DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevõszék alelnöke: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Véleményével az Állami Számvevõszék ahhoz kíván hozzájárulni, hogy kellõ idõben megszülethessen a társadalombiztosítási alapok jövõ évi költségvetése, és emellett - ami talán még fontosabb - reális elõirányzatokat hagyhasson jóvá az Országgyûlés.
Véleményünket a törvényjavaslat pénzügyi megalapozottságáról akár egy mondatban is össze lehetne foglalni: nincs új a nap alatt. Ismétlõdnek a régi gondok anélkül, hogy megnyugtató megoldásukra meggyõzõ javaslatokat láthatnánk.
Miért kell ezt a maliciózus összefoglalót az elején elmondani? Eltér a költségvetési törvényjavaslat az önkormányzatok által elfogadott változattól. Ez természetesen nem baj, ez természetes is lehet. A baj az, hogy a kormány nem indokolja meg, vagy nem indokolja meg eléggé részletesen és meggyõzõen azt, miért térnek el az egyes bevételi és kiadási tételek az önkormányzati prognózisoktól.
Nem indokolja, pedig erre a törvény is kötelezi. Az államháztartási törvény ez év január 1-jétõl érvényes 85/A. §-a kimondja azt, hogy az Országgyûlést tájékoztatni kell az esetleges eltérés okairól. Nyilvánvalóan sokkal kisebb véleménykülönbség lehetne az Állami Számvevõszék és a pénzügyi kormányzat, a népjóléti kormányzat között akkor, ha ezeknek a differenciáknak a szakmai indokait is tartalmazta volna, tartalmazná a törvényjavaslat vagy annak melléklete.
(11.00)
Minden terv és minden költségvetés támaszkodik a bázisadatokra, és az önkormányzatok - mint ismeretes - alacsonyabb bázisból indultak ki, mint a kormány. Mérsékeltebb járulékbevételekkel és jelentõsebb költségvetési megtérítéssel számolnak 1997-re vonatkozólag, mint a kormány. A különbségeket a vagyonértékesítés forszírozásával mérsékelni - amirõl Akar államtitkár úr említést tett - a mi meglátásunk szerint enyhén szólva is vitatható megoldás. Nemcsak azért, mert nincs törvény a tb-alapok vagyonának rendeltetésérõl, hanem azért, mert vagyonfelélésre késztet, erre készteti a biztosítási önkormányzatokat, különösképpen a Nyugdíjbiztosítási Alapra vonatkozólag. Ezért mi azt mondjuk, hogy - akármennyire is feszített a központi költségvetés elõirányzott hiánya - a központi költségvetés terhére úgymond a támogatások megemelésével kellene biztosítani a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi egyensúlyát.
Hasonlóképpen eltér a véleményünk a pénzügyi kormányzatétól, az Akar úr expozéjában mondottaktól a gyógyszerek árának támogatásával kapcsolatban is. Igaz, hogy ezen a téren a korábbi évekhez képest nõttek a támogatási összegek, azonban a mi számunkra rendelkezésre álló adatok, prognózisok és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, azt sugallják, hogy mintegy 7-8 milliárd forintnyi különbség van a tervezett és a szerintünk reálisan indokolt támogatások között. Reményt nyújt természetesen az az itt hallott információ, amit nekünk nem volt módunk figyelembe venni, miszerint a gyógyszergyártókkal folytatott kormányzati tárgyalások ezt a feszültséget 1998-ban enyhíthetik.
Véleménykülönbség van az Állami Számvevõszék és a kormány között azon a téren is, hogy a mi megítélésünk szerint a kormány túlzott várakozásokat fûz a behajtási tevékenység eredményességéhez. Jelenleg többféle ösztönzési rendszer is mûködik egyidejûleg, és mi ezt a gyakorlatot szakmailag vitathatónak, indokolatlannak vagy indokolhatatlannak tartjuk, de talán még fontosabb arra felhívni a figyelmet, hogy morálisan veszélyesnek tartjuk. A közelmúltban napvilágot láttak bizonyos sajtóértesülések olyan információkra vonatkozólag, amelyek nyomán a jövõ esztendõben szándékunkban áll e téren további vizsgálatokat végezni. Nagyon veszélyes az az ösztönzési gyakorlat, ami visszaélésekre csábíthatja az ezzel foglalkozó tisztviselõket.
Ezért mi azt javasoljuk, hogy a jelenlegi idõszakban érvényes ösztönzési rendszert felül kell vizsgálni egységes elvek, a következetes szabályozás és az ellenõrzés igényével. Tisztázni kell az évek során felhalmozódott, mintegy 230 milliárd forintra tehetõ adósságállomány valós mértékét, és szakmailag világos és egyértelmû megoldást kell keresni ennek a kezelésére. Ebben nemcsak politikai döntést, nemcsak pénzügyi döntést kell hozni, hanem a könyvvizsgálónak és, azt gondolom, az Állami Számvevõszéknek is közre kell mûködnie. A magunk részérõl ezt természetesen fölajánljuk, mint eddig is tettük.
Tegnap a társadalombiztosítási alapok '96. évi zárszámadásával kapcsolatban említést tettem a könyvvizsgálat fontosságáról. Most arra hívom fel a figyelmet, hogy a könyvvizsgálat költségeit nem szerencsés a világbanki kölcsönbõl finanszírozni, hanem a mûködési költségvetésnek kellene ezt fedeznie. Ezt kívánja a könyvvizsgáló függetlensége és egy független könyvvizsgálótól elvárható szakmai teljesítés, és nem utolsósorban ezt írja elõ az államháztartási törvény is, tehát a törvényességi szempont is ezt mondatja velünk.
Tisztelt Országgyûlés! A költségvetés-készítés, a tervezés a bizonytalanságot igyekszik mérsékelni. Ha nem lenne bizonytalanság, talán tervezni sem kellene, elég lenne pusztán csak számolni. Ahhoz, hogy a társadalombiztosítási alapok 1998-ban reális költségvetés alapján mûködhessenek, a törvényjavaslat korrigálásra szorul. Az Állami Számvevõszék ehhez nemcsak a véleményével, hanem több mint egy tucat javaslatával is hozzá kíván járulni. Örülök annak, amit Akar úr ez ügyben expozéjában mondott, hogy tudniillik a kormány áttekinti a Számvevõszék javaslatait, és igyekszik ezeket a törvényalkotás során realizálni. Ezeknek a javaslatoknak a további tanulmányozását és elfogadását javasolom a tisztelt Országgyûlésnek és a népjóléti, pénzügyi kormányzatnak egyaránt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)