DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A fogyasztóvédelmi törvény és a polgári törvénykönyv ezzel kapcsolatos módosítása rendkívül fontos és szükséges elõterjesztések. Azonban rögtön meg kell állapítanom, hogy a kormány óriási késéssel terjesztette elõ a fogyasztóvédelemrõl szóló törvényjavaslatot. Ennek elõzményeiként hivatkozhatom arra, hogy az év elsõ felében olyan botrányok voltak a túlszámlázásokból adódóan, amelyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi közvéleményt is megmozgatták, és Magyarország negatív példaként került a világlapok címoldalára.
A tehetetlen kormány és intézményei a fogyasztóvédelmi törvény hiányával magyarázták a visszásságok elleni erélytelen és késlekedõ fellépésüket.
Emlékeztetném önöket arra, hogy e Házban is igen éles vita keletkezett, éppen a kormányzat elégtelen és késedelmes eljárása miatt. A belföldi fogyasztók is tapasztalhatják, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen az esetek döntõ többségében védtelenek a lejárt szavatosságú, rossz minõségû, gyenge tartósságú termékekkel és az egyoldalú áremelésekkel szemben.
Ezeket a problémákat a Független Kisgazdapárt megítélése szerint sehol sem oldja meg a piac, a fogyasztók jogait és ezek megsértésének szankcióit jogszabályokban kellett volna már eddig is rögzíteni. A késedelem egyértelmûen a fogyasztók kárára történt.
Különösen a kialakulatlan piac nem oldhatja meg a problémákat és az a piac, ahol - mint Magyarországon - rendkívül nagy a versenyt kizáró monopóliumok szerepe.
A gyenge verseny és a rengeteg monopólium az OECD egyik legfõbb kritikája a magyar gazdasággal szemben. Az európai uniós csatlakozást -
a száguldó infláció, a forint csúszó leértékelése és a túltengõ feketegazdaság mellett - a monopóliumok nagy súlya és gazdálkodásuk szabályozatlansága is rendkívüli mértékben hátráltatja és nehezíti.
A verseny és a piac egyik kelléke a fogyasztóvédelem. A kormány késve megszületett fogyasztóvédelmi törvényjavaslata semmilyen koncepciót sem tartalmaz. Most sincs helyzetértékelés, és különösképpen nincs hatásvizsgálat.
A korábbi felszólalásomban is kifogásoltam, hogy az 1987. évi XI. törvényt egyáltalán nem veszi figyelembe a kormányzat a különbözõ elõterjesztéseinél, holott óriási károk származhatnak belõle, és a negatívumok sora szinte felmérhetetlen amiatt, mert nincs olyan hatásvizsgálat, amelynek az adatait figyelembe lehetne venni a normaszöveg elkészítésekor.
A törvényjavaslat ehelyett felhatalmazza az ipari miniszter urat arra, hogy fogyasztóvédelmi koncepciót készíthet. Ezeknek azonban nem lehetõségeknek, hanem kötelezõ elõírásoknak kellene lenniük a Független Kisgazdapárt megítélése szerint. Ha ugyanis a kormány ilyen koncepciót kidolgozott volna, nyilvánvaló lenne, hogy a természetes monopóliumok árszabályozása az egyik legfontosabb kormányzati, fogyasztóvédelmi feladat lett volna. A természetes monopóliumok monopolhelyzete a tevékenység jellegébõl következik.
(11.50)
Itt a verseny hiányát és a piaci hatásokat a mûködési feltételek és fõleg az árszabályozás megfelelõ elõírásával kell pótolni. Ez a kormányzati feladat minden fejlett ország számára magától értetõdõ a fogyasztóvédelmi törvényjavaslatból azonban ez kimaradt. Pedig tapasztalhatjuk, hogy a víz- és csatornaszolgáltatás vagy az energiaellátás, a távközlés, a távfûtés - amelyrõl tegnap szóltam - vagy a koncessziós autópályák rossz árszabályozása a fogyasztók számára szüntelenül emelkedõ árakat és elviselhetetlen terheket okoznak. A kormány az említett kötelezettségét nem teljesíti, ehelyett megtévesztõ és a tényeket elferdítõ sikerpropagandát folytat, amint azt már többször nehezményeztem.
Tegnap napirend elõtt az energiaár-robbanás következményeivel és távlataival foglalkoztam. Az ipari miniszter úr sajnálatos módon tagadta, hogy Magyarországon energiaár-robbanás lenne. Szerinte ugyanis 1997-ben mindösszesen 15-17 százalékkal nõttek csupán az energiaárak, ami szerinte az inflációval arányos árnövekedést jelent. A Független Kisgazdapárt ugyanakkor úgy véli, hogy a miniszter úr félrevezette a közvéleményt, hiszen 1997. nem valamiféle évközi számmal, hanem január 1-jével kezdõdik, amikor már rendkívül nagy áremeléseket hajtottak végre. Így a miniszter úr által említett 15- 17 százalékos árszintnövekedéssel szemben a Független Kisgazdapárt állítása szerint például az áram díja 44,5 százalékkal magasabb, mint volt 1996. december 31-én. Nagyon sajnálatos, hogy a miniszter úr ennyire nyilvánvalóan valótlan adatokat közölt a Házzal és a közvéleménnyel. De ha például a távfûtés tarifáját vesszük alapul, az ugyanebben az idõszakban a miniszter úr által említett 15- 17 százalékkal szemben 34,2 százalékkal emelkedett, igen tisztelt képviselõtársaim. De például az áram díjának '97. október 1-jétõl való 7, tehát hetes százalékkal való emelése sem tekinthetõ egyszerû negyedéves árkorrekciónak, negyedéves kiigazításnak. Tehát ezek igen fontos tényei a most a Ház elõtt lévõ fogyasztóvédelmi törvénynek.
A kormány tehetetlenségét mutatja, hogy a szintén privatizált energiagazdaságú Nagy-Britanniában a kormány költség- felülvizsgálatának eredményeként nemhogy nincs ilyen jelentõs áremelés, mint Magyarországon, - az elõbb éppen ennek érdekében mutattam rá a valóságos áremelkedés valóságos számaira - hanem például az áramtarifák Nagy-Britanniában évek óta csökkennek. 1996-ban és 1997- ben együttesen 6-7 százalékkal kisebbek az áramtarifa árai, mint voltak korábban. Igaz, Nagy-Britanniában nem állami vállalatból állami vállalatba történt a "privatizálás", mert a privatizálásnak magánosításnak kellene lennie. Tehát nem magánkézbe történt Magyarországon, hanem itt - az angliai privatizációval szemben - külföldi állami vállalat tulajdonába adták az áramprivatizáció, sõt az energiaprivatizáció kapcsán a volt állami tulajdont. De ebbõl következik, hogy Nagy-Britanniában ellátja a feladatát a kormány, mert ott lefelé nivelláló hatást ér el. Magyarországon nem látja el feladatát a kormány. Ebbõl fakad, hogy az ipari miniszter úrnak az adatok elferdítésével kell manipulálnia ahelyett, hogy kiállna a lakosság érdekei mellett, és az áramtarifák lenyomásában szorgoskodna olyannyira, mint a közvélemény félrevezetésében. De ugyanez a helyzet a távközlésben, a víz- és csatornaszolgáltatásnál, a koncessziós autópályák építésénél és üzemeltetésénél vagy a távfûtésben.
Ez egy kerettörvény, amelyet most beterjesztett a kormány, de mégsem képes magába foglalni mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket egy kerettörvénynek a fogyasztóvédelemrõl kellene magában foglalnia, és eddig más törvényekben jelenített meg. Ezért a szükséges továbbfejlesztés is elmarad. Hivatkozhatnék arra, hogy például a Gazdasági Versenyhivatal kérelemre és nem saját elhatározások alapján lép fel, ami önmagában egy anomália.
Sok oldalon keresztül részletezi a békéltetés intézményét. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint e helyett gyorsított eljárást kellene lefolytatni, mégpedig a kisgazda indítvány szerint úgy, hogy a fogyasztóknak ne kelljen ezért díjat fizetniük. Ez egy nagyon fontos indítvány lenne.
Ami most már a polgári törvénykönyv fogyasztóvédelemmel kapcsolatos módosítását illeti, a mi megítélésünk szerint ez a javaslat csupán a szerzõdéskötés néhány összefüggését érinti, de ezzel nem lesz hatékonyabb és modernebb a szerzõdési jog szabályainak összessége. Az átfogó és a modern piaci viszonyokra épülõ Ptk.-reform a Független Kisgazdapárt megítélése szerint azonnali jogalkotási feladat lenne.
Nem szabályozza a törvénykönyv például a lízingszerzõdést, a faktoringot, az idõszakos bérlet szabályait és egyéb olyan jogintézményeket, amelyeket az Európai Unió országai már jóval korábban szabályoztak. Ez a helyzet visszavezethetõ arra, hogy nem rendelkezünk olyan, hosszabb távra szóló jogalkotási programmal, amellyel egyébként rendelkeznünk kellene. Ezért ötletszerûnek mondható az Országgyûlés félévenként összeállított jogalkotási ütemterve is.
A vagyoni viszonyok egyértelmû, világos, hatékony és modern szabályozásához rendkívül fontos nemzetgazdasági érdek fûzõdik. Erre tekintettel nem egyes részterületek megalapozatlan módosítására lenne szükség, hanem a polgári törvénykönyvnek egy egységes és jól megalapozott koncepcióra épített revíziója lenne szükséges és elkerülhetetlen. Ez lenne a mi megítélésünk szerint az egyik legfontosabb jogalkotási feladatunk.
A most elõterjesztett javaslat az általános szerzõdési feltételekrõl rendelkezik ugyan, és célja a fogyasztók védelme a monopolhelyzetben lévõ gazdálkodókkal szemben. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az adott gazdasági környezetre nincs tekintettel, az abnormális piaci viszonyok jelenléte és mûködése, a feketegazdaság erõsödése illuzórikussá teszi azokat a törekvéseket, amelyek egyes részterületek szabályainak módosítására irányulnak.
Mindezek következtében ez a törvényjavaslat célját nem érheti el, mert a vagyoni viszonyok egyéb szabályozási területei rendezetlenek, illetõleg a szabályok több esetben elavultak... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) - befejezem a mondatot -, és kellõ gazdasági intézkedések nélkül egyébként is elégtelennek bizonyulnak.
Erre tekintettel a jelenlegi formájában a Független Kisgazdapárt sem a fogyasztóvédelmi törvényt, sem a polgári törvénykönyv ezzel kapcsolatos módosítására vonatkozó elõterjesztést nem tartja sajnos még az utóbbi részében érdemi tárgyalásra sem alkalmasnak. Ezért a Kisgazdapárt ebben a formájában (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) ezeket az elõterjesztéseket elutasítja.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(12.00)