KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Mindjárt megelõlegezésként hadd kezdjem azzal, amivel a szocialista képviselõtársam befejezte mondandóját. A Fidesz képviselõi a gazdasági bizottságban azért nem vettek részt ennek a törvénynek a tárgyalásán, mert nem akartunk az ügy fontossága miatt a törvény ellen szavazni - és ezért inkább kimentünk, és nem mentünk be -, de szerintünk ez a törvény nem alkalmas a tárgyalásra.
A helyzet az, hogy sok rossz törvényt terjesztett be a Horn-kormány a parlament elé - ez benne van az elsõ tízben. (Tulok András: Ez nem igaz!) Nemcsak azért, mert ahhoz képest, hogy a fogyasztóvédelem ügye milyen fontos kérdés egy piacgazdaságban, nem sikerült jól ez a törvény; hanem azért is, mert - túl azon, hogy késõbb, az általam elmondottak szerint, koncepcionális, súlyos tévedések vannak ebben a törvényben, és nem lehet egyetérteni a törvény jelentõs megfogalmazásaival és vonalával - olyan nonszensz, képtelen dolgok is benne maradtak a törvényben, amik egyszeri átolvasás után is kihúzhatók a törvénybõl.
Tehát nem tudom, mit csináltak a törvény-elõkészítõk és az Igazságügyi Minisztérium akkor, amikor ellenõrizték ezt a törvényt mint jogi szöveget, de nem sikerült belõle kihúzni néhány olyan nonszensz mondatot, amely szerintem nem méltó a Házhoz és egy törvényjavaslathoz.
Elõzetesen néhány ilyen példát hadd mondjak. A 6. § (1) bekezdésének i) pontja egy olyan fogalmat használ, ami Magyarországon nincs ma már. Hiszen van hatósági ár, és van szabad ár Magyarországon, de egyébként kötelezõen megállapított ár nincsen Magyarországon. Nem értem, ez miért nem tûnt fel valakinek, hogy ez a kategória nem létezik, ezért ebben a szövegben nincs helye.
A 15. §-ban egy egyszerû középiskolai dolgozat szintû nonszensz állítás van, nevezetesen a csomagolásról szól ez a paragrafus. Azt mondja a paragrafus, hogy egyrészt úgy kell csomagolni az árut, hogy a csomagolás óvja az áru minõségét. Másrészt úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás ne befolyásolja hátrányosan az áru minõségét. Nyilvánvaló, ez képtelenség. Ha valami óvja az áru minõségét, az nem befolyásolja hátrányosan az áru minõségét; vagy ha valami hátrányosan befolyásolja, az nem óvja. Nem értem, ezek a mondatok hogyan maradhattak bent egy egyébként fontos jogszabályban.
A jogszabály 16. §-ában olyan mondat maradt bent, amely képtelenséget takar. Nevezetesen azt mondja a 16. § (1) bekezdése, hogy a fogyasztó akkor is fordulhat a fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelelõen problémáival a gyártóhoz, ha a gyártó nem ismert. Azt hamar be lehet látni, ha nem ismerjük a gyártót, akkor nehéz hozzá fordulni. Mondjuk, ez a szabályozás inkább arra kellene hogy kitérjen, hogy a problémákkal akkor is lehet a forgalmazóhoz fordulni, ha egyébként a gyártó nem ismert. A gyártóhoz, ha nem ismerjük, nehéz fordulni - szerintem ezt könnyû belátni.
Egyébként a 45. §-ban hasonló képtelenség található. A 45. §-ban, ott, ahol az érdekképviseleti szervezetek jogai vannak felsorolva, az (1) bekezdés d) és e) pontja szó szerint megegyezik, betû szerint ugyanaz a fél mondat van. Mind a kettõ azt mondja, hogy a társadalmi szervezet jogszabály-módosítást kezdeményezhet a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében - ezt mondja a d) pont, és ezt mondja az e) pont is. Biztos, hogy ez fontos, de szerintem ismétléssel nem kell ráerõsíteni erre a jogosítványra. Az egyiket ki kell húzni. Szerintem ezt az Igazságügyi Minisztériumban, ha átolvassák a javaslatot, észre kell volna venni, és azt kell mondani, itt valami félreértés van.
Az 54. §-ban pedig ott, ahol a reklámszabályozás van, az egész egyszerûen megint a gyakorlati életnek ellentmondó mondat, nevezetesen, hogy tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerült valamennyi költséget. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy olyan fél mondat egy egyébként másra irányuló reklámban, hogy egyébként áruvásárlási hitelszerzõdés is köthetõ, vagy lehet részletre kapni. Hanem muszáj hozzátenni minden olyan feltételt, amely egyébként jogos, ha errõl a konkrét ügyrõl van szó. De ha valaki elolvassa a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvénynek ezt a helyét, akkor világos, hogy ez egy életidegen megfogalmazás.
De ezek csak néhány szemelvény azokból a pontokból, amelyeket egyszerû átolvasással is ki lehetett volna küszöbölni, amelyek nem érintik a tartalmi kérdéseket. Az a problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy itt nagyon komoly tartalmi problémák és koncepcionális zavarok vannak. Ezért mondom azt, hogy ez nemcsak ilyen egyszerû bakikat tartalmaz, hanem nem jó jogszabály.
Az teljesen világos, hogy a piacgazdaságban a fogyasztóvédelem nagyon fontos ügy. Az is világos, hogy Magyarországon nem áll jól a fogyasztóvédelem. Mindenki olvassa azokat az eseteket, amikor nyilvánvalóan a fogyasztók megkárosítása folyik - benzinhamisítás, borhamisítás, telefon-túlszámlázások, pénzhamisítás. Ezek mind olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy komoly zavarok vannak, nehéz a fogyasztóknak a jogait érvényesíteni, akadozva megy ez a folyamat, és éppen ezért szükséges egy fogyasztóvédelmi törvény.
Ugyanakkor az is világos, hogy a modern piacgazdaságokban a fogyasztóvédelemnek két szintje mûködik, egy társadalmi és egy kormányzati. A társadalmi fogyasztóvédelem érthetõ módon Magyarországon gyenge. Ellenben az állami fogyasztóvédelem is hallatlan gyenge; például azért, mert ennek a kormánynak egész egyszerûen nincsen fogyasztóvédelmi politikája, és anélkül elég nehézkes a fogyasztóvédelem célkitûzéseit érvényesíteni.
Ehhez kapcsolódóan sajnos minõségpolitikája és minõségbiztosítás- politikája sincs ennek a kormánynak. Ezért nem is lehet azon csodálkozni, hogy nem sikerült egy koherens törvényjavaslatot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban letenni az asztalra.
Van még egy magyar sajátosság, ami nagyon nehézzé teszi a fogyasztóvédelmet. Világos, hogy ott, ahol a feketegazdaság, a számla nélküli kereskedelem ilyen mértékû, mint Magyarországon, ott a gazdaságnak ebben a részében eleve reménytelen a fogyasztóvédelem, hiszen ott, ahol sem a termék forgalmazója, sem a termék elõállítója nem ismert, illegális, megkerüli az adóztatást; mindenki, aki a feketepiacon vásárol, annak a tudatában kell hogy vásároljon, hogy ott a jogait nem érvényesítheti. Tehát ha, mondjuk, egy minõségileg nem bevizsgált orosz hajszárítót vesz, akkor könnyen meglehet, hogy agyonüti az áram, mert nem felel meg a magyar szabványoknak, de ennek a rizikója az övé. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy sajnos olyan országban élünk, ahol eleve le kell mondani a fogyasztóvédelem egy jelentõs részérõl, és ez a feketegazdaság elleni küzdelem részévé teszi bizonyos értelemben a fogyasztóvédelem érdekei érvényesítését.
Az is világos, hogy a jogszabályi környezete a fogyasztóvédelemnek elavult Magyarországon. Mintegy 54 különbözõ jogszabályhelyen foglalkozik a jelenlegi hatályos jogszabály a fogyasztóvédelmi kérdésekkel. A belkereskedelmi törvény, amely az egyik legfontosabb ezek közül, '78-as. Nem lehet elvárni egy '78-as törvénytõl, amely még a tervgazdasági idõben született, hogy képes legyen a modern piacgazdaságban a fogyasztóvédelemre.
De ezen túlmenõen a legnagyobb probléma az, hogy egy jó fogyasztóvédelmi törvényt nem lehet úgy megcsinálni, hogy nem tisztázza a törvényalkotó, mi a stratégiája ezzel a kérdéssel kapcsolatban. S ha valaki végigolvassa ezt a törvényt, akkor látszik, hogy itt különbözõ koncepcionális elemek keverednek egymással, s nem sikerült ebben rendet tenni. Ezért ez a fogyasztóvédelmi törvény nem hoz egy mûködõképes rendszert a fogyasztóvédelem kérdésében.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezután nézzük magát a törvényt! Az I. fejezet a definíciók és a törvény hatáskörének kijelölésével még csak rendben lenne. Bár itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy érthetetlen módon kimaradt a 2. §-ból, a közüzemi szolgáltatások definíciójából a tömegközlekedés, ami nem egészen érthetõ. Lehet, hogy az illetékes tárca az egyeztetésen elfelejtett részt venni; de fel kellett volna, hogy tûnjön valakinek. A tömegközlekedés abszolút közüzemi szolgáltatás, még a törvényi definíciók szerint is. De az I. fejezet nagyjából rendben van.
Az igazi koncepcionális probléma és zavar a II., a III. és a IV. fejezetben található. Ezek ugyanis olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, és az a céljuk ezeknek a fejezeteknek, hogy leírjanak olyan fogyasztói vagyoni érdekek védelmére vonatkozó szabályokat, általános rendelkezéseket, a fogyasztási kölcsön bizonyos szabályozását, a tájékoztatási célokat és feladatokat, amelyeket a gyártóknak, a forgalmazóknak kell megvalósítaniuk. A címkézést megfogalmazza ez a törvény és megpróbálja leírni, a használati és kezelési útmutatót, a megfelelõséget, az ár feltüntetését, sok fontos részkérdést.
De ha figyelmesen végigolvassuk a II., a III., a IV. fejezetet, akkor azt kell észrevenni, hogy ezek különbözõ jogszabályokból, meg más helyeken már szabályozott kérdésekbõl emelnek ide be - meglehetõsen ötletszerûen - elemeket, egyáltalán nem teljeskörûen -
nem teljeskörûen, és éppen ezért zavarba ejtõen. Hiszen ha valaki a fogyasztóvédelmi törvénnyel kapcsolatban azt gondolja, hogy elolvasom a törvényt, és megtudom, hogy áll a fogyasztóvédelem Magyarországon, akkor tévedni fog. Majd minden paragrafus végén szerepel az a kitétel, hogy egyébként az adott kérdést más törvényhely majd részletesen szabályozza.
(11.30)
Ilyen például a címkézés, az ár, a tájékoztatás, a megfelelõség, a csomagolás, ami mind azt mutatja, hogy az elõterjesztés bevallottan nem teljességre törekszik. Akkor pedig nem érthetõ az, hogy miért is kell összeollózni a II., III., IV. fejezetben azokat a szabályokat, amelyek ráadásul bevallottan nem fognak eligazítani ebben a kérdésben sem fogyasztókat, sem termelõket, sem forgalmazókat. Lehetne ezt részletesen boncolgatni: a fogyasztási kölcsön szemmel láthatólag még az egyik legteljesebb körûen szabályozott kérdés, de abban is teljesen Bletszerûtlen és a gyakorlati életben nem létrejöhetõ eseteket tárgyal.
A IV. fejezetben a fogyasztók tájékoztatására szolgáló paragrafusok tényleg a '78-as belkertörvénybõl vannak úgy átvéve, hogy bizonyos részek ott nem érthetõ módon teljesen ki vannak hagyva, éppen ezért nem is teljes körû ez a tárgyalás; ugyanakkor például ezek a kérdések más törvényi helyeken szabályozott, fogyasztóvédelmi szempontból nagyon fontos kérdéseket nem vesznek ide át. Nem lehet megérteni, miért nem teszik ezt, ha már vették a fáradságot, és, mondjuk, az árat vagy a csomagolást átvették a belkertörvénybõl, a Ptk.-ból részben a fogyasztási kölcsönt - akkor például egy szó nincs a szavatosságról, miért nincs a garanciáról, bár belefért volna abba is.
Azt gondolom, hogy ez a II., III., IV. fejezet nem alkalmas arra, ami a törvényalkotó szándéka. Ebbõl nem lehet eligazodni arra vonatkozólag, hogy a gyártóknak, a forgalmazóknak, a termelõknek mik a feladatai az egyes részkérdésekben, melyek a pontos elõírások; nem is teljes körû ez a törvény ezekben a kérdésekben - bevallottan nem teljes körû -, éppen ezért azt is mondhatnám, hogy ehelyett egy másik törvényt és más jogszabályokat kell majd csinálni, meglehetõsen nagy számban.
Azonban hadd mondjam el, hogy a mi álláspontunk szerint mi a legfontosabb koncepcionális probléma ezekben az esetekben, hisz ez az egész törvényen végighúzódik. A helyzet az, hogy a mi megítélésünk szerint a fogyasztó a forgalmazóval áll szemben és nem a gyártóval. Éppen ezért, ha valamilyen minõségi, fogyasztóvédelmi problémája van, akkor a gyártó helyett a forgalmazót kell teljes körû felelõsséggel felruházva megtenni a fogyasztóval szemben, és minden ilyen esetben nem a gyártókat kell a törvénybe belevenni, hanem a forgalmazókat. A gyártók csak akkor vehetõk elõ, ha egyébként az adott termék közvetlen kárt okoz a fogyasztónak, de ez viszont termékfelelõsségi körbe tartozó kérdés, amit a termékfelelõsségi törvény szabályoz.
Tehát nem értünk azzal egyet, hogy a fogyasztók részben hol a forgalmazók, hol a termelõk ellen léphetnek fel. Ez nem helyes, ugyanis csak zavarokat okoz. Egyébként is a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyesebb, ha a fogyasztókat a forgalmazókkal állítjuk szembe, hiszen engem sem az érdekel, hogy ki gyártotta a rossz villanytûzhelyet, hanem az, hogy visszacseréljék nekem a forgalmazók. Nem az érdekel senkit sem, hogy mi a márkaneve a rossz hajszárítónak, hanem az, hogy érvényesíteni tudjam a forgalmazónál a csereigényemet vagy az ottani minõségi kifogásaimat. Ezt át kellene változtatni ezen a törvényen, különben nem fog mûködni a fogyasztóvédelem rendszere.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném részletesen elemezni a békéltetõ testület mûködésének a nehézségeit. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez egy olyan kísérlet, ami sehol máshol a világon nincs, a békéltetõ testületre nemzetközi tapasztalat nincs sehol, ott, ahol a fogyasztóvédelem fontos és régóta fontos kérdés a piacgazdaságokban. A szándék nemes, de ebben a formában a békéltetõ testületek mûködése nem jelent megoldást a fogyasztóvédelem problémáira.
Szeretnék még néhány szót szólni néhány súlyos szakmai hibáról. A VII. fejezetben talán meg kellett volna nevezni azt a minisztert, aki a fogyasztóvédelmi ügyekben a törvény által megnevezett, valahol legalább egyszer hivatkozni kellett volna rá. Vélhetõen ez az ipari és kereskedelmi miniszter, de lehet, mondjuk, az igazságügy-miniszter is vagy más. Ilyen hiányosságokat nem tartalmazhat egy elõterjesztés.
Hasonlóképpen, azt gondolom, a 42. §-ban, ott, ahol pont a fõfelügyelõség feladatait határozzuk meg, elõ kellett volna írni, hogy az általános szerzõdési feltételeket véleményezi a felügyelõség és ellenjegyzi, nem csak önmagában bírálatot mond róluk.
Nagyon súlyos szakmai hiba az, hogy a 47. §-ban az egyes kérdésekben indított eljárásoknál azt mondja a törvény, hogy a szakhatóságoknak engedélyezni kell a vizsgálatot. Ez képtelenség, ez olyan hatásköri megosztást eredményez, ami mûködésképtelenné teheti a szakhatóságok és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség munkáját. Éppen ezért ezt a hibát ki kell törölni, és azt kell mondani, hogy csak értesítés szükséges.
Összességében, elnök úr, tisztelt Ház, ez a törvény ebben a formában nem lesz mûködõképes, azt hiszem. Nagyon sokat kell tenni, és remélem, megvan a készség a kormánypárti oldalon abban, hogy nagyon sok munkával ezt a törvényt megpróbáljuk mûködõképessé tenni. Ehhez a Fidesz-frakció nevében a szakmai és politikai segítségünket felajánljuk.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)