DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben vagyok, mert nem vagyok biztos benne, hogy a kisebbségi véleményt mondom el, tekintve, hogy a bizottság többségének nagyon hasonló véleménye volt. Mint bizottságunk elnöke megfogalmazta: én magam sem szavaztam meg a '96. évi társadalombiztosítási költségvetést, mert semmiféle garanciát nem láttam arra, hogy abban a béremelésre szánt, a kormány és a szakszervezetek közötti megállapodás feltételei adottak lennének.
Nos, mi sem láttunk annak idején erre semmi garanciát, ellentétben az igen tisztelt kormánnyal és népjóléti miniszter urakkal. Ezt az egész év során vitattuk, annak az évnek a során, amely még a kesze- kusza társadalombiztosítási költségvetések történetében is példátlan volt. Hiszen márciusban fogadtuk el az az évi költségvetést és december 10-én a pótköltségvetést, amikor már az évben nem nagyon lehetett kifizetéseket teljesíteni.
Ennek az elõrelátható eredménye lett az, hogy 10 milliárd helyett 68 milliárd hiánya van a két kasszának. A bizottságban arról folyt a vita, hogy vajon ez elõrelátható volt. Többen a kormány részérõl azt bizonygatták, hogy nem tervezhetõ egy ilyen nagy rendszer, mert felsõ keret nélküli kiadások vannak, mint például a gyógyszertámogatás vagy a rokkantnyugdíjak. A kisebbség véleménye szerint, ha ennyire nem tervezhetõ egy rendszer, akkor nem is kell tervezni - szóval, akkor a Pénzügyminisztérium miért van? Mindenesetre véleményünk szerint, ha az egyik évben a behajtás 70 százalékot hoz, a másikban is 70-et, a harmadikban is 70-et, akkor a negyedik évben nem kell 100 százalékot tervezni, mert valamiféle rendszer azért van. Tehát elõreláthatóak lennének ezek a hiányok.
Kérdés volt az is, hogy a Pénzügyminisztérium - szakszerûsége ellenére -valóban nem látta, vagy látta ugyan, csak nem akarta meglátni. Mert e módon évek óta zajlik az a színjáték, hogy az államháztartási költségvetés egyensúlyát oly módon kívánják megteremteni, hogy a hiányt a társadalombiztosítási törvénybe tervezik bele, aztán az év végén a költségvetésnek mégiscsak ki kell fizetnie, tehát tulajdonképpen sok értelme ennek a játéknak nincs, csak a statisztikákat teszik - hogy is mondjam - szalonképesebbé, mármint a központi költségvetés statisztikáit.
Ezenkívül ellenzéki ügyrendi javaslatra felkérte a bizottság nagy örömünkre az Állami Számvevõszéket, hogy a különkeretes gyógyszerekrõl részletes célzott vizsgálatot végezzen. Ezenkívül tiltakoztunk az ellen, hogy vissztehermentesen a társadalombiztosításnak juttatott vagyont évrõl évre törvény erejénél fogva elköltésre, felélésre ítéli a Pénzügyminisztérium, mert véleményünk szerint ezt a vagyont nem erre a célra kapta a társadalombiztosítás, ez a vagyon nem a mai generáció vagyona, hanem apáink, nagyapáink vagyona és a gyermekeink vagyona. Tehát ennek csak a hasznát, hozadékát, nyereségét lehetne folyó kiadásokra fordítani, de mint mondta a Pénzügyminisztérium igen tisztelt képviselõje, ez filozófiai vita. Valóban az, szerintem erkölcsi vita is, és mindenesetre rendezni kellene abban a bizonyos régóta ígért vagyongazdálkodási törvényben.
A behajtással kapcsolatban még volt némi kis vita. Szabályozni kellene, hogy mikor premizálom a befolyt összeget, mert fenyeget az a veszély, hogy behajtásnak tüntetek fel teljesen törvényes idõben történõ befizetést, és ily módon 2 százalékát a befizetett összegnek bérkiegészítésre tudja fordítani a társadalombiztosítás.
(16.30)
Éppen ezért, miután a jövõnk felélését látjuk, nem kívánjuk támogatni ennek a törvénynek az elfogadását, nem kívánjuk szentesíteni azt az évek óta folyó gyakorlatot, amely a társadalombiztosítás költségvetése és annak teljesítése során zajlik.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)