NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A módosító javaslatokhoz kívánok hozzászólni. Az árnyékbokszolásnak az a mûfaja, ami az állam és az egyház elválasztásáról folyt az elmúlt pár órában, azt hiszem, hogy nem egy alkalmas téma ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Én azt hiszem, hogy ugyanúgy lehet ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán azt bizonyítani, hogy itt államegyházi tendenciák vannak, mint hogy a szeparációs elv érvényesül.
(20.50)
Azt hiszem, valóban a módosító javaslatokon fog múlni, hogy milyen modell lesz Magyarországon, és nem a lefolytatott elvi vita alapján fog majd eldõlni, hogy Magyarországon milyen modell érvényesül. Tehát ezért is rendkívül fontos, hogy most végül is milyen módosító javaslatokat fog a Ház elfogadni. Való igaz, hogy sokesélyes a módosító javaslatok alapján az az egyház-finanszírozási modell, amely Magyarországon megszületik. Ezért fontosnak érzem, hogy néhány módosító javaslattal kapcsolatban aggodalmamnak adjak hangot, illetõleg jelezzem, hogy milyen állásponton van a Fidesz-Magyar Polgári Párt.
Kezdeném a 4. pontban megfogalmazott javaslattal, amelyet a Szabad Demokraták Szövetségének csomagja tartalmaz. Azt hiszem, hogy rendkívül elõremutató javaslatról van szó, amikor a személyi jövedelemadó alapjának csökkentésérõl beszélnek az egyházfenntartói járulék és az egyháznak nyújtott adományok esetében. Azt hiszem, hogy érdemes lenne megfogadni ezeket a javaslatokat, elképzeléseket, hiszen - és most az SZDSZ csomagjával kapcsolatban jelezném - rendkívül sok olyan elemet tartalmaz, ami kompatíbilis a törvény koncepciójával is. Mintha az a reflex uralkodott volna az egyes bizottságokban, hogy nem kellõképpen mérlegelték ezeket az elemeket.
A 8. ponttal kapcsolatban szeretném aláhúzni: fontos a közös megegyezés hangsúlyozása a járadékképzés kérdésében, hiszen nem eldöntött kérdés, hogy egyes egyházak igénybe veszik-e a járadékképzés lehetõségét, vagy pedig nem. Jelenleg mérlegelik, és úgy tûnik, hogy a protestáns egyházak, különösen a Református Egyház egyelõre arra hajlik, hogy nem fog a járadékképzéshez folyamodni. Azt hiszem, ezen a helyen is jelezni kell, hogy az a fajta egyezkedési folyamat, amely lezajlott a Katolikus Egyházzal, szerencsés lenne, ha minél hamarabb megkezdõdne a többi alapvetõen érintett egyházzal, és ugyanolyan mélységben sikerülne a megállapodást kimunkálni, hiszen speciális adottságok léteznek ezeknél az egyházaknál, mint ahogy a Katolikus Egyház esetében ez megtörtént.
Sajnálatosnak tartom azt, hogy ez a javaslat például nem élvezi a kormányzat támogatását, mint ahogy számtalan nagyon elõremutató javaslat nem élvezi ezt a támogatást. Erre példa a következõ, amivel kapcsolatban felhívnám a képviselõtársaim és államtitkár urak figyelmét, ez pedig a 13. pont alatt megfogalmazódott javaslat. Ezzel kapcsolatban Hegyi képviselõtársam már jelezte, hogy a garantált fél százalék rendelkezõk arányában való leosztása miért lenne racionális. Nem kívánok emellett érvelni. Sajnálatosnak tartom, hogy az elõterjesztõk, mondjuk, megosztottak voltak, ugyanis a kulturális bizottságban az elõterjesztõ támogatta. De hogy a költségvetési, illetõleg a pénzügyi tárca miért nem, azt egyelõre még nem nagyon lehet tudni.
Hozzátenném azt is: azt sem tartanám indokolatlannak, ha az egész második 1 százalék az olasz modellnek megfelelõen a rendelkezõ személyek arányában kerülne szétosztásra. De azt hiszem, hogy most itt e módosító javaslat kapcsán ez túl messzire vezetne. Itt utalnék arra, hogy a szabaddemokraták 17. számon megfogalmazott koncepcionális módosító javaslata, bizonyos értelemben az elsõ két pontja - majd egy pillanat erejéig vissza fogok térni rá - megfontolandó. A 3. pontban õk viszont egy elvet ismételnek, és eléggé sokadszor ismételnek el, hogy az 1 százalékkal kapcsolatos rendelkezések határozzák meg az állami támogatás arányát.
Azt hiszem, ezt eléggé egyértelmûen elmondták valóban a történelmi egyházak és a parlamenti pártok is; azzal az elvvel van probléma, hogy az 1 százalékkal kapcsolatos rendelkezések nem jelenthetnek egy tényleges társadalmi támogatottsághoz megfelelõ információt, és ezért nem lehet az állami támogatás viszonyítását ennek tekinteni. Tehát az SZDSZ-es javaslat 3. pontja ebbõl az elvi megfontolásból nem fogadható el. De az elsõ két pont kapcsán, tehát az 5. § 1. és 2. pontjával kapcsolatban szintén másként gondolkodom. De ezt igazán a 15. és a 16. pont kapcsán említeném meg, amely a Semjén, illetõleg a Csikai és társai által benyújtott javaslat, amelyet egyébként meglehetõsen érdekes módon számtalan SZDSZ-es képviselõ támogatott. Bauer Tamás mintha frontálisan ütközne a saját képviselõtársainak álláspontjával, amikor azt mondja, hogy nem támogatja, hogy a 2003-as év helyett 2011- es év legyen az egyházi alapintézményekre nyújtott hozzájárulás garantált határideje.
Sajnálatos módon az õ álláspontjához van közel a kormány
lláspontja is. Ezt is mindenféleképpen érdemesnek tartom átgondolásra, hiszen ha az elmúlt években kialakult egy finanszírozási rendszer, bevezetünk egy újat, és az nem fogja a tõle várt eredményeket hozni, akkor igenis indokolt átgondolni az egészet, és nem valószínû, hogy ez rövid határidõn belül megtörténik. Ezért is azt hiszem, hogy ezen az égvilágon semmit nem veszít a kormányzat, ha azt mondja, hogy a határidõt a 2003. évrõl - az egyébként az ingatlan- visszaadás határidejéig - a 2011. évig kitolja.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy minden bizonnyal kapcsolódó módosító indítványt kell benyújtanunk, hiszen a 2003. évig, illetõleg a 2011. évig nyújtott garancia valorizációja nem szerepel. 2011-ben az 1998-as támogatás összege meglehetõsen a töredékére fog zsugorodni, és ezért, azt hiszem, a valorizáció elfogadásához sem férhet semmilyen racionális kétség.
Ezeknél a garanciáknál utalnék arra, hogy az SZDSZ által benyújtott javaslatcsomag is megpróbál valamifajta rendet vágni a finanszírozás rendjében, amikor azt mondja, hogy általános költségvetési támogatás legyen, és ne pedig ezek az elnyújtott, megjegyezhetetlen jogcímek. Egy racionális javaslatnak tûnik feltétlenül az az elem is, hogy valamilyen fajta logikát belevinni abba, hogy milyen mértékben, ha már nem is valorizáció - mert jó, lehetnek érvek amellett, hogy ne valorizáció történjen -, hogy a fogyasztói árindex 50 százalékának a mértékéig történjen meg az általános költségvetési támogatás emelése. Azt hiszem, hogy ez is elfogadható lenne, ha már a valorizáció lehetõsége nincsen meg.
A 30., 31. javaslathoz szólnék még befejezésül. Úgy vélem, meglehetõsen egyértelmû, hogy a reprivatizációs logika korrekciójára alkalmas bekezdésrõl van itt szó.
(21.00)
Tehát az Országgyûlés garantálna az egyházak közcélú tevékenységéhez egy jogcímet a beruházás, a felújítás támogatásához, illetõleg a vagyonjuttatáshoz. Meglepõ, hogy a kormányzat ezt sem támogatja. Azt hiszem, hogy itt három alapvetõen fontos javaslat van, amivel kapcsolatban a kormányzat mintha nem gondolta volna végig, hogy a felekezeti egyenjogúság szempontja követeli meg, hogy nyitottabb legyen. Ez pedig, hadd ismételjem meg, a 9. javaslat, a 15-16. javaslat, illetõleg a 30-31. javaslat; tehát a 9., a 15-16. és a 30- 31. javaslat.
Ha ezeken a pontokon a kormányzat nem fog változtatni a jelenlegi merev álláspontján - és remélem, hogy a különféle háttéregyeztetések segíteni fognak -, akkor félõ, hogy azok a megfontolások, amelyek gyakorlatilag elzárják a lehetõségét annak, hogy egy rugalmas megállapodási rendszer alakulhasson ki a többi történelmi egyházzal, ezek a vádak be fognak igazolódni. Ezért szeretném tehát a kormányzat figyelmét fölhívni arra, hogy ezeken a pontokon a rugalmas elszakadás álláspontját valósítsa meg a saját álláspontjától.
Köszönöm szépen.