DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ), a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Köztudott, hogy a magyarországi bûnözésen belül a vagyon elleni bûncselekményeknek a súlya kiemelkedõen magas. Ezen belül is aggasztó, hogy a gépjármûlopások területén nagyon nagy károkat okoznak az állampolgároknak, szervezeteknek a bûnözõk, és a gépjármûlopások elleni védekezés keretében nem tudtunk minden eddigi lehetséges eszközt igazából megmozgatni.
Ez a mostani törvényjavaslatunk, amelyet Wekler Ferenccel együtt terjesztettünk elõ, tulajdonképpen ennek a védekezésnek egy részét érinti, méghozzá közelebbrõl, elsõsorban a hamis tartalmú, elsõ belföldi forgalmi engedélyek kiállításának a megnehezítését vagy talán az ilyen forgalmi engedélyek kiállításának a kizárását. Szeretném jelezni, hogy a törvényjavaslat valójában ennél szélesebb terjedelmû. Az eredeti elõterjesztésünk szólt a gépjármû-körözési adatok nyilvánosságra hozataláról, a hozzánk érkezett további igények következtében azonban kiterjesztettük általában a rendõrség által körözött tárgyak adatainak nyilvánossá tételérõl címû terjedelmesebb törvényjavaslattá.
A védekezés módjainak a kidolgozása érdekében a Szabad Demokraták Szövetségének önkormányzati munkacsoportja 1997. április 16-án és június 5-én két olyan megbeszélést tartott, amelyen a Belügyminisztérium, az Országos Rendõr-fõkapitányság, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága, a Közlekedési Fõfelügyelet, a Magyarországi Biztosítók Szövetsége részt vett, majd a késõbbiekben, a második megbeszélésünkön csatlakozott ehhez a konferenciához az adatvédelmi biztos is, hiszen akkor már körvonalazódott, hogy egy olyan törvényjavaslatra is szükség van az intézkedési terv megvalósításához, ami érinti a személyiségi jogokat, érinti az adatvédelemmel kapcsolatos eddigi törvényi rendelkezéseket.
A megbeszélés eredményeként született meg tulajdonképpen ez a törvényjavaslatunk, amelynek a végsõ formában történõ megfogalmazásához a Belügyminisztérium részérõl is segítséget kaptunk. Az eredeti elképzelésünket, amely a gépjármû-körözésre vonatkozott volna, ennek megfelelõen egészítettük ki ekkor.
Magára a törvényjavaslatra azért van szükség, mert az adatvédelmi törvény rendelkezései értelmében a személyes adatok csak meghatározott, szûkebb körben használhatók fel. Ha az adatokat közérdekûvé nyilvánítjuk, akkor az ezzel kapcsolatos ilyen problémák megszûnnek. A másik lényeges összefüggés, hogy az adatvédelmi törvény értelmében csak törvény jogosíthatja fel az adatkezelõket arra, hogy a különbözõ adatbázisokat összekapcsolhassák. Erre a két rendelkezésre azért van szükség, mert csak így lehetséges az, hogy a határon belépõ, valóban külföldrõl behozott gépkocsi útját nyomon lehessen követni addig, amíg az elsõ belföldi forgalmi engedélyt erre a gépkocsira kiállítják.
Miért van erre kiemelkedõen szükség? Ha ez az adatellenõrzés nem történik meg, abban az esetben hamis tartalmú és viszonylag könnyen hamisítható - sajnálatos módon könnyen hamisítható - vámkezelési okmányok, illetõleg külföldi adásvételt igazoló bizonylatok segítségével, amelyek egyébként szintén könnyen hamisíthatóak, olyan gépjármûvekre állíthatnak ki forgalmi engedélyt, mintha külföldrõl hozták volna be azokat, amelyeket tulajdonképpen talán a szomszéd sarkon loptak, nem is olyan régen.
Ha az adatbázisoknak a megfelelõ összekapcsolása nem mûködik, ha nincs kizárva, hogy hamis tartalmú okiratokkal hamis tartalmú forgalmi engedélyt állíttathassanak ki, abban az esetben a gépjármûlopások eredménye könnyen realizálható, a lopott gépjármûveket úgy adhatják el, mintha azokat legálisan hozták volna be külföldrõl, és ha így hozták be, akkor ezeknek az eladásával nemcsak azokat károsíthatják meg, akár nagyon nagy mértékben, akiktõl a gépjármûvet ellopták, hanem azokat a személyeket is, akik így, jogosan bízva egy közokirat, egy hatósági igazolvány tartalmában, az államigazgatási eljárási törvény szerinti nagyon komoly bizonyító erejében... - tehát akik így vásárolják meg a gépjármûveket, úgy károsodhatnak, hogy esetleg náluk foglalják le ezt a gépjármûvet, mert kiderül, hogy az a kocsi mégiscsak lopott volt.
Ebbõl nagyon kellemetlen történetek adódtak, én is 1995-ben konkrétan egy ilyen eset kapcsán kezdtem foglalkozni ezzel a kérdéssel. Én úgy gondolom, hogy a forgalom biztonsága, a gépjármûvek biztonsága, de a vásárlók biztonsága érdekében is a lehetséges lépéseket meg kell tennünk.
Fölvetõdött az a kérdés is, hogy miért egy önálló törvényjavaslatot terjesztettünk elõ, miért nem a rendõrségi törvényen belül hajtottunk végre kisebb terjedelmû módosítást. Én úgy gondolom, hogy ez az intézkedéscsomag, amit a mostani törvényjavaslat tartalmaz, így sokkal áttekinthetõbb, jobban nyomon követhetõek az egyes rendelkezések, mint ha különbözõ helyeken, a rendõrségi törvényben szétszórva találkoznánk ezekkel az egyes intézkedésekkel. Természetesen az is egy használható technika lett volna. Mi, elõterjesztõk úgy gondoltuk, hogy az önálló javaslat elõterjesztése egyszerûbb és könnyebben áttekinthetõ.
Szeretném hangsúlyozni azt, hogy a törvényjavaslatban messzemenõen figyelemmel kellett lennünk a személyiségi jogok védelmére.
(23.40)
Ezért azt indítványozzuk, hogy a lopott, körözött tárgyak - elsõsorban gépjármûveknek, de a kiterjesztés keretében akár festményeknek, nagy értékû mûszaki cikkeknek, amelyeket szintén elloptak - adatainak körébõl csak a konkrét tárgyra vonatkozó adatok kerülhetnek be a törvény hatálya alá, de a személyi jellegû adatok - például a volt tulajdonos neve, személyazonosító adatai - nem. Azok változatlanul ezen a körön kívül lennének, de ez közömbös is a bûnügyi védekezés szempontjából.
A törvényjavaslat keretében tehát azt javasoltuk, hogy a rendõrségnek ezek a tárgykörözési adatai bárki számára felhasználhatóak legyenek. Ez kiszélesíti azt a lehetõséget, amelyet a rendõrségi törvény 1996. évi módosítása szûkebb körben már lehetõvé tett, hiszen akkor csak egy konkrét, megjelölt gépkocsi adatait lehetett beszerezni. Ez a kiterjesztés a magánszemélyek oldaláról is fontos, hiszen így információt szerezhet olyan gépjármûvekrõl is, amelynek adatai feltûnõen hasonlóak az általa vásárolni szándékozott gépkocsihoz, és ezzel elérhetõ az, hogy ha például egy alvázszámnak egy számjegyét átütik, akkor - ha a közeli információkhoz is hozzájut - nagyobb figyelemmel vásárolja meg a gépkocsit, és esetleg elvégeztet egy olyan metallográfiai vizsgálatot, amely alapján kiderülhet, hogy bizony, az a gépkocsi az eltérõ alvázszám ellenére mégiscsak azonos az ellopott gépkocsival.
A másik lényeges szempont az, hogy a különbözõ adatbázisok összekapcsolásával a különbözõ érdekelt hatóságok együttmûködését elõ lehet segíteni, így adott esetben a vám- és pénzügyõrség, a Közlekedési Felügyelet és a rendõrség együttmûködését ez a törvényi rendelkezés nagymértékben megkönnyíti.
Az adatvédelmi törvény lehetõvé teszi azt, hogy az ilyen szolgáltatásokért igényelni lehessen a szolgáltatással járó költségek megtérítését a szolgáltatást igénybe vevõtõl. Erre a lehetõséget a mi törvényjavaslatunk is tartalmazza. Ugyancsak tartalmazza azt is, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül meg kell adni a választ a kérdésre, de ez 15 napnál hosszabb nem lehet. Ez összhangban van azzal, amit más tekintetben az adatvédelmi törvény a hasonló információadásoknál is elõír.
Nagyon szûk körben tagadható meg az információ megadása. Egyrészt akkor, ha a törvény vagy nemzetközi kötelezettségvállalás ezt nem tenné lehetõvé, a másik eset pedig az, ha éppen egy konkrét nyomozás bûnüldözési érdekei nem tennék indokolttá azt, hogy ezt az információt ki lehessen szolgáltatni. Ez egyébként meglehetõsen kivételes eset, és az ilyen megtagadó döntésekkel szemben a bírósági jogorvoslatot a törvényjavaslatunk biztosítani kívánja.
Végezetül szeretném jelezni azt, hogy amíg az eredeti javaslatunkban egy rövid hatálybalépési idõ szerepelt, a mostani, kiterjedtebb változatban az átálláshoz, a feltételek biztosításához hosszabb idõt látunk szükségesnek, ezért az indítványunk szerint a törvény a kihirdetését követõ 90. napon lépne csak hatályba. Úgy gondolom, hogy a felkészülés alapossága és az ezzel járó felelõsség - akár kártérítési felelõsség is - az adatszolgáltatók részérõl indokolttá teszi azt, hogy ezeket a törvényjavaslatból eredõ feltételeket mindenképpen biztosítani tudjuk.
Szeretném jelezni, hogy ennek a kérdésnek egy átfogó, kódexszerû, több tekintetben is sokkal szélesebb körû rendezése elõkészületben van. A Belügyminisztérium dolgozik ezen, úgy gondoljuk azonban, hogy ennek a körnek a szabályozása, amelyet a törvényjavaslatunk tartalmaz, nem tûr halasztást. Ha azzal, hogy ezt a kisebb terjedelmû törvényjavaslatot az Országgyûlés minél elõbb elfogadja, és ezzel akár néhány ember megrövidítését akadályozzuk meg vagy azt nehezítjük meg, úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatunk akkor is eredményt ér el.
Ezért az Országgyûléshez az a kérésünk, hogy a törvényjavaslatunkat tárgyalja meg, és lehetõség szerint minél elõbb fogadja el, mert ezzel vétlen embereken tudunk segíteni, és talán komoly lépést tudunk tenni a gépjármûlopások visszaszorítása érdekében is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)