DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy kicsit egyszerûbb az ügy a felsõoktatási törvénnyel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a magyar állami felsõoktatási intézményeket lényegében az állam finanszírozza. Ennek következtében nincsen két finanszírozó, hogy költségvetés és önkormányzat; és nincs vita, hogy mennyi ebbõl az egyiknek és másiknak a részesedése.
Másrészt a beterjesztett törvényjavaslat-módosítás lényege a következõ nem szép magyar mondat - engedjék meg, hogy felolvassam; úgy szól: "az egyházi felsõoktatási intézmények mûködéséhez az állam biztosítja, hogy az egyházi felsõoktatási intézmény az állami intézményekkel azonos mértékû támogatásban részesül." Van még gondolatjelben egy bõvített magyarázat, amely hivatkozik a Szentszékkel való megállapodásra, másrészt egy korábbi törvényre.
(21.50)
Meg kell mondjam, ez a nem szép magyar mondat adja a lényeget. Nevezetesen azt, hogy az eddigi, elfogadott felsõoktatási törvény állami és nem állami megkülönböztetését három csoportra osztja: állami, egyházi és magán. És az egyházi felsõoktatási intézményekre vonatkozóan kimondja a törvény, hogy azonos mértékû anyagi támogatásban részesül az államtól ez az intézmény.
Innen kezdve a többi már csak következmény. Itt ez az alap, és meg kell mondjam, a törvénymódosítási javaslatra azt lehet mondani, hogy néhol következetesen támaszkodik erre mint alapra, és megpróbálja az érvényes felsõoktatási törvényt módosítani; másrészt meg - már nem tudom, milyen ok miatt - elfelejtkezik róla, és nem viszi végig következetesen azt, hogy ez a fogalom, hogy nem állami felsõoktatási intézmény, lényegében kikerül a törvénybõl.
Mindig meg kell különböztetni ezt a hármas tagozódást. Kérem szépen, ez három halmaz! Nem olyan nagy dolog ezt elképzelni, diszjunktak, s lehet õket kezelni. Nyilvánvalóan az egyházi felsõoktatási intézményekre lehet még további speciális szabályokat megfogalmazni a törvényben, amelyek megkülönböztetik mind az államitól, mind a magán felsõoktatási intézményektõl. Ezek meg is vannak a régi törvényben, bizonyos értelemben nyomokban.
Mi az, ami vitát válthat ki ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban? Megmondom õszintén, az a törekvése a törvénymódosításnak, hogy a magyar felsõoktatásban tanuló hallgatók jogállását ne különböztessük meg aszerint, hogy milyen felsõoktatási intézménybe jár, ezt helyesnek tartom. Tehát nem szabad a hitélettel vagy a hittudományokkal foglalkozó hallgatók jogállását sem külön szabályozni. Ennek következtében ez be is van fogalmazva a törvényjavaslatba.
Az más kérdés, hogy, mondjuk, megint belekever a törvénybe olyan fogalmakat, amelyek egy kormányrendeletben vannak szabályozva, nevezetesen, hogy vannak bölcsészhallgatók, és vannak bölcsésztanár- hallgatók - ezek a fõiskolára vonatkoznak. Ezek nincsenek benne a törvényben, hiszen ezek a normatív finanszírozásról szóló kormányrendeletnek a részei, amelyek véleményem szerint ugyanúgy módosítandók, mint ahogy, ha módosítjuk a felsõoktatási törvényt, akkor annak van következménye az összes kormány- vagy miniszteri rendeletre vonatkozóan is, amelyet a felsõoktatási törvény miatt adtak ki a kormányzati tényezõk.
Ezért én legszívesebben azt javasolnám, hogy a minimálisra csökkentsük a módosító szöveget, és csak azt tegyük bele a módosításba, ami feltétlenül szükséges, az összes többit bízzuk az életre, illetve a kialakult helyzetre.
Egy dologról szeretnék még megemlékezni, mert ez fontos kérdés. Nevezetesen az, hogy ma már - az elõzõ kormányzati ciklus törvényhozása értelmében - a magyar egyházak egy része olyan felsõoktatási intézményhálózattal is rendelkezik, ahol világi szakemberek képzése is folyik, és ezekkel kapcsolatban szeretném elmondani, nem vagyok nyugodt minden vonatkozásban; tekintettel arra, hogy ennek a félig-meddig volt állami intézményrendszernek - gondolok itt elsõsorban a tanítóképzõkre - nemcsak az volt a feladatuk, hogy tanítóképzés volt, hanem mellette egy gyakorlóiskolai hálózat is szerepelt. A gyakorlóiskolai hálózatról a módosítás nem szól, pedig sok gyerek jár ezekbe a gyakorlóiskolákba. Tehát mindenképpen meg kell oldani a törvénymódosításnál, hogy ezekre is vonatkozik bizonyos értelemben. Ugyanis ez nem mondja ki azt, hogy a felsõoktatási intézményt ugyanúgy finanszírozom, mint az államit, kivéve a gyakorlóiskolát, mert az állami esetben a gyakorlóiskolák részei a felsõoktatási intézményeknek, ahol tanárokat képeznek.
Befejezésül, ami hiányzik ebbõl a módosításból, és talán még lehetséges lenne bizonyos tárgyalásokat folytatni a fenntartó egyházakkal: az teljesen világos ügy, hogy a Szentszékkel kötött szerzõdésben a magyar felsõoktatási intézmények integrációjáról nem esik szó. Hiszen a magyar történelem úgy hozta, hogy nincsen hagyománya annak, hogy katolikus hittudományi teológiák vagy intézmények állami egyetemek kereteiben mûködtek volna, Magyarországon nincsen ennek hagyománya.
Ugyanakkor viszont a pécsi püspök úr egyik elõadására hivatkozva szeretném elmondani, õ úgy fogalmazott, hogy a többi egyház, elsõsorban a protestánsok, nemzeti egyházak. A nemzeti egyházaknál minden további nélkül elképzelhetõ, hogy felsõoktatási intézményeiket az integrációs törekvések keretében, természetesen megtartva bizonyos autonómiát, az állami egyetemekkel együttmûködve univerzitások keretében mûködõ intézményhálózattá fejlesztik. Itt nem kell nagy dologra gondolni. Gondoljunk arra, hogy a volt Német Demokratikus Köztársaságban végig volt a hallei egyetemnek például teológiai fakultása állami egyetem keretében. Tehát semmi problémát nem látok ezzel kapcsolatban.
A törvényben nyilvánvalóan nem arról kell intézkedni, hogy ez bekövetkezzen, hanem valamilyen értelemben a törvényben lehetõséget kellene adni - a módosításban - arra, hogy ilyen irányú törekvéseknek is legyen jövõje Magyarországon. Meg kell mondjam, én azért beszélek errõl ilyen vehemenciával, mivel Debrecenben kezdettõl fogva az univerzitás gondolatába beleértettük a református egyház teológiai fakultását is, és mind a mai napig, legalábbis ebben a formában, ahogy mûködik a szervezet, õk tevékenyen részt vesznek ebben a közös munkában.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)