DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A NATO-val folytatott elõzetes tárgyalások lezárultak, a parlament a holnapi nap folyamán dönteni fog az országgyûlési határozat módosításáról, és ezután már semmiféle jogi természetû akadály sem áll fenn a november 16-ai népszavazás elõtt.
November 16-a fontos dátum, határkõ Magyarország történetében. Mi úgy fogalmaztunk, hogy a rendszerváltás "ötödik igen"-jérõl van szó. Ez az "igen" fog minket végérvényesen átvezetni ahhoz a közösséghez, ahová Magyarország '89-90 óta egyértelmûen tartozni akar.
Persze november 16-a csak megnyitja az utat, hiszen még további ratifikációk vannak hátra, de úgy gondoljuk, hogy akkor már sínen van az ország, és egészen bizonyosan '99. április 4-ére Magyarország tag lehet a NATO-ban.
Talán Torgyán József képviselõtársunk nem tudja, hogy a NATO alapító országai nem voltak elég tapintatosak 1949. április 4-én, amikor ezt a napot választották megalakulásukra (Derültség az MSZP padsoraiban.), s akkor sem voltak elég tapintatosak, amikor az 50. évfordulót azzal kívánták megünnepelni, hogy három közép-európai országot tagjaik közé fogadnak - az 50. születésnapján a NATO-nak! Azt hiszem, ezért nem tiltakoznia kell a magyar miniszterelnöknek, hanem kifejezni az örömét, hogy ez megtörténhetett. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(15.40)
A kormánypártok és a kormány mindig hangsúlyozta azt, hogy itt Magyarország sikerérõl van szó, a magyar nemzet sikerérõl van szó. Ezt mi nem akartuk kisajátítani, de nem vettük jó néven azt, hogy a kormány erõfeszítéseit, a kormány mindenki által elismert hozzájárulását oly gyakran vonták kétségbe a másik oldalról. Én azt gondolom, hogy a hátralévõ nem egészen két hétben az erõket egyesíteni kellene, a NATO-t támogató erõknek közösen kell föllépni azért, hogy Magyarországon végre népszavazás dönthessen hovatartozásunkról.
Tisztelt Képviselõtársaim! Önök éppolyan jól tudják mint én, hogy Magyarország történetében vagy újkori történetében mindenképpen elsõ alkalommal maga választhatja meg azt a szövetségi rendszert, amihez tartozni kíván. Nem elõzte meg népszavazás Magyarország csatlakozását a központi hatalmakhoz az elsõ világháborúban, ugyanígy nem elõzte meg népszavazás és nem nyugodott széles társadalmi egyetértésen Magyarországnak a tengelyhatalmakkal történt szövetségkötése, de nem volt népszavazás Magyarország Varsói Szerzõdéshez való csatlakozása elõtt sem.
Most elõször történelmi alkalom kínálkozik, hogy a magyar nép, valóban a magyar nemzet minden tagja véleményt nyilváníthasson. Mindenkinek a szavazata számít, mindenki a szavazatával kifejezésre juttathatja, hogy milyen országot, milyen jövõt, milyen biztonságot szán ennek a nemzetnek.
A NATO-csatlakozás során, tisztelt képviselõtársaim, három fontos tényezõnek bizonyosan nagy szerepe volt.
Elõször is, megítélésünk szerint, nagy szerepe volt annak, hogy Magyarország gazdasága stabilizálódott, ami az elmúlt három év egyik legfontosabb eredménye, hogy Magyarországon politikai stabilitás van, mûködnek a demokrácia intézményei, alkotmányos jogállamiság van.
A második fontos tényezõ a mi megítélésünk szerint a magyar külpolitika volt. Általánosan elismerte minden partnerünk, hogy Magyarország külpolitikája hozzájárult a térség biztonságához, hogy Magyarország nem a biztonság fogyasztója, hanem a biztonság exportõre, és a térség stabilizátora szerepkörét töltötte be.
A harmadik fontos tényezõ Magyarország áldozatvállalása volt, az a hozzájárulás, amit mi a délszláv válság megoldásához nyújtottunk, amellyel együttmûködtünk az elmúlt három év folyamán a NATO különbözõ akcióiban is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát úgy gondolom, hogy itt három fontos tényezõvel járulhattunk hozzá, amelyet kiegészít az a lélektani tényezõ - errõl se feledkezzünk meg -, amelyrõl Clinton elnök úr tett említést a madridi csúcstalálkozó során, amikor kimondta, hogy ez a döntés azoknak a nemzeteknek is szól, akik a legtöbbet tették a kommunizmus uralmának megrövidítéséért, a magyaroknak, a cseheknek és a lengyeleknek; mert ebben is volt része Magyarországnak, és éppen ezeken a napokon emlékezünk meg a magyar nemzet hõsies ellenállásáról 1956-ban.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után, azt hiszem, nem marad más hátra, mint hogy tolmácsoljuk mindannyiuk számára a választópolgároknak azt az elvárását, hogy amilyen egységes most itt a parlament a NATO-csatlakozás ügyében, legyen éppoly egységes a holnapi szavazásban, amikor együttesen kell igent mondanunk a november 16-i népszavazásra vonatkozó módosító indítvány elfogadásában. Mi azt kérjük, és el is várjuk a parlamentben helyet foglaló politikai pártoktól, hogy ezt a felelõsséget átérezve, valamennyien, õk is igent mondjanak a rendszerváltás ötödik nagy kérdésére.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)