DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Egy-két gondolat erejéig muszáj reflektálnom, talán utolsónak e kései órán. De mégis, mint lelkész végzettségû és foglalkozású ember, meg kell állapítanom azt, hogy nem az állami támogatás alapján, nyomán valósul meg az egyházak történelmi szerepe, hanem sokkal inkább a mártíriumok nyomán, az alapján, amit valóságosan, hitükbõl következõen megtesznek.
Nem gondolnám azt, hogy célszerû lenne, ahogy képviselõtársam említette, szem elõtt tartani, hogy a római katolikus egyház a legtöbb hívõt tudhatja maga mögött. Azt, hogy ki hívõ és ki nem hívõ, ezt sem itt, sem most, sem más, sem máshol el nem döntheti, vélhetõen képviselõtársam nem is kívánt az Örökkévaló trónusára ülni, hanem egyszerûen a valóságot és a tényt keverte egy picit össze. Én azt gondolom, hogy valóban a római katolikus egyház a legrégebbi, bár egyetértek frakciótársunkkal abban, hogy a pravoszláv egyházak tagjait sem lenne illendõ mint nem történelmieket jelezni, miközben a legrégebbi keresztény tradíció hordozói.
De elfogadva azt, hogy a Katolikus Egyház valóban a legrégebbi hazai, magyarországi felekezet, én nem tartom - mint Mészáros képviselõtársam - abnormálisnak vagy - mint Fodor Gábor képviselõtársunk - rosszul kidolgozottnak ezt a javaslatot, hanem azt mondom, hogy bizony, ebben egy tudatos politikai szándék húzódik meg, amely vélhetõen hosszú idõre az összes többi Magyarországon mûködõ keresztény vagy nem keresztény felekezet számára megszabja a medret, amelyben élete folyhat, és biztosít indirekt vagy direkt módon egyetlenegy felekezet számára, annak nemzetközi súlya következtében olyan szerepet, amelyre, úgy gondoltam, nem ebben az Országgyûlésben fog sor kerülni. (Taps a kormánypártok soraiban.)