DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat környezetvédelmi vonatkozásai joggal tarthatnak a szokásosnál nagyobb érdeklõdésre számot, hiszen a nemzeti környezetvédelmi terv és az abban szereplõ számított finanszírozási elképzelés most szembesül elsõ ízben a költségvetési valósággal.
(14.20)
Engedjék meg képviselõtársaim, hogy miközben ennek a kérdésnek egy egészen keskeny szegmensét érintem, egy kis visszaemlékezéssel kezdjem mondandómat.
A nemzeti környezetvédelmi programot és a szorosan hozzátartozó környezet-egészségügyi akcióprogramot néhány hónapja az Országgyûlés az ellenzék teljes támogatásával, gyakorlatilag 100 százalékos egyetértésével fogadta el.
Nem arról volt szó, hogy az ellenzék és konkrétan a Magyar Demokrata Fórum a finanszírozási kérdésben mindenben osztotta volna a beterjesztõ elképzelését, de az ellenzék - átérezvén a felelõsségét -
a teljes konszenzussal a program költségvetési esélyeit kívánta növelni; hovatovább természetesen a konszenzus kifejezésre juttatta azt is, hogy ez a program jó, és a program kidolgozása során lényegében kormányzati választási ciklusokat meghaladó, közös munkáról és közös eredményrõl is szó volt. Mindezek azonban nem lettek volna elegendõk a teljes együttszavazáshoz, ha a programkészítõk szakágazatok közötti prioritás felállítására vállalkoztak vagy vállalkozhattak volna.
A program az egyes ágazatokon belül kidolgoz általános prioritásokat, célkitûzéseket, cselekvési irányokat, de a program egésze maga ezeket nem versenyezteti egymással, legalábbis nem keményen, nem szigorúan. Vagyis az ágazatok közötti változó, aktuális prioritás, aktuális elsõbbségmeghatározás a program megvalósítása során válik feladattá, nem utolsósorban azáltal, hogy a financiális, pénzügyi feltételeket is biztosítják az elsõbbséget élvezõ tennivalók, feladatkörök számára. Nyilvánvaló, hogy ez olyan terület, ahol a közös vélemény kialakítása már keményebb tisztázó vitákban érhetõ csak el.
Most visszatérve a törvényjavaslathoz: a '98. évi költségvetési törvényjavaslatról is elmondható, hogy környezetvédelmi szempontból nem tartalmaz markáns prioritásokat. A nemzeti környezetvédelmi program megvalósítása során - és ebben is konszenzus van és volt - nagy figyelemmel kell lenni az Európai Unió értékelésére, az általa kiemelt három fõ témára: a vízvédelemre, a levegõtisztaság védelmére és a hulladékgazdálkodásra.
A Magyar Demokrata Fórum azonban azt is gondolja, hogy a program megvalósítása során a fontossági sorrend meghatározása nem történhet kizárólag európai megítélés szerint. Egy olyan országban, ahol a lakosság egészségi állapota több mint aggasztó, és egyre aggasztóbbá válik, az egészségügyi vonatkozásoknak feltétlenül az érdeklõdés homlokterébe kell vagy kellene kerülniük. A lakosság egészségi állapotát 25 százalékban a környezete határozza meg. Amennyiben a lakosság egészségi helyzetén javítani akarunk - márpedig ez halaszthatatlan egy gyökeres változáshoz -, a környezetvédelmi tennivalók során is elsõbbséget kell biztosítani az egészségügyi szempontoknak, és ennek a finanszírozás területén is nyomatékot kell kapnia.
Szemügyre véve a '98. évi költségvetési törvényjavaslat környezetvédelmi pénzügyi forrásait, láthatjuk, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban is jelzett szándéknak megfelelõen a kormány lassan kihátrál a feladat elõl, az államháztartási forrásokon belül az elkülönített állami pénzalap részesedésének a növelésével.
A nemzeti környezetvédelmi program általános vitája során is kifogásolta már a Magyar Demokrata Fórum ezt, a kormány részérõl megmutatkozó szemléletet. Egyidejûleg az is kétségtelen tény - és azért ezt el kell mondani -, hogy a környezetvédelemre fordítható összegek volumene növekedett. A GDP, a nemzeti össztermék növekedésével és a környezetvédelemre fordítható GDP-részarány megnövelésével az inflációt is meghaladó többletforrás jelentkezik ezen a területen 1998-ban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a megnövekedett ráfordítások sem elegendõek a környezetvédelmi problémáink megoldására, elégséges kezelésére, hisz jelenlegi anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy európai mértékû ráfordításokkal éljünk, holott Európának nem kell olyan súlyos környezetvédelmi problémákkal, elmaradottsággal, környezeti adóssággal szembenéznie, mint ahogyan ezt teszi a mi országunk. Vagyis be kell látnunk, hogy a forráshiány következtében "a mindenbõl megoldunk egy kicsit" szemlélet tarthatatlan. Be kell látnunk, hogy vannak fontos, fontosabb és kevésbé fontos dolgok. A ráfordítások hatékonyságának biztosítása érdekében a program megvalósítójának tehát prioritásokat, elsõbbségeket kell megfogalmazni, biztosítani, és azokat nagy körültekintéssel kidolgozni.
A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy a lakosság egészségi állapota egy ilyen prioritást kikényszerítõ tényezõ.
A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy ennek a prioritást élvezõ területnek költségvetési elsõbbséget és garanciákat kell élveznie a környezetvédelemre fordítható költségvetési pénzeken belül.
Miért gondolkodunk így? Az elkülönített állami pénzalapok bevételei tervezettek, becsültek, és csak limitált értékû garanciát nyújthatnak. Egy alkalmasint abszolút prioritást élvezõ terület finanszírozási gondja azonban, úgy gondoljuk, bizonytalan bevételekre nem alapozható, nem építhetõ fel. Egészségügyi vonatkozású elsõbbségi biztosítás esetében pedig még az is mérlegelés tárgyát kell képezze, hogy az elkülönített állami pénzalapok bevételeit a gazdasági szféra és azon keresztül a lakosság fedezi, és mint másodlagos - közvetett vagy közvetlen - adóterhet viseli, cipeli. Nem kell nekünk Jakartába utazni ahhoz, hogy tudjuk, hogy a szegénység milyen hatással van az egészségre. Márpedig a jelzett formában is növekedõ adóterhek fokozzák a lakosság gondjait, nélkülözéseit, mert ezekben a pénzalapokban nem kizárólagosan a "szennyezõ fizet" elve és fizetése érvényesül.
Más oldalról a felhasználás ezekben az alapokban nehezen követhetõ, ellenõrizhetõ, sokféle kevésbé priorizált célra is felhasználható. De hogy ezt a mondandómat egy más mondattal is kiegészítsem, illetve alátámasszam, felolvasom az Állami Számvevõszéknek az '98. évi költségvetésrõl és az elkülönített állami pénzalapokról szóló egy mondatát, amelyik, úgy gondolom, az elõbbi állításomat alátámasztja. Eszerint: "Az általános indokolás alaponként részletezi a bevételeket, de arról nem szól, hogy ezekbõl a forrásokból az elkülönített állami pénzalapoknak milyen célokat, feladatokat kell megvalósítaniuk a '98. évi mûködésük során."
Mint már említettem, a '98. évi költségvetési tervezetben az elsõbbséget élvezõ fokozott támogatásának a szemlélete nem jelenik meg markánsan. Még azok a finanszírozási elképzelések sem valósulnak meg, amelyek a nemzeti környezetvédelmi programban körvonalazódtak. Sommásan: a Pénzügymisztérium az 1998. évi költségvetési elõirányzatot az NKP számított értékeivel összehasonlította. Úgy találta, hogy a számításba vett pénzügyi források volumene 10 százalékkal alatta marad a nemzeti környezetvédelmi programban figyelembe vett pénzügyi eszközigénynek. Konkrétan szeretnék rámutatni arra, hogy az egészséggel is szorosan összefüggõ, de az Európai Unió által is kiemelten fontosnak tartott levegõtisztaság-védelemmel kapcsolatos elõirányzat is csak a fele a nemzeti környezetvédelmi programban számítottnak, és bõven alatta marad a '97. évi összegnek is.
(14.30)
Pedig az ipar magára találásával csak az emisszió fokozódására lehet számítani, és nem megfordítva, és feltehetõleg a közlekedésbõl származó levegõszennyezés sem fog a '98-as esztendõben mérséklõdni, inkább abban lehetne gondolkodni, hogy növekedni fog. Ezt mérlegelte nyilván a nemzeti környezetvédelmi program készítõje is, és most úgy tûnik, ezt hagyta a költségvetési terv figyelmen kívül.
Végezetül és összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, a program kivitelezése, megvalósítása során igen markáns prioritásokat, elsõbbségeket kell meghatározni, és ezek megvalósítására a számba vehetõ ráfordításokat koncentrálni kell a hatékonyabb megoldás érdekében. Annál is inkább, mivel ez a költségvetési terv az egész terv finanszírozását illetõen elég mostohán bánt ezzel a kérdéssel.
Köszönöm a türelmüket. (Dr. Varga László tapsol.)