NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés külügyi vonatkozású tételeirõl kívánok szólni. A Külügyminisztérium '98. évi javasolt költségvetési támogatása 45 százalékkal haladja meg az 1997. évi elõirányzatot, a kiadási elõirányzat pedig közel háromszorosa az 1994. évinek. Ezek önmagukban véve örvendetes adatok, de ha áttekintjük a jövõ év pénzügyi tervét, jókedvünk hamar lelohad.
Alaposabb vizsgálódás után kiderül ugyanis, hogy a Külügyminisztérium pénzügyi vezetését ezúttal is a koncepciótlanság és az átláthatatlanságot eredményezõ elnagyoltság jellemzi. Úgy tûnik, hogy nem tudtak mit kezdeni a hirtelen megnövekedett pénzügyi lehetõségekkel. A tervezés módszerére ezúttal is a bázisszemlélet és nem a feladatközpontúság volt a jellemzõ. Csak remélni lehet, hogy az államháztartási reform elõrehaladtával ez a szemléleti kérdés is napirendre kerül.
A külképviseletek cím kiadási elõirányzatának alakulására nagy hatással van a forint folyamatos leértékelése. Ennek kompenzációjaként a központi költségvetés 727 millió forintot nyújt. Ez az összeg számításaink szerint kisebb a tényleges leértékelés várható hatásánál, így nem tudjuk, miként került ez az összeg megállapításra. Szerkezeti torzulást eredményez továbbá a költségvetésben, hogy minden jel szerint a külügyminisztériumi igazgatás részére történõ beszerzések egy részét a külképviseletek címen tervezték meg.
Jelentõs új helyzetet hozott a kereskedelmi kirendeltségek privatizációját eredményezõ külképviseleti integráció. Ezzel összefüggésben nõtt a kiadási elõirányzat is. Emlékeim között az a kép jelenik meg, amikor a korábbi költségvetési tárgyalások során a külügyi költségvetésbõl évrõl évre százmillió forintokat von el a Pénzügyminisztérium azon a jogcímen, hogy ez az összevonásból származó megtakarítás. Most, hogy ténylegesen megvalósult a külügyi integráció, nyomát sem látom az elvonásnak. Talán nem véletlen, hogy felmerül az emberben a kérdés: lesz-e végül is megtakarítás a külügyi integráció nyomán? Mi volt a célja az összevonásnak, hogyha nem ez, illetve lesz- e hatékonyabb külpolitika az összevonás nyomán? Nem világos, hogy a Külügyminisztérium melyik részlege irányítja az újdonsült külgazdasági attasékat. De egyáltalán mi a konkrét feladata a külgazdasági attasénak? Komoly kérdés az is, hogy mikor fog nõni az ITD Rt.-ben - ami ennek a kereskedelmi szolgálatnak a privatizációja révén jött létre - a kamarák tulajdoni hányada?
Hiányolom továbbá a koncepciót a külképviseleti hálózatra vonatkozóan is. A részletes indoklás szerint 200 millió forint áll rendelkezésre új külképviseletek felállítására. Hol, mikor, miért? Csak remélni tudom, hogy további kontinensekrõl nem vonul ki Magyarország, mint ahogy érthetetlen módon bezártunk négy nagykövetséget is a dinamikusan fejlõdõ Dél-Amerikában, többek között abban a városban, Mercosurban, ahol a dél-amerikai "Európai Unió" gazdasági integrációjának a központja helyezkedik el. Azt is remélem, hogy nem a szûken vett gazdasági érdek fogja ezeket a lépéseket szabályozni. Az is elkerülendõ, hogy olyan külképviseletet is bezárjunk, amelynek a bevételei fedezik a kiadásait; Peru esetében ugyanis ez történt.
Utal a terv arra, hogy szükség lenne a külképviseletek számítógépparkjának cseréjére, bõvítésére. Szó sem esik azonban arról, hogy milyen informatikai fejlesztések zajlanak a minisztériumban, milyen ütemben, milyen összegû kiadások várhatók az elkövetkezendõ években.
Rossz tendencia, hogy a külkapcsolatok körébõl a kulturális kapcsolatok egyre inkább háttérbe szorulnak, ezt jelzi a külföldi kulturális intézetek kulturális minisztérium részére történõ átadásának módozata is. Fontosnak tartom, hogy a jövõben legalább a kisebbségben élõ nemzettársaink országaiban lévõ külképviseleteinken erõsödjön meg a kulturális tanácsosok tevékenysége.
A költségvetési terv - nagyon helyesen - növekvõ mértékben kíván a külföldi épületállomány felújítására fordítani, sõt, esetleges épületcseréket is kilátásba helyez a részletes indoklás. Ugyanakkor nem találtam olyan mellékletet, ahol a tervezett cserék, illetve felújítások fel lennének sorolva.
(8.20)
Úgy gondolom, hogy egy ilyen listán nemcsak a tengerentúli ingatlanoknak lenne hely, hanem olyan városokban lévõknek is, mint például Ungvár, Kolozsvár, Bukarest vagy Zágráb. Ilyen kérdésekben nyilvánul meg ugyanis, hogy a külügyi kormányzat miként viszonyul ahhoz a híres három külpolitikai alappillérhez.
Évek óta olvasom a külügyminisztériumi elõterjesztésekben, hogy növekszik az elvándorlás, a jól képzett szakemberek sorra hagyják el a minisztériumot, a tehetséges, nyelveket jól beszélõ fiatalok pedig nem választják hivatásul a diplomáciai pályát. Érdeklõdéssel kerestem, hogy a bõvülõ források támogatásával milyen gyógyírt talált erre a fenyegetõ bajra a Külügyminisztérium pénzügyi vezetése. Az igazgatásban a köztisztviselõi törvény kötöttségei mellett nagy csodára nem lehetett számítani, de nem látok elmozdulást a külképviseletek címen sem; sõt, a devizaellátmányok és a napidíjak egy része tudvalevõleg a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá esik, és a vámkedvezmények is folyamatosan szûkülnek. Ráadásul az elmúlt évek folyamán a devizaellátmányok kiszámításánál az IMF, a Nemzetközi Valutaalap rendszerérõl áttért Magyarország az ENSZ- statisztikára, ami a legtöbb esetben a devizaellátmány csökkenését okozta. Szeretném jelezni, hogy ilyen feltételek mellett nyelveket beszélõ jogászt vagy közgazdászt arról a piacról megszerezni, ahol sorban állnak a nemzetközi pénzintézetek és multinacionális vállalatok, egyszerûen képtelenség. A stagnáló átlagbér stagnáló létszámmal - mert stagnáló a létszám, amikor 13 fõt lehet fölvenni egy 1678 fõs összlétszám esetén - az euro-atlanti integráció kapujában Magyarország elemi érdekeit veszélyezteti.
Ami a kisebbségi jellegû tevékenységeket illeti, itt hadd említsem meg, hogy az Illyés Alapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Segítõ Jobb Alapítvány, ami egészségügyi támogatásokat folyósít, a Teleki László Alapítvány, ami kisebbségi, illetõleg nemzetstratégiai kutatásokat hivatott végezni, illetõleg a Mûvelõdési Minisztérium vonatkozó keretei összességükben mintegy 10 százalékkal emelkednek. Ez a 10 százalékos növelés reálérték-csökkenésnek felel meg. Hol vagyunk már a kormányprogramnak azon ígéretétõl, hogy ezek a határon túli magyarság támogatását szolgáló tételek meg kell õrizzék az 1994-es reálértéküket? De idézhetném a kormányprogramnak azt a kitételét is, hogy a '94-es év végéig kidolgozza a kormány a határon túli magyarság támogatási rendszerének irányait és módszereit. Azt hiszem, erre már nem fog sor kerülni ebben a ciklusban.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Összességében azt mondhatom, hogy a Külügyminisztérium költségvetési terve koncepciótlan, elnagyolt, a külpolitikai prioritásokat nem tükrözi vissza, a személyi állomány fejlesztését nem teszi lehetõvé, a külpolitikai és az ország elõtt álló kihívások kezelésére ilyen értelemben teljességgel alkalmatlan.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)