DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nem tudom, immáron hanyadszor folytatjuk le ugyanezt a vitát, múlt héten is volt rá egy alkalom, most a magyar tudomány napja ad erre alkalmat. Akkor is elmondtam, most is elmondom: a tudományos kutatást és fejlesztést világszerte együvé szokták sorolni, mindazonáltal ez nem fedheti el azt a tényt, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés finanszírozása, bizony, más-más csatornákon szokott történni. A tudományos kutatás közfeladat, közpénzekbõl szokták finanszírozni, a fejlesztés egy üzleti tevékenység, amelyet üzleti életben alkalmaznak, amelyet a termelésben alkalmaznak, és amelynek a legnagyobb részét, bizony, piacon, piacorientált vállalatok megrendelésére szokták végezni.
Magyarországon ez az összesített arány, amely azt mutatja, hogy milyen drámaian esett vissza a kutatás-fejlesztés finanszírozása a nyolcvanas évekhez képest, azt az ilyenkor soha el nem mondott tényt takarja, hogy miközben a tudományos kutatásra fordított összegek nem csökkentek, aközben a fejlesztésre fordított összegek - azok az összegek, amelyeket piaci orientáltságú vállalatok, piaci logika alapján fordítottak a különbözõ intézeteknél fejlesztések megrendelésére - a gazdasági válsággal összhangban drasztikusan csökkentek. (Zaj, mozgás.)
Ez a kettõsség az, amely megmutatkozik a tudományos kutatás és fejlesztés finanszírozásának elmúlt évtizedhez képesti visszaesésében, és ez az, amely reményeink szerint most visszájára fog fordulni - tekintettel arra, hogy a gazdaság minden jel szerint kilábalófélben van a 14 esztendeje tartó hét szûk esztendõbõl -, és a magasabb jövedelmezõség, a magasabb termelékenység mellett több fog jutni arra, hogy a vállalatok az egyébként kiélezett piaci versenyhelyzetben, létszükségletüknek megfelelõen több fejlesztést rendeljenek meg.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)