DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem akarok csalódást okozni Tóth Tihamér képviselõtársamnak, és én is azzal kezdem a hozzászólásomat, hogy indokolt-e ez a gyakori változtatása a foglalkoztatási törvénynek. Az én véleményem az vele szemben, hogy igen, hisz az elmúlt hét évben a gazdaságban, a munkaerõpiacon jelentõs változások zajlottak el. Különösen az utóbbi másfél-két évben a gazdaság stabilizálódott, a növekedés megindult, az aktív eszközök iránti fokozott igény jellemzi egyre inkább a munkaerõpiacot.
A gazdasági életben bekövetkezett pozitív változás új kihívásokat jelent a munkaadóknak, a munkavállalóknak. Az utóbbi idõszakban megjelent új szabályozási formák, mint az alkalmi munkavállalói könyv, õstermelõi igazolvány, a multinacionális cégek zöldmezõs beruházásai, százas nagyságrendû új munkahely-teremtései, szükségessé tették a meglévõ szabályozás felülvizsgálatát, módosítását. Örülhetünk annak, hogy a változás iránya pozitív, hisz elsõsorban az aktív foglalkoztatás irányában történt az elmozdulás.
Tisztelt Képviselõtársaim! A foglalkoztatási bizottság rehabilitációs albizottságában évek óta igyekszünk elõmozdítani a megváltozott munkaképességû emberek társadalmi beilleszkedését, a munkaerõpiacon történõ megjelenését és ott-tartását. Jól tudjuk, hogy ez komplex feladat, s csupán egyik, de talán legfontosabb eleme a foglalkoztatás kérdése. Már csak e kérdéskör szabályozása is elegendõ ok arra, hogy a törvényt módosítsuk és ezt a módosítást támogassuk. Az Országgyûlés nemrég fogadta el a megváltozott munkaképességûek és a rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló határozatát. Ez tartalmazza, hogy minden rehabilitálható személynek meg kell adni a segítséget az állapotához szükséges foglalkoztatási rehabilitációhoz. Ehhez ki kell építeni a foglalkoztatási rehabilitáció speciális intézményrendszerét, a megváltozott munkaképességet kezelõ aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatását elõsegítõ munkaadói ösztönzõket.
E határozat szellemében járt el a munkaügyi tárca, amikor a foglalkoztatási törvényt a Ház elé terjesztette. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg a foglalkoztatási rehabilitáció intézményrendszere fejletlen, eddig nem sikerült hatékony ösztönzõrendszert kialakítani sem a munkavállalók, sem a munkáltatók számára. A megváltozott munkaképességûek reintegrálására is alig van esély. Az elmondottak miatt örülök annak, hogy a pozitív diszkrimináció segítségével kívánja a törvényjavaslat segíteni elhelyezkedésüket, álláskeresésüket, átképzésüket. Fontos az ösztönzõrendszer a munkáltatók részére, melynek segítségével növekedhet a megváltozott munkaképességûeknek megfelelõ munkahelyek száma.
Helyesen terjeszti ki a törvény a foglalkoztatási kötelezettséget a költségvetési szférára is, s az is támogatandó, hogy a 20 fõ felett foglalkoztató cégeknél az állások 5 százalékában megváltozott munkaképességûeket kell alkalmazni, ennek elmulasztása esetén rehabilitációs hozzájárulást kell fizetni, melynek mértéke 1998-ban 11 ezer forint lesz az Érdekegyeztetõ Tanács megállapodása alapján. S hogy mennyire ösztönzõ ez a mérték? Úgy gondolom, hogy ez önmagában nem lehet eredményes. Azt is elismerem természetesen, hogy nem lehet túlterhelni indokolatlanul a munkáltatókat, és további kedvezményekkel kell érdekeltté tenni õket a rehabilitációs munkahelyek kialakításában, fenntartásában. Adókedvezmények, eszközbeszerzési támogatás és egyéb támogatási formák együttes alkalmazásával lehet a munkáltatókat érdekeltté tenni abban, hogy megváltozott munkaképességûeknek a társadalom egésze szempontjából fontos foglalkoztatását vállalják.
A Munkaerõ-piaci Alap Rehabilitációs Alap-része lehetõvé teszi a közalapítványok támogatását, amelyek vállalják a foglalkoztatási rehabilitációs átképzést, a munkaközvetítést, tartós foglalkoztatást. Fontosnak tartanám a kört szélesíteni, s egyéb civil szervezeteknek is lehetõvé tenni a pályázást e tevékenységre az alap központi részébõl. Ezt indokolja a most parlament elõtt lévõ, közhasznú szervezetekrõl szóló törvény és az ezzel való összhang megteremtése.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat többéves gondot kezel azzal, hogy a nonprofit szervezeteket beemeli a foglalkoztatás hivatalos intézményrendszerébe. A civil szervezetek jelentõségét a munkaerõ-piaci problémák kezelésében helyesen ismerik fel a munkaügyi központok, s mintegy a jó együttmûködés szentesítéseként fogható fel a törvényi szintû megjelenés. Ismerjük el, az e területen mûködõ civil szervezetek hiányt pótolnak, olyan munkanélkülieket is elérnek és terelnek vissza a munka világába, akiket az intézményrendszer rugalmatlansága miatt képtelen megszólítani. Az alapítványok, egyesületek személyességükkel humánusabban közelítik és oldják meg sorstársaik elhelyezkedési gondjait, életproblémáit. Bízom abban, hogy a törvény életbe lépése után az e területen mûködõ közhasznú szervezetek a tevékenységüket megszilárdíthatják, kiegyensúlyozottabbá és kiszámíthatóbbá teszik.
A módosítás (6) bekezdéséhez szeretnék néhány rövid megjegyzést tenni. A foglalkoztatás növelése egyik leghatékonyabb eszközének tartom az új munkahelyek teremtését. Ennek támogatására többféle forma létezik már jelenleg is. A gazdaság élénkülésével, a növekedéssel együtt jár a nagyszámú munkahely-teremtés, a zöldmezõs beruházás, melynek támogatásával magam is egyetértek. Ugyanakkor a hátrányos helyzetû keleti régió képviselõjeként sokallom a legkevesebb 300 fõt, hisz ez valóban a multinacionális cégek terjeszkedésének kedvez. Ugyanakkor a tõkeerõs hazai vállalkozókat is ösztönözhetné a javaslat a létszámhatár mérséklésével. Módosítást teszünk abban az irányban is, hogy a kedvezmény elsõsorban a hátrányos helyzetû térségekben érvényesülhessen.
Befejezésül, tisztelt képviselõtársaim, azokról a módosításokról szólnék, melyek a Munkaerõ-piaci Alap törvényes mûködésének garanciáit erõsítik, az alap pénzeszközeinek védelmét szolgálják. Az egyik ilyen módosítás a rehabilitációs hozzájárulás fizetésével kapcsolatos. A foglalkoztatási törvény értelmében a munkaadók által befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot az állami adóhatóság utalja folyamatosan a Munkaerõ-piaci Alap javára. Az APEH a járulék bevallásáról és befizetésének teljesítésérõl negyedévenként, az ellenõrzés tapasztalatairól félévenként tájékoztatja a Munkaügyi Minisztériumot. A törvénymódosítás megteremti annak a lehetõséget, hogy a járulékokhoz hasonlóan az illetékes adóhatóság a rehabilitációs hozzájárulást is folyamatosan utalja át az alap javára, és adjon tájékoztatást a minisztérium részére a teljesítésrõl, valamint az ellenõrzések tapasztalatairól.
A módosítás a megyei munkaügyi központoknak az alap pénzeszközei felhasználására vonatkozó hatósági ellenõrzési jogkörét bõvíti, felhatalmazza a munkaügyi központ központi szervezeti egységét arra, hogy a Munkaerõ-piaci Alap valamennyi alaprészébõl fizetett támogatással kapcsolatban ellenõrzési tevékenységet folytasson.
A törvényjavaslat tartalmazza a behajthatatlan követelések fajtáit, a törlésre vonatkozó eljárást. A szabályozásnak ezt a módját azért is tartom támogathatónak, mert a beépített garanciák mellett valóban csak akkor lesz mód a behajthatatlan követelés törlésére, ha a behajtási eljárás szakszerû ügyintézés mellett nem vezetett eredményre.
Az alap védelmét biztosítják végül azok az új rendelkezések is, amelyek a foglalkoztatási törvényt kiegészítik az elévülési szabályokkal, meghatározzák, meddig lehet a törvény alapján esedékessé vált ellátásokat felvenni. Úgy vélem, ezeknek a módosító rendelkezéseknek az elfogadása jelentõsen hozzájárul a Munkaerõ-piaci Alap eredményes mûködéséhez, s jól segíti az alap pénzeszközeivel való gazdálkodást, a források egyéb felhasználását.
Az elmondottak alapján néhány módosító indítvánnyal korrigálva javaslom a törvényjavaslat elfogadását a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmüket.