DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! A kormány 1998. évi gazdaságpolitikai céljai szakítani látszanak azzal a sokéves, sok évtizedes gyakorlattal, amely egyfelõl jelentette az "egyensúly vagy növekedés", másfelõl az ezzel együttjáró "húzd meg, ereszd meg" típusú gazdaságpolitikai dilemmát. Erre a szakításra pedig az elmúlt évek gyötrõ vitáktól és azok még gyötredelmesebb szociális következményeitõl sem mentes, következetes stabilizációs politikája adott módot, amely mára úgy hozott egy biztos alapokon nyugvó költségvetési egyensúlyt, hogy közben a gazdasági teljesítmények is nõttek. 1998-ra az államháztartás jövedelemkoncentrációja tovább mérséklõdik, mintegy 2 százalékponttal - most már stabilan az 50 százalék alá -, és 47,4 százalékra csökken az államháztartás újraelosztási aránya. Ez a helyes törekvés viszont mindig felveti azt a dilemmát - s ebben van a politika elsõdleges felelõssége -, hogy melyek azok a prioritások, amelyek megvalósítását célul tûzi a kormányzat.
A központi költségvetésben az 1998. évben csak néhány területen - kiemelten a közrend és közbiztonság, állampolgári jogvédelem, euro- atlanti integráció elõkészítése - van mód többletfeladatok finanszírozására. Hozzászólásomban én a tágabban értelmezett igazságszolgáltatás jövõ évi költségvetési feltételeirõl és azok megítélésérõl szeretnék szólni. Az igazságszolgáltatási szervek körében a bíróságok, az ügyészségek és a büntetés-végrehajtás, valamint az egyéb igazságszolgáltatási szervek és feladatok központi költségvetési támogatási elõirányzatai 47 milliárd forintot tesznek ki. Jelentõsen, 24,5 százalékkal, 10 milliárd forinttal emelkednek a '97. évi elõirányzathoz képest a támogatások. Az elõirányzat- növekedésbõl jelentõsen veszik ki részüket a saját bevételek, amelyek tervezett volumene csak 4 milliárd forint, de 43 százalékkal magasabbak az ideinél.
Összességében tehát ezen ágazat kiadási lehetõségei megközelítik az 51 milliárd forintot, amely a központi költségvetés kiadási fõösszegének 1,82 százaléka. Ezt a növekedést alapvetõen az igazságszolgáltatási reformcsomag keretében elfogadott törvényi változások támasztják alá, illetve követelik meg. A bíróságok fejezet - amely egészen másképpen tevõdik össze, mint az elmúlt évben - 1998. évi költségvetése már ezen változásokból adódó követelmények alapján készült. Magában foglalja a Legfelsõbb Bíróság, a megyei, fõvárosi bíróságok mûködéséhez, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, valamint az ítélõtáblák 1999. január 1-jétõl történõ felállításához szükséges elõirányzatokat.
A bíróságok közel 25 milliárd forint összegû tervezett kiadási elõirányzatának 1998. évi növekményébõl jelentõs részt tesznek ki a bírák elõmeneteli és javadalmazási rendszerének változása miatti többlet-elõirányzatok. Az önálló javadalmazási rendszer - amely a jövõ év július 1-jétõl lép életbe - költségkihatása megközelíti a 3 milliárd forintot, és ez az átlagos 14,5 százalékos illetményemeléssel együtt az illetmények átlagos szintjét összességében 29 százalékkal emeli. Ily módon a teljes munkaidõben foglalkoztatottak rendszeres személyi juttatásának egy fõre jutó összege a bíróságoknál 103 199 forintra nõ. Ez jelentõsen meghaladja az eddigi átlagjuttatást. Megítélésem szerint ezek az anyagi kondíciók közelítik azt a szintet, amely egy kulturált igazságszolgáltatás személyi feltételeinek kialakításához szükségesek.
Ezzel szemben, megjegyzem, a dologi elõirányzatoknál kimutatott többletkiadási lehetõség - és kiemelten a postai szolgáltatásoknál 103 millió forint, illetve az energia- és a közüzemi szolgáltatásoknál 105 millió forint - aligha lesz elegendõ a szükségletek fedezésére. Akik valamelyest közelrõl ismerik a bíróságok mûködésének dologi-tárgyi feltételeit, tudják, hogy azok legalább annyira fontosak a gyors és hatékony igazságszolgáltatásban, mint a személyi feltételek. Az ítélõtáblák felállítása mellett a reform követelményeit megvalósító dologi feltételek közül érdemes kiemelni a bíróságok számítógép- hálózatának fejlesztésére, valamint a bírósági épületek felújítására fordítandó elõirányzatok nyújtotta lehetõségeket. Ismerve a bíróságok helyenként kifejezetten gyenge számítástechnikai felszereltségét, a cégbíróságok közeljövõben megnövekvõ ilyen irányú igényeit, legalábbis kétséges, hogy az a mintegy 50 millió forintos központi támogatás elegendõ lesz-e a szükséges számítógép- és egyéb gépbeszerzésekre. Információim szerint legközelebb, legkorábban 1999-ben lesz mintegy 500 millió forint összegû fejlesztési lehetõség ezen a területen.
Az 1998. évre a felújításokra tervezett elõirányzat a megyei bíróságoknál 254,5 millió forint, s ez mindössze 1, azaz egymillió forinttal haladja meg az 1997. évi eredeti elõirányzatot. Ez csak két, már megkezdett munka folytatására elég: a Fõvárosi Bíróságnál és a Székesfehérvári Városi Bíróságnál. Már megkezdett rekonstrukció folytatására négy bíróságnál összesen 370 millió forint összegben kerülhet sor, míg további négy bíróságnál van lehetõség beruházási, fûtés-korszerûsítési munkálatok megkezdésére, összesen 140 millió forintos elõirányzattal. Ez kevés! Gyakorlatilag a helyi bíróságoknál tehát nem lesz új felújítási lehetõség, pedig az állampolgár itt találkozik legelõször a bíróságokkal, és legtöbbször itt fordul meg.
Persze kérdés az is, hogy például az ítélõtáblák megfelelõ személyi feltételeinek kialakításához elõirányzott 30 millió forint vajon mire lesz elegendõ. Amennyiben a reformhoz szükséges többletpénzeszközöket a már meglévõk terhére próbáljuk elõteremteni, úgy félõ, hogy nemcsak maga a reform, de az eddigi eredmények is veszélybe kerülhetnek a pénzügyi szükségletek, azaz a hiányok oldaláról.
Jelentõsebb elmozdulás látható viszont - hogy pozitív dolgokról is szóljak - az igazságügyi szakértõi intézeteknél. Az itt biztosított elõirányzat az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve talán elegendõ lesz az elõirányzott feladatokhoz, jóval meghaladják az eddigi lehetõségeket.
Külön kell szólni az ügyészségek 1998. évi költségvetési lehetõségeirõl. A bûnözésben az elmúlt közel egy évtizedben bekövetkezett robbanásszerû emelkedés állandósult, s ez megnövelte az ügyészi feladatokat is. Megkülönböztetett munkát jelent a szervezett és a gazdasági bûncselekmények elleni hatékonyabb fellépés követelményeinek teljesítése, nõtt az újszerû, bonyolult, nehéz ténybeli és jogi megítélésû ügyek gyakorisága. Többletfeladatot és ezzel együtt költséget is jelent több új jogszabályban az ügyészségekre háruló feladat megvalósítása, így például az új Btk.- tényállások, növekvõ nemzetközi bûnügyi jogsegély, az önálló ügyészi keresetindítási jog az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényben meghatározva, és nem beszélve az igazságszolgáltatási reformmal járó többletkiadásokról. Ezek szakszerû megvalósítása komoly pénzeszközöket igényelne 1998-ban.
(13.30)
Most még nehéz megállapítani, hogy elegendõ lesz-e ez az elõirányzat, amelyet a költségvetés e célokra tartalmaz. Az ügyészi szervezet a következõ évben együttesen 9,6 milliárd forinttal gazdálkodhat, s ez az elõzõ évit 31,8 százalékkal haladja meg.
A változások döntõen az elõbb felsorolt feladatokat finanszírozzák. Örvendetes viszont az, hogy az elõzõ évekhez viszonyítva a felújítási összeg az ügyészségeknél lényegesen magasabb, s ez lehetõvé teszi nagyobb rekonstrukciós munkák elvégzését. Ezek közül jelentõsebb a Baranya, Bács-Kiskun, Békés és Komárom-Esztergom megyei fõügyészségi épületek felújítása.
Tisztelt Ház! A büntetés-végrehajtás 1998. évi költségvetési feltételeinek látványos javulásáról nemigen beszélhetünk a következõ költségvetési évben, sõt a jelenleg is létezõ problémák továbbgörgetése látszik ki a javaslatból. Az 1998. évi kiadási elõirányzat 15,2 milliárd forint, csak 7,8 százalékkal haladja meg az elõzõ évit.
Ez az elõirányzat - elemezve a mögötte lévõ szükségleteket, feladatokat - csak éppen hogy elegendõ lesz a személyi juttatásokon felül az úgynevezett börtönprogram folytatására, a fogva tartottak egyébként most is szûkös élelmezési kiadásai növekedéseinek kompenzálására s az egyre növekvõ dologi kiadások fedezetének elõteremtésére.
Az indokolás szinten tartást említ, tán félõ, hogy ezt úgy kell érteni: nem nõ tovább a hiány. Csak remélni lehet, hogy e területen a javadalmazás sem marad el átlagosan a más fegyveres szervek munkatársainak javadalmazásától, amit egyébként õk is kevesellnek.
Tisztelt Országgyûlés! Egy évvel ezelõtt, amikor az ez évi költségvetési javaslatot tárgyaltuk, az igazságszolgáltatás lehetõségeit taglalván óvatos optimizmussal vagy mérsékelt pesszimizmussal azzal zártam hozzászólásomat, hogy az 1997. év valóban kiemelkedõ dinamikájú elõirányzatai csak arra elegendõek, hogy a tapasztalható feszültségek még inkább szembetûnõek legyenek.
Nos, most szántszándékkal nem ezen feszültségekrõl szóltam, mert nem tudtam volna jelentõs javulásról beszámolni, legfeljebb ugyanazokat elismételni - sajnos. Az igazságszolgáltatás malmai még nem õrölnek gyorsabban. Ma sem öröm bíróságra járni, nem látunk több elégedett, nyugodt arcú bírót, ügyészt, és a büntetés-végrehajtás dolgozói sem lehetnek elégedettebbek, mint tavaly ilyenkor. Bizakodni talán még lehet, elsõsorban az igazságszolgáltatási reform közép- és hosszú távú jótékony hatásaiban. Ezt a bizakodást az 1998. évi költségvetés elõirányzatai talán - mondom óvatosan: talán - alátámasztják.
Ha elõregondolok, az elõttünk lévõ jogalkotási feladatokra - és kiemelten például a büntetõeljárás és a társasági törvény reformjára, illetve azok jelentõs anyagi, pénzügyi, személyi feltételeire -, nos az 1998. évi költségvetés ismét csak mérsékelt pesszimizmussal tölthet el.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)