GODÓ LAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Az általános vita során a T/4924. számú törvénytervezethez szeretnék hozzászólni, annak jelentõségérõl és finanszírozási elveirõl szólni.
(18.20)
Az alkotmány 60. § (3) bekezdése kimondja: a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik. Ezen elv azonban nem jelenti azt, hogy az államnak nincsenek kötelezettségei a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlatának biztosítása érdekében. Sõt, ellenkezõleg! Gondoskodni kell arról, hogy az egyházak önállóságának jogi garanciái mellett önállóságuk anyagi feltételei is kiépüljenek.
Az eddigi rendszer alapján az egyházak hitéleti tevékenységének támogatása közvetlen módon, a központi, állami költségvetésen keresztül valósult meg. 1992-tõl a költségvetési támogatásról az Országgyûlés döntött. Kiépülõ demokráciánk pozitív megkülönböztetést gyakorol az egyházakkal kapcsolatban, ezért a legmagasabb szintû politikai döntést igényli az egyházakra vonatkozó jogi szabályozás kialakítása - beleértve a finanszírozási kérdéseket is.
Az 1994. július 15-én jóváhagyott kormányprogram kötelezettséget vállalt a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésének garantálására, valamint az állam és az egyház teljes egyenjogúságon alapuló szétválasztására az alkotmány és a hatályos törvények elõírásainak megfelelõen. A kormány kinyilvánította, hogy az egyházakat érintõ kérdésekben nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint fog eljárni, hanem tárgyilagos és szakmailag megalapozott módon, s a megfelelõ megoldásokat az egyházakkal közösen kívánja megkeresni.
A most tárgyalás alatt lévõ - egyházakat érintõ - törvénytervezetek tartalmazzák azon törekvéseket és szándékokat, amelyeket a kormányprogram megfogalmazott. Melyek a legfontosabb elemei?
Elõször: az állam, a társadalom és az egyházak közös érdeke, hogy az egyházi tevékenység anyagi háttere kiépüljön és az egyházak anyagi függetlensége megteremtõdjön.
Másodszor: középtávú cél, hogy a hívek közvetlen vagy közvetett módon maguk gondoskodjanak egyházuk fenntartásáról, s ennek alapvetõ forrása a személyi jövedelemadó meghatározott részének fölajánlása, illetve az egyházi szolgáltatások igénybevétele legyen.
Harmadszor: a kívánatos állapot kialakulásáig tartó, átmeneti idõre biztosítandó az állami támogatás, ez azonban mindinkább a költségvetési automatizmusok révén jusson el az egyházakhoz.
Negyedszer: az egyházi intézmények az oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységük ellátásához ugyanabban a normatív állami támogatásban részesüljenek, mint amiben a hasonló tevékenységet ellátó állami vagy önkormányzati intézmények.
Ötödször: az egyházak tulajdonában vagy kezelésében lévõ, nemzeti értékeket jelentõ könyvtárak, múzeumok, levéltárak, mûemlékek fenntartásához állagmegóvásához vagy javításához a költségvetés a lehetõségek szerint a jövõ évben is hozzá kíván járulni. A jog- és tulajdonbiztonság tiszteletben tartása érdekében elismerendõ a törvény által egyházi tulajdonba visszajuttatott ingatlanok tulajdonjoga, és folytatandó a '91. évi XXXII. törvény végrehajtása.
Az elmúlt három év során a jogállam normáinak érvényesülése tekintetében, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló '90. évi IV. törvény elõírásainak betartása és betartatása vonatkozásában a kormányprogramban meghatározottak természetessé és napi gyakorlattá váltak. Ugyanakkor a finanszírozási konstrukciók megvalósulásának feltételei 1996 elejétõl teremtõdtek meg.
Az egyházak képviselõivel korábban lefolytatott egyeztetések, a tulajdoni ügyekben szükséges felmérések és rangsorolások elvégzése, az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában kidolgozott szakmai javaslatok, valamint az államháztartás reformja keretében végrehajtott törvényjavaslatok 1997 májusára teremtették meg az alapot az egyházak tevékenységének pénzügyi feltételrendszerére vonatkozó új koncepció kidolgozásához.
Történelmi jelentõségû megállapodás született 1997. július 20-án a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetû kérdésrõl. Ez a megállapodás az 1990. február 9-én, a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta elkezdett folyamat csúcsa, amely alapot jelent, feladatot ad törvényeink pontosításához, új finanszírozási elhatározásokhoz, megteremtheti az egyházak anyagi függetlenségét és a kormányprogramban meghatározottakat.
Tisztelt Képviselõtársaim! A T/4924. számú törvényjavaslat - az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvénytervezet - miniszteri expozéja a részletes indoklásban szólt az európai országok e kérdésben kialakult gyakorlatáról.
Engedjék meg, hogy most Közép-Kelet-Európa államainak gyakorlatáról szóljak. Lengyelországban az állam az adó- és vámmentesség privilégiumával támogatja az egyházat. A lelkészek a bevételekkel nem kötelesek elszámolni, a perselypénzt mentesítik a külsõ elszámolástól, mint ahogyan a keresztelõk, az esküvõk és a temetések bevételei is adómentesek. 1997. október 17-én lépett hatályba az új alkotmány, így rendezõdik az egyház finanszírozásának kérdése is. A mûemlékek, kulturális örökségek fenntartását támogatják, új létesítmények építését nem. Még 1992-ben született egy kormányhatározat, mely szerint az egyházak költségvetési támogatást kaphatnak közcélú feladataik ellátásához, a hitéletet azonban közvetlenül nem támogatják.
Szlovákiában nincs olyan törvény, amely lehetõvé tenné az adófizetõknek az egyház tételes támogatását. Egyházközösségnek nem nagyon érdemes adományt elfogadni, mert 100 ezer koronán felül 40 százalékos kulccsal adóznak. 1993-ban a restitúció során az egyházak kezdték visszakérni és -kapni vagyonukat, állami támogatásuk a felére csökkent, és ma is nagyon kevés. Jelenleg új egyház-finanszírozási törvény kidolgozásán munkálkodnak.
Csehországban egyelõre az állam finanszírozza az egyházakat, legalábbis javarészt. Évek óta erõs nyomás nehezedik a kormányra az elkobzott vagyon visszaadása végett. A vonatkozó törvények meghozatal elõtt állnak.
Romániában szintén a vonatkozó törvények meghozatalára készülnek. Oroszországban indirekt adó- és vámkedvezmények léteznek, nagy figyelmet kap az ortodox egyház, mely az államegyház szerepére pályázik, és jelentõs támogatást kapott.
A magyar egyház-finanszírozási törvénnyel együtt elfogadásra váró törvénycsomag megteremti a jogi feltételrendszerét annak, hogy hazánkban az egyházak közéleti szerepvállalásának finanszírozása - a nemzetközi gyakorlattal összhangban - a szektorsemlegesség elve alapján történjen.
A személyi jövedelemadó 1 százalékának az egyházak részére történõ állampolgári felajánlása biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységének ellátását. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása lehetõvé teszi, hogy az egyházak vissza nem kért ingatlanjaik után örökös járadékot kapjanak, és ezáltal megvalósuljon a mindennapi politikai hatalomtól való minél teljesebb függetlenné válásuk. A mûemlékek fenntartását és felújítását nálunk továbbra is külön céltámogatással finanszírozzuk, mivel azok kulturális örökségünk részét képezik.
(18.30)
Ezáltal teljesen megvalósul az állam és az egyházak egymás mellé rendelésének viszonya.
Kedves Képviselõtársaim! A beterjesztett törvénytervezet kisebb módosításokkal alkalmas a megfogalmazott célok teljesítéséhez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)