DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Választási költségvetés - hangzik el a patkó egyik oldalán nem választási költségvetés - hangzik el a másikon. Ha azt nézzük, hogy 1998-ban választások lesznek, akkor egy választások elõtti költségvetést - ha erre irányulnak ezek a jelzõk - én a magam részérõl célszerûbbnek tartanék kortes-költségvetésnek nevezni, talán ez jobban kifejezi a helyzetet. Azonban úgy ítélem meg, hogy a viták mögött mégis más húzódik meg.
Megítélésem szerint az húzódik meg, hogy a rövid távú és a hosszú távú célok között milyen arányt mutat ez a költségvetés, melyiket melyikkel szemben helyezi elõnybe. Ha a költségvetésnek ezt az oldalát nézzük, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy a kormány következetes politikát mutat, hasonló ebbõl a szempontból a költségvetés szerkezete idén is, tavaly is és tavalyelõtt is. Nevezetesen az, hogy a hosszú távú jövõépítési feladatokkal igen kevéssé foglalkozik a kormány, mostohán bánik vele, inkább egy jövõfelélési tendencia tapasztalható a költségvetésbõl. Elhanyagol olyan hosszú távú fontos célokat, mint az oktatási intézményrendszer, mint a gyermekek és a családok helyzete, mint a kutatás-fejlesztés, mint az európai uniós csatlakozás költségei és feladatai - hogy csak a legjelentõsebbeket emeljem ki. Tehát összefoglalóan: mi úgy ítéljük meg, hogy egy jövõépítés helyett egy jövõfelélés folyik.
Ez a szemlélet tapasztalható az önkormányzati alrendszer költségvetésén is, mi úgy látjuk, hogy itt is ez a jövõfelélési szemlélet uralkodik. Ez pedig ebben a szférában rendkívül veszélyes, hiszen az önkormányzatok az éves költségvetési forrásokon kívül rendelkeznek saját vagyonnal is, és amennyiben a központi költségvetési források és a saját bevételek nem elegendõek arra, hogy kötelezõ feladataikat ellássák, óhatatlanul a vagyonuk felélésére és a vagyonuk kárára történik mindez. Ilyen tendenciák már tapasztalhatók és láthatók és bár errõl pontos számítások, kimutatások nem készültek, úgy ítéljük meg, hogy ideje lenne, hogy a Belügyminisztérium ezzel a kérdéssel alapvetõen és részletesen foglalkozzon. Fel kellene mérni, hogy az önkormányzatoknál hol, milyen mértékû vagyonfelélés történik, hiszen ez hosszú távon veszélyezteti az önkormányzatok mûködését.
Ha az önkormányzati alrendszer költségvetését nézzük, mindenféleképpen érdemes szót váltani az önkormányzatok pozícióiról a központi költségvetésen, illetve a költségvetésen belül. Célszerû az önkormányzatok bevételeinek alakulásáról néhány szót ejteni, és úgy ítélem meg, hogy a kormányprogramban lefektetett ígéretek megvalósítására is érdemes néhány szót és néhány percet szentelnünk.
Az önkormányzatok pozíciói az 1998-as költségvetésben egyértelmûen romlanak. A költségvetési javaslat nem azonos mércével mér az államháztartási alrendszerek között, a központi költségvetési szervek oldalán a kiadási oldalon 23 százalékos a növekedés, az elkülönített állami pénzalapok esetében ez 21 százalékos, ezzel szemben az önkormányzatok pozícióváltozása mindössze 12 százalék. Ez összességében azt jelenti, hogy az önkormányzatok nemzeti terméken belüli részesedése arányaiban csökken, romlik és úgy gondoljuk, hogy ezt a jelenséget a Belügyminisztériumnak és a belügyminiszter úrnak is észre kellett vennie. Éppen ezért magyarázatot várunk ennek a pozícióromlásnak az okára, indokára, hiszen senki nem beszélt arról, hogy az önkormányzatok túlfinanszírozottak, senki nem beszélt arról, hogy valami oka lenne ennek a jelenségnek. Az nyilván nem elegendõ magyarázat, hogy a kormány ülésén a belügyminiszter úr nem tudta megfelelõen érvényesíteni az önkormányzatok érdekeit, és majd a költségvetési vitában és egyéb módon próbálja, mert a kormányjavaslattal szemben azért igen nehéz már a parlamentben komolyabb változtatásokat elérni.
Nem készültek modellszámítások az önkormányzati települési típusokra, így nagyon nehezen ítélhetõ meg, hogy az adott települési típusokat hogyan érinti a költségvetési pozíciók változása. Errõl majd a késõbbiekben néhány szót még kívánok említeni. A bérmegállapodás következtében, ami egy 16 százalékos béremelkedést eredményez a kormány megállapodásából következõen, az önkormányzatok számára ennek mindössze 12 százalékára biztosít forrást a központi költségvetés, a hiányzó 4 százalékra létszámleépítést javasol forrásként, ami a mi meglátásunk szerint nem megvalósítható, különösen a kisebb településeknél, ahol már több létszámleépítési hullámon is túlvannak az önkormányzatok.
Az önkormányzatok központi bevételeinek alakulásáról: az önkormányzatok bevételeinek közel 70 százaléka - pontosabban 69,4 százaléka - a '98-as évben központi forrásból származik, talán a legfontosabbakról és a legjelentõsebbekrõl szólnék: ezek a személyi jövedelemadónak az önkormányzatokhoz jutó része, a normatív állami támogatások és a cél- és címzett támogatások. Az 1998. évre a törvényjavaslat szerint az 1996. évre bevallott és településre kimutatott személyi jövedelemadóból a helyi önkormányzatok részére az 1997. évi, tehát az elõzõ évi 38 százalékos részesedéssel szemben 40 százalékos átengedést tartalmaz ebbõl 20 százalék illeti meg közvetlenül a települési önkormányzatokat, ennek összege 93,5 milliárd forint. Ez az új szabályozás úgy is értelmezhetõ, hogy az átengedett személyi jövedelemadó mértéke az elõzõ évrõl, tehát az 1997-ben alkalmazott 38 százalékról 20 százalékpontra csökken. A 187 milliárd forint átengedett személyi jövedelemadóból 93,5 milliárd forint több lépcsõben, normatív támogatás formájában kerül a helyi önkormányzatokhoz.
A törvényi módosítás következtében jelentõsen átrendezõdik a települési önkormányzatok forrásösszetétele, ennek várható alakulására nem készült számítás, bemutatása nem történt meg a költségvetési javaslatban. Ezt a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és az önkormányzatok tanácsa is kifogásolta, és ez nehézzé teszi azt, hogy ennek a pontos hatását elemezzük és valamilyen formában próbáljuk orvosolni.
A 93,5 milliárd forint átengedett központi adóból a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkezõ települési önkormányzatok lakosonként egy fõre számított átlagos értékig személyi jövedelemadó- kiegészítésben részesülnek, amely összegének arányában további jövedelemadó-kiegészítés illeti meg a települési önkormányzatokat. Nem lehet tudni ennek a hatását a helyi önkormányzatok forrásallokációjára, milyen eredménye lesz ennek, mert a törvényjavaslat ezt nem mutatja be. Ez a megoldás gyengíti az önkormányzatok önfinanszírozó képességét és a korábbi idõszakban felvett hitelek esetében a törlesztéshez nem biztosítja a megfelelõ forrásokat, mivel várhatóan az adott települések korábban, a hitelfelvételek idõszakában úgy számoltak, hogy más személyi jövedelemadó-elosztási arányt kalkuláltak. Ez hosszú távú gondolkodásukat igen nehezíti és ahol hitelfelvételre került sor, ott a törlesztést jelentõsen akadályozza, és komoly pénzügyi nehézségekhez is vezethet ez a helyzet.
Ennek a problémának a kiküszöbölésére hosszú távon célszerû lenne az államháztartási törvényben vagy az önkormányzati törvényben rögzíteni az átengedett személyi jövedelemadó mértékét.
(9.50)
Úgy gondolom, ez egy régi probléma, megérett rá az idõ, hogy erre valamilyen választ adjunk, mert akkor hosszú távon tudnak az önkormányzatok számolni az ilyen címen beérkezõ bevételekkel, ez így elõre kalkulálható, tervezhetõ, és a fejlesztéseinél segítséget jelent.
A normatív hozzájárulásokról. A normatív hozzájárulások mértéke 276 milliárd forint, ez az elõzõ évinél 7,9 százalékkal magasabb. Csak néhányat említenék jellemzõen, hogy még az infláció mértékét sem éri el ezeknek a normatíváknak a változása: mondjuk, a gyermek- és ifjúságvédelem esetében 12 százalékos a fogyatékosok ápoló-gondozó ellátása esetében 11 százalékos az óvodai ellátásra, nevelésre jutó normatíva mindössze 8 százalékkal növekszik az elõzõ évhez képest hasonló az iskolai oktatás esetében az elsõ hat évfolyamnál a 7-8. évfolyam esetében is mindössze 10 százalékos a növekedés - ez végig tapasztalható az általános iskolai oktatásnál - és a kollégiumi, externátusi ellátás esetében is mindössze 3 százalék, ami messze alatta marad az infláció mértékének.
Az önkormányzatokat 1998-ban megilletõ, az állandó népesség alapján tervezett hozzájárulások együttesen szûkülnek, a településigazgatási, kommunális és sportfeladatokra a támogatás az 1997. évihez képest egyharmadára csökken, 22,5 milliárd forintról 8,2 milliárdra. A központi szervek és a kormány válasza az, hogy a helyi önkormányzatok e feladatainak finanszírozásához a forrásokat a helyi iparûzési adóbevételbõl pótolják. Nem biztos, hogy ez járható út, hiszen - mint erre már többször próbáltunk rávilágítani - csak a központi adók csökkentésével arányosan emelhetõk a helyi adók. Erre nem került sor, így a helyi, tehát iparûzési adóbevétellel ez meglátásunk szerint nem vagy nehezen pótolható.
A cél- és címzett támogatási rendszer a lényegét tekintve az 1993. évtõl nem változott, csupán a támogatási kör módosult. A korábbi években a költségvetési törvényben az új induló céltámogatások beruházásánál szûkítették és rangsorolták a támogatási célokat, másrészt a fejlesztések támogatási aránya is évrõl évre csökken. 1998- ban a költségvetésben 43 milliárd forint került tervezésre cél- és címzett támogatásra, ez mindössze 10 százalékkal magasabb az elõzõ Bvinél. Ha a kormány indulásának idõszakát vesszük, az 1994-es költségvetést, ahhoz képest reálértéken ez annak mindössze a 65 százaléka, tehát az önkormányzatok cél- és címzett támogatása reálértéken több mint az egyharmadát elveszítette.
A költségvetéssel egy idõben került tárgyalásra az a törvény, amely a cél- és címzett támogatási rendszert kívánja módosítani, errõl a tegnapi napon volt lehetõségünk vitatkozni, de mindenféleképpen idetartozik. Megítélésünk szerint ezt a jó és jól mûködõ rendszert akadályozza és nehezíti az a módosítás, amit a parlament tárgyal, hiszen a kistelepüléseket hátrányosan érinti, túlzott bürokratikus intézkedéseket tartalmaz, ami kizárólag a kormányzati apparátus kényelmét szolgálja, és a kormányzat döntési pozícióit, mozgásterét növeli az önkormányzatok rovására.
Néhány szó a kormányprogramban foglalt ígéretekrõl az önkormányzatokat megilletõ átengedett bevételek tekintetében. Régi vita, az ellenzéki képviselõk minden évben kérik és módosító javaslatot készítenek az átengedett bevételek mértékének olyan módon való elfogadására, mint ahogy az a kormányprogramban lefektetésre került, de minden évben elutasításra kerül. A javaslat az idén is a kormányprogramtól eltérõ bevételmegosztást mutat például a privatizációs bevételek tekintetében, ahol a kormányprogram száz százalékban az önkormányzatoknak ítéli ezt a bevételt. A jelenleg elõttünk lévõ költségvetési javaslat szerint a készpénzes bevételt - tehát ennél sokkal kisebb kört -, és annak is csak az 50 százalékát kapják az önkormányzatok. Hasonló a helyzet az illetékek esetében is. A kormányprogram szerint az illetékek teljes mértékben a helyi önkormányzatokhoz kerülnek, ezzel szemben a beterjesztett törvényjavaslat 50-50 százalékos megosztást tartalmaz a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Hasonló a helyzet a gépjármûadó tekintetében is: a kormányprogram úgy szólt, hogy lehetõség szerint helyben kell maradni a gépjármûadó összegének, ez az idén sem, tavaly sem így történt, hanem a megosztás 50-50 százalékban a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között történik.
Összességében mindenféleképpen magyarázatot várnánk a belügyminiszter úrtól, hogy mi okozza az önkormányzatok pozícióinak romlását az ez évi költségvetésben. Mi ígérjük, hogy partnerek leszünk abban, hogy ez a pozícióromlás ne következzen be, erre javaslatokat is teszünk, de önállóan az ellenzék nyilván kevés ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja; módosító javaslatot fogunk készíteni, ami a cél- és címzett támogatási rendszer régi jó tulajdonságait megtartja, forrásait növeli, módosító javaslatokat fogunk készíteni annak érdekében, hogy az átengedett bevételek a kormányprogrammal egyezõen az önkormányzatok nagyobb részéhez jussanak.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
És végezetül: úgy ítéljük meg, hogy megoldást kell találni a 12 és 16 százalék, a bérnövekedések közötti 4 százalékos különbség forrására is. Ehhez megítélésem szerint kevés az ellenzék ereje, ezért ebben a kérdésben mindenféleképpen a kormányzattól várnánk javaslatot és támogatást, és úgy ítéljük meg, hogy ezzel a négy módszerrel javítható az önkormányzatok költségvetése. A Magyar Demokrata Fórum partner abban, hogy az önkormányzatok önállóságát javító, a költségvetési pozícióit legalább megtartó költségvetést fogadjon el a Ház. Ehhez kérnénk tisztelettel a kormánypárti képviselõk támogatását is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)