LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elõttem szóló kisgazdapárti képviselõtársaim már kifejtették véleményüket általában az 1998. évi költségvetési tervezetrõl, javaslatról. Én a magam részérõl csupán a XIII. fejezettel kívánok foglalkozni, amely költségvetési tétel a Honvédelmi Minisztériumra és a Magyar Honvédségre vonatkozik.
Mielõtt a költségvetés nagyságrendjét, elképzeléseit - amit nagyon nehezen tudtam megállapítani a rendelkezésemre bocsátott anyagból, mert semmiféle koncepciót, semmiféle komolyabb elképzelést nem találtam benne és nem láttam - taglalnám, szeretnék néhány szóval visszatérni az elõzményekre, mert anélkül, azt hiszem, nem eléggé érthetõ az, amit majd mondani kívánok.
1994 óta, mióta én parlamenti képviselõ vagyok, aggodalommal figyelem a Magyar Honvédség helyzetét, amely mélyrepülésben egyre inkább az ellehetetlenülés felé halad. Elõször a védelmi képesség hatalmas és folyamatos csökkenését figyeltem meg, de ma már a mûködõképességgel is komoly problémák vannak. Csak egyetlenegy példát mondanék: legutóbb is ez az aknaügy, ami azt jelenti, hogy egy család kertjében a kis pulikutya ügyel a föl nem robbant aknára, négy darab léccel körülvéve, és mivel nincs gépkocsivezetõje a tûzszerészeknek, ezért négy napig életveszélyben forog egy család élete. Több ilyen példát is hozhatnék fel, de nem az a célom, hogy ezeket a példákat mondjam, ennyi idõm nincsen.
Mindenesetre, amiket most mondani fogok, nem csak az én véleményem és nem a Független Kisgazdapárt véleménye. Ezt azért szeretném most elõre lerögzíteni, hogy a tisztelt kormánypárti képviselõk és itt lévõ kormányzati urak és államtitkár urak majd a kétpercesben engem megtámadnak. Amiket mondok, azt részben az ÁSZ-jelentésbõl - amely az Állami Számvevõszéket jelenti -, részben a különféle angol és német katonai szakértõk véleményét mondanám el, valamint a legutóbbi ombudsmani jelentést, amely a honvédség katonáinak állapotával, helyzetével foglalkozik.
Itt megállapítható, hogy ma már bizony még a szervezetek mûködtetésével is problémák vannak. Hisz nagyon sok helyen, nagyon sok területen, nagyon sok honvédelmi létesítménynél a villanyszámlák kifizetése probléma, a honvédség el van adósodva, maga elõtt tol hatalmas, több milliós vagy százmilliós adósságállományt, amelyre intézkedést ebben a költségvetésben nem látok. Továbbá a négy éve folyamatosan megszámlálhatatlan átalakítási és egyéb kísérletek következtében hatalmas milliók, százmilliók, talán milliárdok is mentek el teljesen fölöslegesen, mivel ezek az átalakítások nem jártak sikerrel.
Ennek következtében a jelenlegi állapotban hogy néz ki a honvédelmünk, a Magyar Honvédség? Úgy néz ki, hogy a NATO felé igyekezvén elavult, 25-30 éves harci eszközökkel van felszerelve. Nagyon jó üzletnek látszott Keleti miniszter úr szerint, amit a fehéroroszoktól vettünk - például páncélozott jármûvek -, de ma már õ is úgy nyilatkozik, hogy mivel alkatrészellátás nincsen, valószínûleg rövidesen ki kell vonni a hadrendbõl. Azon túlmenõen azt ígérte Keleti miniszter úr, hogy ezt majd a honvédség kigazdálkodja. Nemhogy kigazdálkodta, hanem állandóan nõ a honvédség tartozása különféle szervezetek, szolgáltatók felé, úgyhogy a kigazdálkodásnak semmi jelét nem lehet látni.
(12.20)
Hozzátartozik egy torz tiszti és tiszthelyettesi összetételû állomány, mert olyan hadsereg nincs a világon, ahol több a tiszt, mint a tiszthelyettes, csak talán a Magyar Honvédségre jellemzõ egyedül, ahol 1100-1200-zal több tiszt van, mint tiszthelyettes, köztük olyanok, akik a kiképzés gerincét kell hogy alkossák. Azonkívül egy létminimum körül vagy az alatt tengõdõ hivatalos katonai állomány, ezek azok a jelenlegi helyzetben lévõ katonai törekvések, amelyekkel mi a NATO felé igyekszünk.
Azt hiszem, a NATO-ba természetesen be fogunk jutni, de ezzel a hadsereggel... Ezt még operetthadseregnek sem lehet nevezni, mert bár vannak szép hangzású vezetõ szervek, van három vezérkarunk is meg vezérkari fõnökünk, nagyon sok egy-, kettõ-, háromcsillagos tábornokunk is van, azonban a katonák, a kiképzõtisztek, a tiszthelyettesek és a sorkatonák bizony a létminimum körül élnek, az ellátásuk rossz, a ruházatuk nem megfelelõ, úgyhogy nagyon komoly problémák vannak.
Most fölmerült az, hogy hivatásos, illetve szerzõdéses katonákat fog alkalmazni a hadsereg. Az nagyon-nagyon lassan halad, egyrészt azért, mert a fizetések rendkívül alacsonyak, tehát nem nagyon törekednek a fiatalok ezt a területet betölteni, mert minimális a bér. Bár az igények nem túlzottan nagyok, mert hat-nyolc általános iskolát végzett fiatalokat sem tudnak találni, úgyhogy a tervezett létszám mennyiségének igen kis töredéke kerül csak feltöltésre mint hivatásos katona a mai hadseregben.
Zárójelben jegyzem meg, hogy az elképzelés, illetve a Honvédelmi Minisztériumnak a koncepciója az volt, hogy azért lesznek ezek a szerzõdéses katonák beállítva a seregbe, mert a nagy értékû haditechnikát majd ezekre a fiatalokra fogjuk bízni. 18-20, huszonegynéhány ezer forintos, nyolc általánost, vagy még annyit sem végzett fiatalokra bízni ezeket a nagy értékû haditechnikákat, hogy finoman fejezzem ki magam, könnyelmûségnek látszik.
Úgyhogy végeredményben ez az egész elképzelés nemigen valósult meg, és a sok átszervezésnek az lett a vége, hogy rengeteg pénzt elköltöttünk a hadseregre, az adófizetõk pénzébõl rengeteget el kellett fecsérelnünk, mindenféle eredmény nélkül.
A HM-nek az elfogadhatatlan személyi ügyi politikáján felül még azzal is kell foglalkoznunk, hogy a karbantartások, felújítások, tehát az állagmegõrzése a honvédelmi objektumoknak évek óta csökkenõ költséggel történik. Gyakorlatilag ezek az objektumok teljesen tönkremennek, és majd valamikor, amikor arra kerül a sor, hogy ezt használatba kellene venni, akkor sokkal de sokkal több, ötszörös, tízszeres ráfordításokkal lehet ezeket az objektumokat rendbe szedni.
Nem beszélve arról, hogy nap mint nap értesülhetünk a sajtóból, a rádióból és személyes tapasztalatok alapján is, hogy e katonai objektumok nagy része szét van lopva, minden szét van hordva, elvitték a honvédségnek a jelentõs vagyonát. Úgyhogy ez a mai hadseregünk nem a haza megvédésére alkalmatlan, hanem a saját objektumainak a megvédésére alkalmatlan, mert arra nem tud ügyelni, azokat el tudják vinni, és el tudják lopni. Most hallottam a legújabb ötletet, hogy majd valami õrzõ-védõ kft.-t fog a honvédség fölbérelni arra, hogy a saját lõszerraktárát õrizze. Ez egy elég furcsa megközelítés, de ilyen tervek vannak, annyira le van nullázva a honvédségünk, mind a védelmi, mind a mûködõképessége, egyáltalán az elõbb említett szervezeti léte is kétségessé van téve.
Én azt hiszem, hogy remélhetõleg ez az 1998-as költségvetés ennek a kormánynak az utolsó költségvetése, amelyet a honvédséggel kapcsolatban csinál. (Nikolits István: Ebben a ciklusban!) És talán még az utolsó pillanatban meg tudjuk menteni ezt a honvédséget, mert ha még egy-két ilyen költségvetési terv készülne, akkor teljesen ellehetetlenülne az egész, és akkor már nem volna olyan jóisten, aki ezt rendbe tudná szedni. (Földesi Zoltán közbeszól.)
Csak annyit szeretnék mondani, hogy magában az 5. oldalon, a XIII. fejezetben körülbelül úgy fejezõdik be a csodálatosan szép költségvetési rész, hogy igyekeznek, hogy a katonáknak az életkörülménye ne nagyon romoljon 1998-ban. Ezt szó szerint szeretném felolvasni, mert az egy olyan szép meghatározás. Azt mondja, hogy: "A személyi állomány élet- és munkakörülményei 1997-hez viszonyítva csak minimális mértékben csökkenjenek.".
Kedves jó Képviselõtársaim! Ismerjük mi a kormánynak ezeket a minimális dolgait! Ha itt a kormány már magában a költségvetési tervezetben azt mondja, az 5. oldal végén, hogy minimálisan csökkenjenek a most létminimum alatt élõ tiszteknek az életkörülményei és munkakörülményei, akkor ne csodálkozzunk, hogyha a katonák nem a kiképzéssel, hanem a tüntetéssel foglalkoznak. Én nem tudom, elég régen emlékszem a magyar politikára, elég felnõtt ember vagyok ahhoz, de én olyat még sosem láttam, hogy a katonatisztek az utcán tüntetnek, a rendõrtisztekkel karöltve. Sose láttam ilyet, most tapasztalom.
Akkor ne mondja azt a vezérkari fõnök úr, hogy szégyelljék magukat a katonatisztek, mert fölvetem a kérdést: vajon kinek kell szégyellni magát? Vajon kinek a szégyene az, hogy ma a hivatásos katonatisztek kénytelenek az utcára menni, mert a létminimum alatt élnek? Vajon, ki ezért a felelõs?
Azt hiszem, nem azok a katonatisztek, akik kint tüntetnek az érdekükért, az életükért, az életlehetõségükért, hanem az a kormányzat, amelyik ilyen feltételeket biztosít a Magyar Honvédségnek, a magyar haza védelmének. Ezek felelõsségét tudom elsõsorban kiemelni, és itt hívom fel a szíves figyelmét az összes képviselõtársamnak, hogy ilyen szemléletben nézze meg ezt a költségvetést, mert már nem babra megy a játék. A huszonnegyedik órában vagyunk, és már éppen ideje, hogy egy tisztességes nemzeti kormány a helyére tegye ezeket a dolgokat.
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)