DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy héttel ezelõtt hallgatom a Hét mûsorát, s azt hallhatom, hogy "a megyei szakemberek jobb együttmûködésével elkerülhetõ lett volna a pincehelyi kórház körüli vihar" - mondta Kökény Mihály népjóléti miniszter az egészségügyi intézményben tett látogatásakor. Nos, csodálkozva hallgattam ezt a nyilatkozatot és a folytatását is, ahol szintén a miniszter úr azt mondta: "Lehet, hogy például a megyei intézmények együttmûködésének javításával elkerülhetõ lett volna ez a demonstráció." Majd késõbb egy hang azt idézi: "Az lenne a cél, hogy az eredeti állapotot, a felvételes állapotot helyreállítsuk, amihez a megyei kórház vezetésétõl ígéretünk van." Késõbb a bemondó: "A kórházban dolgozók abban is bíznak, hogy az intézménybe lassan vissza lehet csalogatni a korábban eltávozott orvosokat."
Nos, tisztelt képviselõtársaim, ámulva hallgattam ezeket a szavakat. Hiszen 1996. szeptember 24-én és még korábban, az ágyszám- leépítési törvény vitájában több alkalommal felhívtam a figyelmet arra, ebbe a törvénybe bele kell írni egy olyan szabályt, hogy ne lehessen megszüntetni kórházat ott, ahol a betegek 35 kilométernél távolabbra kerülnek az elérhetõ kórházi ellátástól. Önök nem fogadták el ezt a módosító indítványt.
'96 õszén, pontosan szeptember 24-én azért kértem szót napirend elõtt, mert érett már a döntés a pincehelyi kórház bezárásáról. Felhívtam a figyelmét, tisztelt képviselõtársaimnak, hogy ettõl a kórháztól 52 kilométerre van a legközelebbi kórház. Felhívtam a figyelmet arra, hogy mi lesz a betegekkel, a sürgõsségi ellátással Pincehelyen. Egészen pontosan a Vészhelyzet címû filmre utaltam és arra is felhívtam a figyelmét a Népjóléti Minisztériumnak, hogy lehetne olyan megoldást találni, hogy ebbõl a kórházból sürgõsségi centrumot alakítsanak ki, ahol is a sürgõs esetek ellátása megtörténhet, éppen az életmentõ ellátás történhet meg, és a hosszabb tartamú ellátásokra a már jobb állapotba hozott betegeket el lehetne szállítani.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, szeretném, ha hallanák, hogy mit válaszolt az akkor még államtitkár, ma miniszter. Azt válaszolta, hogy eddig sem volt sürgõsségi ellátás, eddig sem volt intenzív ellátás Pincehelyen, mire én közbeszóltam, hogy ez nem igaz. Tisztelt képviselõtársaim, valóban nem volt igaz. Majd késõbb mit válaszolt a miniszter úr? "Ha valóban vannak is egyenlõtlenségek, ennek megoldása megítélésem szerint nem lehet a lakosság ellátását csak látszólag szolgáló, az ellátás minimumát nyújtani nem tudó intézmény mindenáron való fenntartása. A szerkezetátalakítási pénzeszközünk egyébként azt a célt szolgálja, hogy az ilyen helyzetekben tudjunk mentõellátást fejleszteni, meg tudjuk erõsíteni a tamási rendelõintézetet, ezeket a lépéseket kezdeményezni fogjuk."
Idézzük csak vissza a mostani szavait a miniszter úrnak! "A megyei szakemberek jobb együttmûködésével elkerülhetõ lett volna a pincehelyi kórház körüli vihar" - mondta Kökény Mihály népjóléti miniszter az egészségügyi intézményben tett látogatásakor. Tisztelt Képviselõtársaim! Vessék össze ezt a két mondatot, és gondolják végig, mekkora felelõsségtudattal született az a törvény, mekkora felelõsségtudattal született az elsõ döntés a pincehelyi kórház körül, ha alig egy évvel késõbb ugyanaz az ember már nem a mentõszolgálat fejlesztésérõl és a tamási rendelõintézet fejlesztésérõl beszél, hanem arról, hogy talán elkerülhetõ lett volna ez a vihar, talán visszaállítható lesz a kórház - és utána áthárítja a felelõsséget a megyei döntéshozókra.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a felelõsség a törvénybõl ered. Ezt a kötelezettséget a törvény írta elõ - rosszul, tisztelt képviselõtársaim! Most már világosan látható az a kérdés, hogy ebben az országban hány helyen kell majd még egy év múlva abban reménykedni, (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) hogy az onnan eltávozott szakemberek talán még egyszer visszajönnek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)