DR. KATONA TAMÁS (MDNP): Tisztelt Országgyûlés! Bár akár név szerint is megszólíthatnám képviselõtársaimat, nem volna hosszú a lista. Ez a küzdelem a gyalogsági aknák betiltásáért elég hosszú ideje folyik. Az ilyen küzdelmeknek rendszerint van egy olyan pontja, amikor hirtelen átfordul, hirtelen átbillen a dolog, amikor valami, aminek a szükségességét vagy a megoldhatóságát nem látjuk tisztán, hirtelen elképzelhetõvé válik. Úgy érzem, az az igen hatásos munka, amit a magyar küldöttség az Interparlamentáris Unió 1996-os pekingi ülésén végrehajtott - tehát az, hogy ez lett a fõ napirendi pont, ebben a 12 plusz csoportban igen jelentõs szerepet játszott a kis létszámú magyar küldöttség, az, hogy egy olyan javaslat született, amelyet ellenszavazat nélkül az Interparlamentáris Unió támogatni tudott -, még a mi reményeinket is felülmúlta. Ez volt talán az a pont, amikor hirtelen kiderült, hogy érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, ez megoldható, és a csatlakozó országok biztonságát nem rontja.
Elhangzottak természetesen azok az érvek is, hogy hány ilyen akna van lerakva, hogy 90 százalékban ez asszonyokat és gyermekeket szed áldozatul, nemcsak Jugoszláviában, hanem az afrikai nagy tavak környékén, ahol a polgárháborús körülmények közt milliószámra telepítették az elavult típusú aknákat. Ez is egy nagyon lényeges pont: azért sem sért biztonsági érdekeket, ha ezeket a készleteket az országok felszámolják, hiszen mindenképpen ki kell vonni már ezeket a rendszerbõl, olyan régiek. A korszerû aknák már megsemmisítik önmagukat automatikusan egy bizonyos idõ után, azok felderíthetõek. Tehát kiderült, hogy azok az országok is, amelyek vagy szegény országok, és ezért egy olcsó fegyverrel akarták biztonságukat megvédeni, vagy olyan országok, amelyeknek rendkívül hosszú határuk van - például Finnország, de ilyen volt az Oroszországi Föderáció, ilyen volt Kína -, ezek is elõször fenntartásaikat, ellenérzéseiket hangoztatták, majd nem vétózták meg az Interparlamentáris Unió határozatát, legfeljebb aggodalmaiknak helyt, szót adtak, aggodalmaikat kifejezték.
Úgy érzem tehát, ez az egyhangú határozat nagyon abba az irányba kell hogy mozdítsa a világot, hogy ettõl az elavult fegyvertípustól vegyünk búcsút, és ha ezt megtesszük, ezzel Magyarország katonai érdekeinek - amit valóban remélhetõleg rövidesen a NATO biztonsági ernyõje védeni fog - nem ártunk.
Szeretném én is megköszönni azt, hogy az Interparlamentáris Unió határozata után, az Országgyûlés határozata után a honvédség szakértõi elkezdték ezekhez a jegyzõkönyvekhez, kiegészítõ jegyzõkönyvekhez a csatlakozást elõkészíteni, és most ez a javaslat itt fekszik a Ház elõtt. Elfogadását én is az ellenzék nevében - melyet ebben a pillanatban egyedül van szerencsém képviselni - melegen támogatom. (Taps.)