján tervezett hozzájárulások együttese. A településigazgatási, kommunális és sportfeladatok támogatása az 1997. évhez képest közel egyharmadára, 22,5 milliárdról 8,2 milliárd forintra csökken. A központi költségvetésnek az a szándéka ezzel, hogy a helyi önkormányzatok saját bevételeikbõl pótolják ezt. Itt is jelezni szeretném, hogy örvendetes a közoktatás területén, hogy az elmúlt két év költségvetési összegének, a megvalósult költségvetési kiadásoknak a 80 százalékát biztosítja a normatív támogatásoknál, ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy elsõsorban az igazgatási, a kommunális és a sportfeladatok területén rendkívül drasztikus mértékû a csökkenés, és ez meg is látszik néhány településünk kommunális és egyéb feladatainak végzésében.
Tisztelt Ház! Néhány mondatban szeretnék utalni arra az anyagra, amely az Európai Bizottság véleményét tartalmazza Magyarországnak az Európai Unióba történõ jelentkezésérõl, kifejezetten azért, hogy más politikusokhoz hasonlóan rámutassak arra, hogy nem minden tekintetben tartalmazza ez az 1998. évi költségvetés azokat a szükséges és megteendõ lépéseket, amelyeket az Európai Unió intézményeihez való közeledésben és egyfajta lemaradás csökkentésében szeretne megtenni a Magyar Köztársaság.
Ez az anyag utal arra, hogy a magyar közigazgatásban dolgozó 98 200 köztisztviselõbõl mintegy 60 ezer dolgozik a központi és területi közigazgatásban, és mintegy 40 ezret alkalmaznak közvetlenül a helyi önkormányzatok. A központi kormányzati szinten dolgozó köztisztviselõi kar a költségvetési hiány csökkentése érdekében történt létszámleépítés alá esett, ideértve a központi közigazgatásban történt 16 százalékos létszámcsökkentést is. A fizetések színvonala a hasonló munkakörök tekintetében a magánszektorban jelenleg körülbelül háromszoros a közszolgálathoz képest.
Ez az anyag utal arra, hogy az Európai Unió intézményeihez való kapcsolódásban rendkívül fontos a közigazgatás és az igazságszolgáltatás teljesítõképességének fokozása. Van néhány terület - írja az anyag -, ahol az ellenõrzés, a szabályozási terület, a feladat- és hatáskör megosztása még nem került a helyére. Például a mezõgazdaság, a fogyasztóvédelem területén szükséges egy központi ellenõrzõ szervnek a létrehozása, és amit én nagyon fontosnak és kiemelendõnek tartok: a helyi önkormányzatok irányítása és felügyelete terén jelentõs elõrehaladás szükséges, míg azok hatásköre és intézményi rendje pontosabb meghatározásra szorul. Próbáljunk a költségvetésben is, tisztelt államtitkár úr, ezeknek a nagyon mélyen szántó gondolatoknak eleget tenni és eléje menni!
Ugyanez az anyag tartalmazza, hogy a közigazgatási reform szükségessége széles körben elfogadott, és a tervezett reformok általánosságban jól tervezettek. A közigazgatás korszerûsítésének munkaterve véget kíván vetni a létszámleépítésnek, és elismeri a vezetõ köztisztviselõk kiemelt fontosságát és különleges képzési igényeit.
(21.30)
Ugyanakkor a közigazgatási reform végrehajtását éppen azok a problémák gátolják, amelyeket a reform megoldani kíván: irányítási ismeretek hiánya, néhány területen a képzett és gyakorlott szakmai állomány hiánya, az elégtelen vagy nem hatékony koordináció és kooperáció. Ezért tehát a közigazgatásban tervezett és a fejlesztésekhez szükséges 2-3 százalékos csökkentés, vagy a nem kellõ mértékû bérezés és ösztönzés hiánya a közigazgatásban az európai integrációnkat gátolhatja.
A szállítás tekintetében, a közlekedés tekintetében meghatározza, hogy az EU belsõ piacainak alkalmazása, valamint a szállítási szektor versenykövetelményeit illetõen az infrastruktúra fejlesztése és a szállításra vonatkozó, és itt a Közösség egységes jogrendszerének egyéb vonatkozásai jelentõs kihívást jelentenek majd az új tagállamoknak. Ezért tehát javasolni fogjuk, hogy mind a közlekedési hálózat fejlesztésében, mind a logisztikai központok fejlesztésében a költségvetésben elõirányzott mértékhez képest jelentõsebben lépjünk elõre, nemcsak a határvidékeken, hanem az ország központi régiójában, Budapest, Szolnok, Székesfehérvár vonzáskörzetében is.
A regionális politika- és kohézióanyag szintén a legfõbb igazgatási követelményekkel foglalkozik. Megfelelõnek és hatékonynak tartja az igazgatási szervek, a közösségi források igazgatását ellátó szervek szakmai színvonalát, és megkörnyékezhetetlen voltát tartja rendkívül fontosnak. Ezt szeretném még egyszer megismételni. A regionális politika és kohézió tekintetében ez az anyag a közigazgatási követelmények között nemcsak a hatékonyságot és megfelelõ szervek létét tartja fontosnak, hanem a szakmai színvonalat és a megkörnyékezhetetlen, igazgatást ellátó szervek kialakítását.
Magyarországon a regionális politika igazgatásáért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium felel. A pénzügyi ellenõrzést tekintve a helyzetet általánosságban megfelelõnek tartja, de fontosnak tartja a koordináció fejlesztését a különbözõ szervek közötti feladatok meghatározásánál, és az igazgatási szakértõi állomány további fejlesztését tartja kiemelten fontosnak ez az anyag.
Megállapítható az is, hogy a környezetvédelemben a szervezet átalakítása, a rendszer szervezett ésszerûsítése késedelmeket szenved.
Még néhány gondolatot ebbõl hadd olvassak fel.
A környezetvédelem területén további igen jelentõs (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) erõfeszítésekre lesz szükség...