DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy a mai napon a Magyar Demokrata Fórum nevében felszólalók a terveik szerint az általános vita keretén belül, de egy-egy konkrét területtel foglalkozzanak egy kicsit konkrétabban.
Nekem az a szándékom, hogy a bíróságokkal és az Igazságügyi Minisztérium által felügyelt büntetés-végrehajtással kapcsolatos költségvetési kérdésekrõl - szerencsére az államtitkár úr jelenlétében - szóljak néhány szót.
Ami a bíróságokra tartozó fejezeti elõírások 1998-as terveit és szándékait illeti, nagyon könnyû helyzetben vagyunk, mert alig egy évvel ezelõtt a kormány 1099. szám alatti határozatával - tehát 1996. X. 1-jén - egy hat pontból álló, eléggé hosszasan részletezett, és az akkor tervbe vett és közben részben megvalósult igazságügyi reformfolyamatok tekintetében elvégzendõ feladatlistát határozott meg. Ennek a kormányhatározatnak a hat pontja közül, az egésszel nem tudván foglalkozni, szeretnék összehasonlításokat végezni; a kormányhatározat 3. pontjával kapcsolatos, azon belül is a bírósági fejlesztéseket illetõ, nem a bírák javadalmazását, nem a bíróságon dolgozók javadalmazását, hanem a bírósági feltételek, a bírósági infrastruktúrával kapcsolatos részek elhatározott és most a költségvetésben eltervezett ellentmondásairól szólni.
Ami az elhatározásokat, tehát a kormányhatározatban írtakat illeti, engedjék meg, hogy felolvassam ennek a bizonyos 1996-ban, tehát egy évvel korábban született kormányhatározatnak azt a részét, amely elõírja, hogy meg kell oldani a bíróságok elhelyezésével kapcsolatban 1998-ban - tehát abban az évben, amelynek a költségvetését tárgyaljuk -
a Baranya megyei bíróság végleges elhelyezését, gyorsítani kell a Fõvárosi Bíróság épületfelújítását.
(12.50)
Meg kell valósítani a Budapesti XVIII.-XIX. Kerületi Bíróság, a Békéscsabai, a Tamási és a Püspökladányi Városi Bíróság épületrekonstrukcióját, valamint el kell kezdeni a Pest Megyei Bíróság épületének felújítását és bõvítését.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Mi szerepel ebbõl az 1998-as költségvetési elõirányzatban? Megállapíthatjuk, hogy ezt illetõen köszönõ viszonyban sincsenek egymással. Hiszen ha összevetjük a törvényjavaslat fejezetindokolás 06-6. oldalán felsorolt tervekkel a kormányhatározatot, az eredmény több mint érdekes, mondhatnám azt, hogy szomorú. Az egyetlen a Baranya Megyei Bíróság, amely említésre került az elõterjesztésben - egyébként összevontan a Heves Megyei Bíróság elõirányzatával -, a többirõl még csak szó sem esik, tisztelt képviselõtársaim. Tehát a kormányhatározat egy évvel korábbi elhatározásaihoz képest teljesen kiürült, teljesen elmarad mindaz a konkrét, a helyi, a megyei bíróságok, közöttük a Fõvárosi Bíróság felújításából adódó feladat, az a költségvetést jelenleg nem érinti, abban nem szerepel. Csak a már folyamatban lévõ rekonstrukciókról van benne említés. Én nem tudom, hogy lehetséges ez.
Itt van a két tárca politikai államtitkára, kérdezem, hogy mi lehet a helyzet. Ha az igazságügy-minisztert említi ez a kormányhatározat elsõ helyen felelõsnek, második helyen a pénzügyminisztert az ilyenkor szokásos módon, akkor vagy nem ismeri az igazságügy-miniszter úr az ebbõl adódó kötelezettségeit, amely az 1998-as tervezés kapcsán a kormány tagjaként meg kell illesse és meg is illeti, vagy pedig a sorrend ellenére alulmaradt a pénzügyminiszter úr véleményével szemben. Bizonyára a feltételezett esetek közül a szokásos gyakori második esetrõl van szó. Szomorú, hogyha ez így történik, mert a bírósági és az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban egy nagyon fontos dolog, hogy a bírói jogállásról, javadalmazásról, a bírósági dolgozók elõmenetelérõl születnek törvények, mi magunk is támogattuk a részleteit ennek a törvénykezési csomagnak, de a bíróságok mûködésérõl nagyon sok szó esik, és viszonylag kevés konkrét megvalósult eredmény mutatná azt a kormányzati szándékot, hogy valóban, ha úgy tetszik, az ország közvéleményének és a bíróság segítségét váró százezrek és az ott dolgozók munkafeltételei érdekében is történnek intézkedések.
Bizonyára emlékeznek arra, hogy milyen nagy sajtóvisszhangot váltott ki az a hír, hogy az Igazságügyi Minisztérium más épületbe költözik. A bizonyos kormányhatározatnak az idézett 3. pontjának a b) alpontja konkrétan is intézkedik arról, hogy a most jelenleg a Szalay utcai frontot képezõ igazságügyi minisztériumi épületet nem részleteiben, hanem egészében át kell adni bírósági célokra. Nos, a kormányhatározat tehát világosan fogalmaz. A kormányhatározat értelmében az eredetileg is bírósági célra épült épület bíróságként kell hogy mûködjön.
Én bizonyára nem egyedül vagyok, és talán az államtitkár úr is hallott már arról, hogy a bírák és mások széltében-hosszában mesélik, hogy a Szalay utcai épület éppen a mai napon és az elkövetkezõ napokban folyamatban lévõ átadása idézõjelbe tehetõ, hiszen az átadás alapján az alapterületnek legalább a 25 százalékát megtartja az Igazságügyi Minisztérium. Azt hiszem, ezt nagyon egyszerû bizonyítani, hiszen az épülethez tartozó teljes földszint, illetõleg egy rendkívül nagy infrastruktúrát jelentõ belsõ udvar, a könyvtár és egyéb helyiségek átadását nem is gondolja a minisztérium, s az elsõ emelet egy hivatali elhelyezésre szolgál. Ide az Országos Igazságügyi Tanács - jó értelemben mondom - bürokratái kerülnek, tehát semmiképpen nem bírósági célokat fog szolgálni, mindössze a négyemeletes épület második-harmadik emelet nettó alapterülete az, ami a bíróság valódi célját szolgálja, kerül átadásra. Tehát ennyit ér a kormányhatározat, tisztelt Országgyûlés, és ennyit ér a megvalósítása a költségvetési törvényjavaslat kapcsán. Így kerülnek az elhatározások megvalósításra ugyanannak a kormánynak a részérõl.
De menjünk tovább! Ebben a bizonyos 1996 októberében született kormányhatározatban a teljes informatikai rendszer kiépítését meg kell kezdeni - írja elõ ez a határozat - 1997-ben, mégpedig a Phare- támogatás megpályázásával, természetesen folyamatos határidõként 1997- et jelöli meg mint kezdõ határidõt. Nyilván akkor ezt folytatni is kellene, s nyilván a következõ évben, tehát 1998-ban is a költségvetésnek erre valamilyen választ, valamilyen fejezeti elõírást kellene tartalmaznia. Mi a valóság a törvényjavaslat olvasatában? Az a valóság, tisztelt Országgyûlés, hogy egy szót, egy fél mondatot sem tartalmaz az informatikára vonatkozóan a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetési törvényjavaslatának az igazságszolgáltatással, konkrétabban az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt maradó igazságszolgáltatási feladatokkal kapcsolatos része.
Azt mindenki belátja, a nem jogászok, a kevésbé képzett, de a legcsekélyebb mértékben is ismeretekkel rendelkezõ átlagpolgár is, hogy az igazságszolgáltatást gyorsítani, hatékonyabbá tenni informatika nélkül nyilvánvalóan nem lehetséges. Összesen 35,5 millió forintról van a törvényjavaslatban nyomokban szó. Egyébként ez is csak gép- és mûszerbeszerzésként van megemlítve. Ha az írógépek, a fénymásolók, a diktatofonok ebbõl kerülnek megvásárlásra - nem tudjuk a részleteket, lehet, hogy majd az államtitkár úr meg tudja ezt válaszolni -, akkor ez a 35 millió forintnyi összeg tragikomikusnak - inkább tragikusnak, mint komikusnak - említhetõ, különösen a kormányhatározat tükrében.
Én tehát összegezve azt tudom itt az általános vita keretében ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapítani, hogy a kormányhatározat, amely alig több mint egy évvel ezelõtt különbözõ feladatok teljesítését 1998- ra is természetesen áthúzódóan megígérte és megkövetelte, megemlítve a határidõket és a felelõsöket, ez kizárólag a fejezet személyi juttatás elõirányzatai tekintetében valósul meg ami igen dicséretes dolog, de ez a fejlesztésnek és az igazságszolgáltatás hatékonyabbá válásának csak egyik és azt kell mondanom a kisebbik eszköze.
Külön szeretnék szólni itt az Igazságügyi Minisztérium egyetlen megmaradt portfoliójáról: a büntetés-végrehajtásról. Néhány héttel ezelõtt a jelen lévõ államtitkár úr volt hivatott válaszolni arra az interpellációra, amelyet a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezetének elnöke segítségével nyert információk és azóta elég nagy figyelmet kapott egyéb események tükrében az igen elszerencsétlenült helyzetbe került büntetés-végrehajtási költségek, illetõleg hiányok és ezek kezelése tekintetében elmondtunk. Akkor az államtitkár azt a szokásos és sajnos most már tõle is megszokottá váló választ adta az interpellációra, hogy ki a bûnös, természetesen az elõzõ kormány, annak is volt egy igazságügy-minisztere, éppen az interpellál. Ezek a problémák akkor kezdõdtek, ezeket a problémákat természetesen kezelni fogja a kormány. Többek között a kezelés alatt azt értette a kormány, hogy - ha jól emlékszem - másfél év alatt nem látta alkalmasnak, hogy egy levélre a miniszter úr válaszoljon. Akkor valami történt, valami tárgyalási folyamat - nyilvánvalóan az interpellációnak is köszönhetõen - elindult.
Most arról értesültünk tegnap - ma, holnap -, hogy már nemcsak a honvéd szakszervezet, már nemcsak a rendõr szakszervezet, hanem hovatovább a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezete is csatlakozásával vagy önálló demonstrációjával az utcára fog menni. Sajnos, ez a helyzet, tisztelt Országgyûlés. Itt, azt hiszem, nem érdemes azzal kísérletezni, azzal az alkalmatlan magyarázkodással próbálkozni, hogy de az 1990-94 közötti kormányzat a hibás és a bûnös azért, hogy 1997 novemberében majd a büntetés-végrehajtási dolgozók is az utcára kényszerülnek. Majd ha megmutatja azt az államtitkár úr, hogy az elõzõ kormányzás alatt mikor történt meg az, hogy másfél évig válasz nélkül hagytak egy ilyen fontos kérdésben megírt szakszervezeti levelet; majd ha megmutatja az államtitkár úr vagy a miniszter úr, hogy mikor vonultak demonstrálni az utcára támogatólag vagy önállóan a büntetés-végrehajtási dolgozók, akkor majd lehet errõl beszélni, addig azonban nem.
(13.00)
Addig azonban csak arról kell beszélni, és arra kellene választ adni, hogy a büntetés-végrehajtás szakszervezetének igen lojális felvetéseire - amelyek nem is elsõsorban a saját személyi bérükre és a személyi megbecsülésükre irányulnak, hanem az ágazat teljes mûködését és mûködésképtelenségét, annak veszélyét magában rejtõ gondjait szeretnék megoldani - milyen választ ad ez a költségvetési javaslat a dologi elõirányzatok tekintetében - tehát nem a bérekrõl van szó. Semmilyen megoldást a törvényjavaslat nem tartalmaz. Több mint félmilliárdos dologi eredetû hiányt nem lehet hosszú ideig cipelni, ezt kívánták értésükre adni, és ezt kívánják más megmozdulásokkal - természetesen a törvényes lehetõségek keretében - a büntetés- végrehajtási dolgozók, felelõs érdekképviseleti szerveik a kormány tudomására hozni. A kifizetetlen energiaszámlák sorozatos elõfordulása és a napról napra történõ mûködés nyilván tarthatatlan gyakorlat.
Tisztelt Országgyûlés! Én ezen rövid néhány perc alatt csak jelzésszerûen szerettem volna rámutatni a kormány hallatlan önbizalomról tanúskodó és nap mint nap hangoztatott sikerpropagandájára, amely többek között most már hosszabb idõ óta az igazságügyi reformmal kapcsolatos elképzelések megvalósítását ígéri, és a "holnap minden jobb lesz" kijelentés alapján itt az igazságszolgáltatás mûködõképességét - beleértve persze a büntetés- végrehajtást is - ígéri, ígérgeti. Azt, hogy e mögött az ígérgetés mögött tényleges tenniakarás mennyiben van és mennyiben hiányzik, gondolom, ez alatt a néhány perc alatt sikerült érzékeltetni. Természetesen ezzel kapcsolatos módosító indítványainkkal igyekezni fogunk kiküszöbölni ezeket a nyilván joggal kifogásolt hiányokat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)