DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Nagyon röviden: nem érdekérvényesítés a szó valódi értelmében, hanem a szõlészek, borászok és az ezen termékek forgalmazásával foglalkozó gazdasági önigazgató szervezet ez a köztestület, ez a bizonyos hegyközségi szervezetrendszer. Ez az egyik. Ebbõl következik, hogy nem feltétlenül úgy mûködik, mint amit egy érdekképviselettõl elvárnak.
A másik: való igaz, hogy a terméktanácsok születésüknél fogva az az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján jöttek létre, de köztestületi jellegûket az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény erõsítette meg, egyidejûleg a hozzájuk fûzött szabályozási technikák, miszerint bizonyos - például szõlõtermesztéssel kapcsolatos - támogatást csak terméktanács tagja szerezhet meg, ezek azt jelentik, hogy kötelezõ tagság uralkodik ott is.
A harmadik megjegyzésem - és ez egy általános érvényû megjegyzés - ahhoz társul, ha úgy gondoljuk, hogy az agrárgazdaságban mégpedig a magyar agrárgazdaságban azok a makroökonómiai összefüggések is érvényesüljenek, amit egyébként szeretnénk, hogy az ország egésze szempontjából érvényesüljenek, hogy kifele egy exportorientált agrárgazdaság lehessen, akkor számtalan olyan helyen, amikor ezt meg lehet tenni, az egyéb óhatatlanul ellenérdekelt felek - kereskedõk, feldolgozók, alapanyag-termelõk - egy hajóban eveznek helyzetét kell tudnunk kialakítani. Erre is egy jó példa ez a hegyközségi törvénymódosítás, ami azt jelenti, hogy egyébként mindazok az emberek - és ezt meg szeretném ismételni -, akik ma a terméktanácsban (Az elnök a poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.) szerepelnek, kötelezõ érvénnyel tagjai valamely hegyközségnek, és én ebben látom a garanciát.
Köszönöm.