DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Mészáros István képviselõ úr szavaihoz szeretnék kapcsolódni, mert tulajdonképpen õ most nagyon szerencsésen fogalmazta meg azt a nyelvi vitát, amit az "egyenlõ", "ugyanolyan", illetõleg az "egyenlõsdi" - jól idézem? - ..."egyenlõsítés" fogalmai kifejeznek. Valóban, ahogy õ megfogalmazza, ezzel így egyet lehet érteni, az egyházak egyenjogúak - azonban ez nem jelent egyenlõsítést.
Ennek az elvnek az elfogadásával és szem elõtt tartásával szeretnék még egyszer rámutatni arra, amit egy órával ezelõtt egy kétpercesben már bátorkodtam megtenni. Nevezetesen, hogy a hitélet finanszírozása nem egyszerûen az egyházak szó szerinti, szoros értelemben vett hitéleti tevékenységének a finanszírozása, hanem a magyar kultúra részét is képezi a hitélet. Nemcsak úgy, mint kultusz, talán úgy is bizonyos értelemben, de természetesen úgy is, mint olyan, ahogy a magyar társadalomban a történelem során megjelent, él és jelen van intézményekben, a kultusz céljaira szolgáló templomokban, egyéb egyházi építményeiben, úgy az a magyar építészet, a magyar festészet, a magyar szobrászat, az egész magyar kultúra része.
És nyilvánvalóan, hogy ha a történelmi adottságoknál fogva valamely egyháznak a része ebben a magyar kultúrában nagyobb, akkor óhatatlan, hogy ennek a magyar kultúrának a finanszírozása is nagyobb lesz. Ez ilyen értelemben valóban nem tûri meg az egyenlõsítést, de ez nem jelenti azt, hogy az egyházak közötti egyenjogúságot vitatnánk.