DR. KULIN FERENC (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Néppárt rendelkezésére álló hat-hét percben nem lesz módom elmondani mindazt, amit eredetileg terveztem. Mûfajt kell váltanom, ezért arra szorítkozom, hogy megpróbálom a Néppárt által kifejtett gondolatokat még egyszer nyomatékossá tenni.
Több szocialista képviselõtársam ironizált azon, hogy az ellenzék most beszorult, mert hiszen választási költségvetésnek minõsítette ezt a költségvetést, és ha még inkább puhítani akar rajta, akkor saját logikájával megy szemben. Ellenzéki képviselõként elfogadom ezt a vádat, ezt a kritikát, és beismerem, hogy az ellenzék beszorult. Valóban beszorult, de nem azért, mert tehetetlen önmaga hibájából, nem azért, mert nincsenek jó elképzelései, hanem azért, mert a helyzet beszorította. Elõre jelzem, hogy a Néppárt sem fog tudni mást tenni - a részletes vitában sem, a késõbbiekben sem -, mint hogy az adott költségvetési kereten belül ágazatok, részproblémák megoldásában próbáljon segédkezni, most már nem mint honatya, aki az egészért tartozik felelõsséggel, hanem mint lobbysta, aki valamelyik szakterület javát próbálja szolgálni.
Hogy beszorult az ellenzék egy vitában, megítélésem szerint nem írható az ellenzék számlájára. Az olyan hibákból következik, amelyek az egész költségvetési vita szemléleti kereteinek hibája. Mit értek ezen? Azt, hogy az a szemlélet, amely meghatározza ezt a költségvetést és a korábbi költségvetést is, kifejezi a kormányzó pártoknak azt a naiv optimizmusát, hogy ha a pénzügyi gazdasági folyamatok kedvezõ változásokat mutatnak, akkor elõbb-utóbb majd a társadalmi folyamatok is kedvezõ változást fognak mutatni.
A Magyar Demokrata Néppárt nevében ezzel szemben azt az aggodalmamat szeretném kifejezni, hogy a pénzügyi-gazdasági folyamatoknak ennél sokkal jelentõsebben pozitív változása sem fog megalapozni kedvezõ társadalmi folyamatokat. A magyar társadalom már sokkal rosszabb állapotban van annál, hogy lépést tudjon tartani olyan feltételekkel, amelyek a közelmúltban és a jelenben nem szolgálják fizikai, pszichikai, biológiai újratermelésének, önreprodukciójának feltételeit. Vagyis ez a költségvetés, mint minden eddigi költségvetés 1990-tõl kezdve, az állam ügyeit igyekszik rendbe tartani, és nagyon keveset tud foglalkozni a társadalom problémáival.
Hadd mondjak egy példát arról a területrõl, amelyrõl bõvebben szóltam volna, ha idõm maradt volna: az oktatás, a közoktatás, a felsõoktatás területérõl. Nem vitatom azt, hogy ennek a költségvetésnek vannak olyan adatai, amelyek kifejeznek bizonyos fajta következetességet a kormány részérõl a tekintetben, hogy az oktatás feltételeit közelítsék az Európai Unió által megkövetelt feltételekhez - ilyen például a számítógépprogram. Ezt tehát nem vitatom.
Máshonnan közelítek a kérdéshez, onnan, hogy egy közelmúltban, ebben az esztendõben megjelent kormányzati dokumentum tanúsága szerint Magyarországon ma a 14 és 19 éves korosztály, valamint a 23 és 29 éves korosztály munkanélküliségi mutatója háromszorosa az országos átlagnak, olyan mértékû, olyan méretû munkanélküliségrõl van itt tehát szó, amely azonnali beavatkozást igényelne, költségvetési beavatkozást is igényelne. Ezek a koncepciók, amelyek valami hosszabb távú oktatáspolitikai célokat szolgálnak, ezen a problémán nem segítenek. Amikor majd a most felnövõ generációnak segíteni fognak, a most kiesett generációk helyzetén már nem fog tudni javítani, nem fog tudni változtatni. Ismétlem: úgy látom, hogy a költségvetés minden fejezetében tetten érhetõ az a fajta szemlélet, amelyik nem társadalomban gondolkodik, nem emberben gondolkodik, hanem államban gondolkodik, gazdaságban gondolkodik, integrációban gondolkodik, globalizációban gondolkodik.
(13.20)
Ismétlem: úgy látjuk, hogy a magyar társadalom nem fogja tudni követni ezt a logikát.
Általánosságban azt mondhatom, hogy a magyar gazdaságot és a magyar társadalom állapotát végletesen ellentétes tünetek, jelenségek jellemzik: egyfelõl a perifériáraszorultság, a parlagon maradás, az emberi tõke, a humán tõke elpazarlása, elhanyagolása, másfelõl pedig túltermelési válság. Túltermelési válság akkor is, amikor a tokaji szõlõvel nem tudnak mit csinálni, amikor a nyírségi almával nem tudnak mit csinálni, akkor is, amikor az egyre nagyobb számú fiatal diplomással nem tud a magyar állam mit csinálni. Most már nem csak a legképzettebbeket csábítják el Amerikába és Nyugat-Európába, hanem a középkádereket is elcsábítják, és jobban fognak tudni megélni.
A magyar költségvetés ezeket az elemi problémákat nem kezeli, nem tudja kezelni. Hogy tudja a magyar társadalom legfontosabb értékét kezelni, megmenteni, képessé tenni arra, hogy majd, amikor a gazdasági feltételek alkalmasak lesznek, akkor a társadalom is be tudjon menni az Európai Unióba?!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)