KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mai napirend utáni felszólalásom címe: "Újból a mezõgazdasági árakról és támogatásokról".
A mezõgazdasági termelésbõl élõ több százezer gazda az 1994-es kormányváltás óta nagymértékben elbizonytalanodott jövõje és létbiztonsága szempontjából. Sajnos, ennek oka ismert: a kormány úgynevezett integrációs és földeladási politikája. Ezért elmondhatjuk, hogy a szakértõi kormány ahelyett, hogy az európai normáknak megfelelõen javított volna helyzetükön, azon nagymértékben rontott. Különösen növelte gondjaikat azzal, hogy az állami támogatások túlnyomó többségét hitelekhez kötötte olyan ár- és piaci körülmények között, amikor a lecsökkent jövedelmezõség miatt az alacsonyabb szubvencionált kamatok is kitermelhetetlenek.
A gazdák tõkeszegénysége a többi gazdasági ágazathoz mérve sokszorosára növeli gazdaságuk elvesztésének kockázatát. Közismert az is, hogy a kormány három és fél éven keresztül helytelen támogatási taktikát alkalmazott, aminek az lett a következménye, hogy a támogatások nem jutottak el az integrátortól a termelõig. Emiatt több tíz milliárd forint pótolhatatlan veszteségük keletkezett az egyébként is forráshiányban szenvedõ gazdáknak. Helyzetüket ezenfelül még súlyosbította például a normatív vetési támogatások megszüntetése. Habár ez kis bevételnek számított, de nem kapcsolódott konkrétan egyik alapanyag árához sem, így nem volt konkrét árfelhajtó hatása sem.
A jelenlegi támogatáspolitika egyik súlyos hibája, hogy kizárólag csak az új gépek beszerzését támogatja. A kormány nem hajlandó azzal a rossz gyakorlattal szakítani, hogy a nyilvánvaló realitások ellenére a használt, de még jó minõségû gépek vásárlását a gazdák részére elõsegítse meglevõ tõkéjük kiegészítésével, nem hitelbõl.
Mint agrármérnök elismerem, hogy a legmodernebb új gépek beszerzése a leglátványosabb, egyben a legcélszerûbb is lehetne. De azt is tekintetbe kellene venni, hogy a hiteltámogatások következtében az egyébként eladósodott szövetkezetekben sorra jelennek meg a 15-20 millió forint közötti értékû Valmet vagy Magnum erõgépek.
(19.20)
Ezt az összeget egy családi gazdaság, mely 50-100 hektáron gazdálkodik, nem tudja elviselni. Azonban a kormánynak alapvetõ kötelessége lenne, és soha nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni a kisebbeket sem. A szövetkezeti gépcserék miatt viszont a házilag is javítható és karban tartható, de már használt gépekhez hozzájuthatna a családi gazdaság már 1-2 millió forinttól is.
Sajnos, most a földmûvelésügyi minisztériumi irányelvek alapján a megyei mezõgazdasági hivatalok az ilyen jellegû pályázatokat sorra elutasítják. Ilyen eset elõfordult például az õsszel Biharban is, ahol egy 100 hektáron gazdálkodó termelõ kiváló állapotú használt kombájn vásárlásához kért támogatást, amit azzal utasítottak el, hogy inkább 10 millió forint hitel felhasználásával vegyen újat. Az új kombájn egy évi hitelkamata meghaladta volna a használt kombájn teljes vételárát. Ennek a pályázatnak az elkészíttetése 50 ezer forintjába került a gazdának. Nyilvánvaló, hogy szükséges lenne a pályázati adminisztráció lecsökkentése is, esetleg a gazdajegyzõ segítségével.
A Magyar Igazság és Élet Pártja és annak kisgazda tagozata nevében felhívom a kormány figyelmét, tegyen intézkedést arra, hogy az amúgy is meglévõ különbségek és szándékos megkülönböztetések miatt ne romoljon tovább a gazdák helyzete - ennek természetesen a most elmondottak csak egy nagyon kis részét képezik -, akkor a jövõben elkerülhetõk lehetnek a gazdatüntetések és az azokra reagáló, túlreagáló rendõri intézkedések, melyek az egész magyar társadalom idegrendszerét idõrõl idõre felkorbácsolják.
Köszönöm figyelmüket.