DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, nem indítok el egy lavinát mostani reagálásommal. Mindenképpen úgy gondolom, hogy szakítani kell azzal a mentalitással, illetõleg vélekedéssel, hogy te paraszt, csak termelj, majd ha megtermelted, akkor valaki gondoskodik arról, hogy mi történjen az áruddal. Ennek eredménye az a kiszolgáltatott szituáció, amit nap mint nap megtapasztalhatunk, amely idõnként az ilyen problémákra nem érzékeny politika mögé is képes valamifajta táptalajt adni. Itt utalok a mindenféle demonstrációkra. Summa summarum, itt azt hiszem, Lövey képviselõtársam álláspontja nagyon tiszteletre méltó, csak a mai magyar viszonyok közepette káros következményre vezet.
Ezzel a hegyközségitörvény-módosítással végsõ soron egy nagyon fontos lépést lenne jó meglépni az Országgyûlés beszentesítésével, nevesen, hogy az eddig háromoldalú kötelezõ köztestületi tagság helyett mindössze egyetlenegy kötelezõ köztestületi tagság legyen, ez pedig a hegyközség. Ennek érdekében rendezi a javaslat az Agrárkamara felé való összefüggéseket és a módosító indítvány és az elõterjesztõi szándék a terméktanácsi problémakört. Úgy gondolom, egyetértve azzal, hogy ma még nem tökéletesen kész a hegyközségi szervezet ennek a levezénylésére, ne abból induljunk ki, hogy majd ezt is automatikusan a Hegyközségi Nemzeti Tanácsnak a ma hatályos alapszabálya alapján fogják megoldani, hiszen ez ilyen értelemben egy olyan új feladat lesz, amelynek a megvalósítása érdekében a Hegyközségi Nemzeti Tanács is az alapszabályát óhatatlanul kell hogy módosítsa, és a terméktanácsi feladatok ellátásához szükséges technikákat kell neki ebbe az alapszabályába belevennie mert egyébként alanyi oldalról tökéletesen alkalmas a feladat ellátására, hiszen mindazok a szereplõk, akik egyébként szereplõi a terméktanácsi rendszernek, szereplõi egyidejûleg a hegyközségi rendszernek is.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy ezen az alapon tehát érdemes meggondolni azt, hogy Lövey képviselõtársam érvei ellenére mégis csak támogassuk azt, hogy elláthassa a terméktanácsi funkciókat is a hegyközségi szervezet.
Még egy indok: itt rendszeresen szó van arról, hogy tegyük alkalmassá a szervezeteket feladataik ellátására, és ilyenkor leggyakrabban a költségvetésre kacsingatunk. Az a szituáció, hogy egyszerre egyazon magánszemélynek adott esetben, aki jószerével még abban is bizonytalan, hogy meg tud-e élni abból a tevékenységébõl valamilyen szinten, most elõírunk három kötelezõ tagságot. Ebbõl az következik, hogy mindenki igyekszik mindenhonnan kivonni magát, és lehet, hogy sehova nem fizet tagdíjat.
Ezzel szemben hogyha egy, ugyanakkor az õ, az adott ügy szempontjából fontos ügyeit tényleg rendezni képes potens szervezetrõl van szó, okkal-joggal várhatjuk el, hogy a tagdíjfizetés emelkedjék, ezáltal csökkentve azt a nyomást, hogy a költségvetésbõl x összeget tegyünk oda, hogy alkalmassá váljon a feladata ellátására. Én azt hiszem, hogy a költségvetésben is gondoskodni kell bizonyos összegekrõl. De valószínûleg, hogyha csak egy szervezethez kell tartozni, anyagi értelemben már a tagdíjfizetési hajlandóság növelése által is alkalmasabbá válik ez a szervezet azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyekrõl azt gondolja, hogy alkalmas rá. Sõt, azt is hozzáteszem, hogy nagyon fontosnak tartanám, hogy ezt a feladatot számukra lehetõvé tegye ez a törvényjavaslat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)