DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy tudtam, hogy az elsõ körös, illetve a mai napon felszólalásra jelentkezõk végére értünk, ezért nyomtam meg a gombot. De ha nem így van, akkor elnézést kérek, hogy szeretnék most ezekhez a kérdésekhez hozzászólni.
Nem szeretnék védõbeszédet tartani, tisztelt Országgyûlés, az ágyszámcsökkentés mellett - bár tudnék -, és nem szeretném felsorolni azokat a kényszereket, amelyeket az ellenzéknek természetesen nem kell figyelembe vennie. A kormányt azonban mégiscsak kötik ezek a kényszerek.
Természetesen nagyon sok mindent elfogadunk az Állami Számvevõszék véleményébõl, és elfogadom Kis Gyula képviselõtársam szavait is, amit a vagyongazdálkodással kapcsolatban vagy az ellenõrzés problémáival kapcsolatban említett. Azonban engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy röviden felvessek néhány gondolatot.
Torgyán József képviselõ úr egy számomra rendkívül rejtélyes javaslatot tett, mert én el nem tudom képzelni, hogy hogyan lehetne 10- 25 százalékos járulékcsökkentés mellett változatlanul, változatlan kapacitással üzemeltetni, fenntartani a magyar egészségügyet. (Dr. Pusztai Erzsébet: Meg kell szüntetni!) Ezt a javaslatot a frakcióvezetõ úr többször bejelentette, elmondta, de hogy tulajdonképpen ezt hogyan lehetne végrehajtani, számomra mai napig rejtély maradt.
Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy röviden kitérjek Selmeczi Gabriella képviselõ asszony szavaira is. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a Fidesz szokásai szerint egyfajta kampánybeszédre, korai kampánybeszédre került sor, ahol a személyeskedõ, hamis állításoktól kezdve az önellentmondásokig sok mindent megfigyelhettünk. Mert mi másról lenne szó akkor, amikor a képviselõ asszony egyrészt számon kér egy állítólagosan elmaradt 5 milliárd forint értékû nyugdíjemelést 1996-ról, miközben a törvény azt mondja, hogy a nyugdíjakat az elõzõ évi átlagos keresetnövekedés ütemében kell emelni, és mondta 1996-ban is? Én azt gondolom, hogyha az akkori, most visszaidézett Fidesz-javaslatot végrehajtottuk volna, aszerint cselekedtünk volna, akkor most valószínûleg ez lett volna a baj.
A képviselõ asszony az egészségügyi reform hiányát emlegette, de azt nem tudtuk meg, hogy mit is gondol tulajdonképpen a képviselõ asszony és a Fidesz-Magyar Polgári Párt errõl a reformról. Mert, ha jól értem a szavait, akkor a gyógyszerek árát 1996-ban tulajdonképpen be kellett volna fagyasztanunk, a nyomott egészségügyi bérekhez nem lett volna szabad hozzányúlnunk, azon túlmenõen egyetlen kórházi osztályt nem lett volna szabad megszüntetni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én csak azt szeretném megkérdezni önöktõl, hogy az államháztartási újraelosztás - vagy egyszerûbben: a közterhek csökkentésének - vágyott, igényelt, megkövetelt szándéka mellett különösképpen lehet-e, szabad-e felelõs kormánynak párhuzamosságokat, pazarlást vagy lobbyérdekeket patronálni az egészségügyben is. Vagy szabad-e azt tûrni, hogy a valóságos szükségletek és az ellátás szerkezete köszönõ viszonyban ne legyen egymással, mint ahogy, sajnos, elõdeink hosszú idõszakokra visszamenõen ezt eltûrték. És ha a kormány mégis abba a helyzetbe kerül, hogy ezekhez az elkerülhetetlen intézkedésekhez hozzálásson, akkor aztán minden, csak éppen nem úriember: rombol, és szociálisan érzéketlen.
Én nagyon sajnálom, tisztelt képviselõtársaim, hogy az ellenzéki felszólalók túlnyomó többsége nem igazán adott tanácsokat - azon túlmenõen, hogy Kasszandra-jóslatokat ismételt meg, elmondta, hogy mit nem lett volna szabad megcsinálni. Természetesen tudjuk, hogy a cselekvés felelõssége, ódiuma is a kormányé.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Pusztai Erzsébet: És kit fognak felelõsségre vonni? - Taps a kormánypárti oldalon.)