KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Két ok miatt tartom szükségesnek, hogy a kormány nevében most, a vita közben is szóljak. Egyrészt az eddigi vitákban hangsúlyosan szóltak a képviselõk az egészségügyi, de különösen a családi támogatások, a szociális feladatok teljesülését biztosító elõirányzatok költségvetési megjelenítésérõl; másrészt az elmúlt héten én magam ígéretet tettem arra, hogy megpróbálom elõsegíteni a tájékozódást ebben a valóban nem egyszerûen áttekinthetõ támogatási szerkezetben.
Hogyan jelenik meg a tisztelt Ház elõtt a fenti, a lakosságot mélyen érintõ ellátórendszer? Az államháztartás két alrendszere, a központi költségvetés, és a társadalombiztosítási költségvetés irányozza elõ a jóléti kiadások forrását. A társadalombiztosítási költségvetésrõl most nem kívánok hosszasan szólni, de mivel többen érintették a vitákban, két megjegyzést engedjenek meg. A kormány által már benyújtott tb-költségvetés Nyugdíjbiztosítási Alapja a nyugdíjemelések fedezetét tartalmazza - ezt feltétlenül szükséges rögzíteni. Az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldala, bár 17 milliárd forintos hiánnyal került benyújtásra, biztosítja - költségvetési szinten természetesen - a szakszervezettel kötött megállapodás teljesüléséhez szükséges forrásokat, hangsúlyozottan a bérhányadra számított 16 százalékos növekményt. Ez azt jelenti, hogy 1998-ban a gyógyító-megelõzõ kassza 35 milliárd forinttal nagyobb összegbõl gazdálkodhat, és a fejlesztési-szerkezeti változásokat 3,4 milliárd forint segíti elõ.
Ami a központi költségvetést érinti: a népjóléti tárca fejezete magában foglalja az egészségügyi és szociális szakmai programok elõirányzatait, a tárca felügyelete alá tartozó intézmények finanszírozásához szükséges összegeket, a társadalombiztosítási alapoknak és szervezeteiknek fizetendõ térítéseket - így például a családtámogatásokat -, egyéb támogatási elõirányzatokat, a társadalombiztosítástól átvett feladatok ellentételezését, és olyan elõirányzatokat is, amelyek csak technikai jelleggel kerültek éppen a fejezethez. A szociális feladatok nem központosított intézmények általi ellátásához szükséges fedezetét a Belügyminisztérium fejezete irányozza elõ, úgymint a normatív állami hozzájárulások, a központosított elõirányzatok, a megyei közigazgatási és városi hivatalok számára többletforrások biztosítását.
Mindezeket azért tartottam fontosnak felvázolni, mert akkor, amikor egy-egy elõirányzat módosulását az elmúlt idõszakhoz képest értékeljük, adott esetben bíráljuk, akkor a komplex, sokirányú vizsgálat elkerülhetetlen. Egy példát mondanék. Hétfõn este Sarkadiné dr. Lukovics Éva képviselõ asszony kifogásolta a következõt: a Népjóléti Minisztérium fejezetében csökkent a családsegítõ központok támogatása. Igen, ez így van, csakhogy ameddig az ez évi költségvetés nem tartalmazott normatív mûködési támogatást, és az év közben pótlólagos forrásbevonással végrehajtott fejlesztésekkel újabb 30-40 központot hoztunk létre, addig 1998-ban új támogatási formaként a Belügyminisztérium fejezetben 300 forint/fõ normatív támogatás teszi kiszámíthatóbbá a családsegítõ központok mûködését. De hasonlóan kezeli a költségvetés a falugondnoki hálózat mûködtetését is, vagyis az 1998. évi támogatás nem ugyanott, nem ugyanazon a jogcímen jelenik meg, mint 1997-ben megjelent.
Tisztelt Ház! Amennyiben nem tekintünk el az általam felvázolt bonyolult támogatási rendszertõl, és a tartalmi elemzéseket mélyrehatóan végezzük el, akkor bizonyítható azon állításunk, hogy a Népjóléti Minisztérium szakmai kompetenciájába tartozó területeken a 13,5 százalékos inflációs rátát feltételezve a reálérték megtartása várhatóan megvalósul, összességében minimális reálérték-növekménnyel is számolhatunk.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal ráirányítsam a figyelmet elõször az egészségügyi ágazat néhány fontos elemére. A népesség egészségi állapota, a lakosság elöregedése, a krónikus betegségek gyakoribbá válása miatt az egészségügyre új feladatok hárultak, amelyeknek csak akkor tud megfelelni, ha mind szerkezetében, mind mûködési folyamataiban a kor igényeihez igazodik. A célok megvalósításához a tárca rendelkezésére álló programkeretek várhatóan 11,8 százalékkal nõnek az 1997. évi keretekhez viszonyítva, a jelen évi elõirányzat 24,5 milliárd forintja helyett 1998-ra 27,4 milliárd forint került tervezésre.
(8.30)
Néhány lényeges változást hadd emeljek ki. Az egészségügyi törvénytervezet értelmében a központi költségvetésben kell biztosítani többek között a mentéssel, a vérellátással összefüggõ feladatok, továbbá néhány kiemelkedõ költségû feladat finanszírozását. Az utóbbi csoport magában foglalja a szívtranszplantációt, a máj-, a hasnyálmirigy- és a tüdõtranszplantációkat, valamint az úgynevezett PET-vizsgálatokat.
Az 1998-tól állami feladatként meghatározott programok finanszírozását az 1997. évi szinthez képest mintegy 20 százalékkal megemelve biztosítjuk. A jövõ évben másfél milliárd forint értékben megkezdhetjük a tárca által régóta tervezett röntgengépparkcsere- programot, valamint 900 millió forintot fordíthatunk onkológiai sugárterápiás mûszerek beszerzésére.
Az alapvetõ képalkotó eszközpark megújítására vonatkozó koncepciót a tárca ez évben kidolgozta. E program keretében 4 év alatt több mint 1200 radiológiai készülék kerül beszerzésre, reményeink szerint 18,3 milliárd forint értékben.
A program 1998-ban 2,3 milliárd forint értékû röntgenberendezések beszerzésével kezdõdik. A sugárterápiás eszközbeszerzések programja már az idén, 1997-ben elindul 900 millió forinttal, amelybõl 500 millió forint a központi költségvetés általános tartaléka terhére, 400 millió forint pedig a népjóléti tárca saját forrásából került elkülönítésre.
A magyar lakosság egészségi állapotának, a daganatos betegek gyógyulási lehetõségeinek javítása érdekében hároméves, összesen 5 milliárd forint értékû programot indít a népjóléti tárca annak érdekében, hogy a sugárterápiás berendezések a kor színvonalának megfelelõek legyenek. A program során a területileg egyenlõbb hozzáférést szeretnénk biztosítani 12 mûködõ centrummal.
Az egészségügyi szerkezetátalakítás céljaira összességében az elõzõ évihez hasonló mértékû forrást fordíthatunk. Folytatódnak az ápolási szakterület szakmai feltételeinek javítását, az alapellátás további fejlesztését, a korszerû ellátási formák elterjesztését támogató szakmai programjaink. Ma már több mint 300 szolgáltató, több mint 2000 szakember biztosítja az otthoni szakápolást az orvosi ellátást már nem igénylõk részére.
Az intézményi keretek 1998. évi lehetõségeirõl. - A tárca felügyelete alá közel száz önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény tartozik. Hosszú évek óta elõször válik lehetõvé egy szerény mértékû, 5-7 százalékos mértékû dologi elõirányzat-növelés, amely arra ad lehetõséget, hogy a reálértékvesztés korábbi üteme mérséklõdjön. Intézményeinknél 1998-ban átlagosan 14,5 százalékos keresetnövekedés várható, amelynek a fedezetét a tárca teljes egészében a költségvetési támogatásból tudja biztosítani.
A kormány az elmúlt héten döntött a nyugellátások és a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások január hónapban végrehajtandó emelésérõl. Arról már szóltam, hogy a tb-nyugellátás fedezete a Nyugdíjbiztosítási Alapban biztosított. A nem társadalombiztosítás által finanszírozott nyugellátások 19 százalékos emelésének forrása a teherviselõknél, így nevezetesen a központi költségvetésben is 1,4 milliárd forint mértékben biztosított. A nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások esetében - ahol egyrészt a megélhetést biztosító és a politikai rehabilitációs ellátások 19 százalékkal növekednek, másrészt a kiegészítõ jellegû ellátásoknál pedig fix összegû, legalább az inflációval azonos mértékû emelés valósul meg - a növekményt a központi költségvetés a Nyugdíjbiztosítási Alapnak megtéríti.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden szóljak a családi támogatásokról. A családtámogatási rendszer legjelentõsebb elemének, a családi pótléknak az alakulását a jogosultak számának és a juttatás összegének változása befolyásolja. 1998-ban a családi pótlékra jogosító gyerekek száma demográfiai okokból 50 ezer fõvel csökken. Ugyanakkor mind az ellátás összege, mind a jogosultsági jövedelemhatár 21 200 forintról 24 000 forintra, illetve 23 000 forintról 26 000 forintra emelkedik. A benyújtott javaslathoz képest megalapozottnak, reálisnak tûnik a kormánypárti képviselõk további emelési szándéka is.
A gyermekgondozási díj 1998-ban megszûnik, ezért költségei fokozatosan csökkennek. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevõk száma a gyed megszûnése miatt várhatóan növekedni fog, 162 ezer fõrõl 220 ezer fõre, a gyes összege ugyanakkor azonos az öregségi nyugdíjminimummal, így annak növekedése nem megkérdõjelezhetõ.
A gyermeknevelési támogatást igénylõk száma emelkedett, összege pedig az öregségi nyugdíjminimuméval azonos mértékben emelkedik. Az anyasági támogatás összege is a nyugdíjminimumhoz van kapcsolva, azonban az élveszületések száma várhatóan csökken.
Néhány gondolatot a helyi önkormányzatok szociális feladatairól - amirõl szintén hangsúlyosan szóltak képviselõtársaim, és nem mindig a tényeknek megfelelõen. A helyi önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozása alapvetõen két típusú normatíván keresztül történik: egyrészt az önkormányzatot a népességszám alapján megilletõ hozzájárulás alapján, másrészt az úgynevezett intézményi normatívákon keresztül. 1997-ig egyetlen normatíva létezett, 1998-ban két normatívára különül el a finanszírozás - már ami az önkormányzatot a népességszám alapján megilletõ hozzájárulást illeti.
A pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátásokhoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulás - amelynek mértéke 66,5 milliárd forint - olyan juttatások finanszírozására szolgál, mint a rendszeres szociális segély, munkanélküliek jövedelempótló támogatása, lakásfenntartási támogatás, átmeneti segély. A hozzájárulás differenciált, mert figyelembe veszi a település lakosságának szociális helyzetét.
A szociális és gyermekjóléti szolgáltatási feladatokhoz történõ hozzájárulás - amelynek mértéke 11,8 milliárd forint - elsõsorban a szociális étkeztetés, családsegítés, gyermekjóléti szolgáltatás feladatait finanszírozza. Az alap-hozzájáruláson túl kiegészítõ hozzájárulás illeti meg a családsegítõ szolgálatot, illetve falugondnoki szolgálatot mûködtetõ önkormányzatokat.
A támogatás másik formája az úgynevezett intézményi normatíva, amely szakellátást nyújtó intézmények közé tartoznak a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátást nyújtó intézmények, a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, a nappali szociális intézmények, a hajléktalanok átmeneti intézményei, továbbá a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a fogyatékosok ápoló, gondozó, otthoni és gyógypedagógiai intézetei.
A normatíva reálértéke a legtöbb intézménytípusnál megõrzõdik. A legjelentõsebb emelkedés, 150 százalék a pszichiátriai otthonokat érinti, mert ezekben az intézményekben néznek szembe a legsúlyosabb gazdálkodási problémákkal.
A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény következtében már az idén jelentõs fejlesztéseket eszközöltünk a megyei, fõvárosi közigazgatási, valamint a városi, fõvárosi kerületi polgármesteri hivatalokban. A folyamatos mûködés finanszírozásának jövõ évi feltételeit a építési hatósági feladatokkal együtt az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat a Belügyminisztérium fejezetében tervezi, hivatalonként 4 millió forint alapösszeg, valamint az ellátandó körzet lakosságát figyelembe véve 195 forint/lakos mértékben. A szociális és gyermekvédelmi szakmai programokra 1998-ban 3 milliárd forint áll rendelkezésre.
A szakmai programok többsége, például a falugondnoki hálózat, a családsegítõ központok fejlesztése, gyermekvédelmi intézményi rendszer átalakítása már az elmúlt években megkezdõdött. 1998-ban a programok folytatására kerül sor. Ezen programok keretében az ágazat fejlesztése szempontjából prioritást élvezõ célkitûzések támogatására kerül sor, döntõ többségben pályázati úton. Az évek óta folyó programok mellett '98-ban újak is indulnak.
(8.40)
Az egyik ilyen program a szakmai követelményeknek megfelelõ létszámszükséglet biztosítása a szociális intézményekben. Tekintettel arra, hogy ennek végrehajtására 600 millió forint áll rendelkezésre 1998-ban, csak az eredetileg tervezettnél szûkebb intézményi körben lehetséges a létszámfejlesztést támogatni. Mivel a szakképzett dolgozók hiánya a fogyatékosokat ellátó intézményekben a legnagyobb, a létszámnormatíva elérése ezen intézménytípus esetén kezdhetõ meg. 1998- ban várhatóan 100 intézmény részesül támogatásban, és 1000 fõ szakember munkába állítására kerül sor.
A másik ilyen új program a mûködési engedélyek kiadásához szükséges tárgyi feltételek megteremtése. A 161/1996. számú kormányrendelet a szociális intézmények mûködését engedélyhez kötötte. A feltételek hiánya miatt ugyanakkor az intézmények egy része 1997-ben csak ideiglenes engedélyt kapott. A végleges mûködési engedélyek kiadása csak a rendeletben meghatározott követelmények teljesítése után lehetséges. A szakmai program ehhez kíván segítséget nyújtani. 1998- ban e célra 741 millió forint áll rendelkezésre, és döntõen az idõskorúak bentlakásos intézményeiben kívánjuk megteremteni a mûködéshez szükséges minimumfeltételeket.
Tisztelt Ház! Az idõ rövidsége nem engedi meg, hogy részletesebb elemzést adjak a tárca kompetenciájába tartozó feladatok megvalósításáról. Azt kérem, hogy mielõtt a kritikai észrevételek megfogalmazására sort kerítenek tisztelt képviselõtársaim, ne mulasszák el feltárni a költségvetésbe foglalt tényeket, amelyekkel csak az a baj, hogy sokféle van belõlük.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)