KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! A rendõrség 1997. november 3-án nem vert szét demonstrációt, nem használt gumibotot. Elég kamera volt a téren; azt gondolom, ha lennének ilyen dokumentumok, akkor ezeket már láttuk volna. De egyébként pedig ilyen bizonyítékok nem kerültek elõ. Ez tehát az ön részérõl egy valótlan állítás, tisztelt képviselõ úr. (Dr. Szabó Zoltán: Nem az egyetlen!)
Ugyanakkor a képviselõ úrnak az az állítása, hogy elõ akarom írni, hogy ki hova fordulhasson - zárójelben teszem hozzá, néha vannak ilyen gondolataim (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) -, az elõbbi esetben azt mondtam el, hogy mi a törvényes eljárás ilyen ügyekben. Valamint azt is mondtam, hogy ha a parlament létrehozza a vizsgálóbizottságot, akkor az is majd ki fogja vizsgálni az ügyet, és természetesen annak is lesznek megállapításai. Nem írtam elõ a parlament számára, hogy mit tegyen. Ebben az ügyben egyébként a képviselõ úr nem vonhatja kétségbe, hogy én magam nem akarok válaszolni, hanem javaslatokat teszek, hogy hova forduljanak a képviselõ urak. Hiszen körülbelül tizedik alkalommal mondom el, hogy azok az állítások, amelyek bizonyítékokkal nem alátámasztottak, légbõl kapottak, és nem valódi, nem igaz állítások. Ezt tudom csak mondani önnek most is, tisztelt képviselõ úr.
E helyett a "kérdezz, felelek" játék helyett egy megfelelõ módszer lehet a bírósághoz fordulás azok részérõl, akik a demonstrációban részt vettek, és vitatják a rendõri intézkedéseket. Lehet egy módszer a vizsgálóbizottság felállítása is természetesen, tisztelt képviselõ úr. Ahányszor erre a kérdésre nekem válaszolnom kell a parlamentben, természetesen válaszolok.
Ami pedig a kérdésének azt a részét illeti, hogy ki kíván a parlamentben a tömegbe lövetni, és ki nem, ezt kikérem magamnak! Képviselõ úr, ezt még ön sem engedheti meg magának! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!)
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)