BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Kétféle üzenetet is szerettem volna megfogalmazni azzal a címmel, amit napirend elõtti hozzászólásomnak adtam: "Füstölgés nélkül" - ez a cím. Az egyik üzenet az, hogy szándékunk szerint nem indulatosan és nem indulatokat gerjesztve kívánok szólni a dohányzás kérdésérõl. A másik üzenet pedig az a vágyam, hogy elõbb- utóbb végre érzékelhetõen csökkenjen az egy köbméterre jutó dohányfüst mennyisége Magyarországon.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a dohányzás kérdésének már a szóba hozása is heves indulatokat vált ki. Nem könnyû dolog a megbékélést keresni ebben a kérdésben, szeretném mégis hangsúlyozni, hogy dohányosok és nemdohányosok pártoktól függetlenül tudnak szemben állni egymással.
(16.00)
Még egyszer hangsúlyozom: nem a csatabárdot akarom kiásni, amikor most, november 17-én, a füstmentes világnap alkalmából errõl a kérdésrõl röviden szeretnék szólni. Ma már az Egészségügyi Világszervezet jóvoltából három ilyen világnapunk is van, hiszen április 7-e és május 31-e is dohányzásellenes nap.
Nagyon röviden szeretnék szólni az ártalmakról, és talán egy kicsivel hosszabban a tennivalókról. Közhelyszámba megy arról szólni, hogy a dohányzás káros az egészségre. Ez olyan tény, amit maguk a dohányosok is gyakorta elismernek. Tudjuk, hogy összefüggés van a tüdõrák, illetve más daganatos megbetegedések, a szívbetegség, illetve a vérkeringési betegségek és a dohányzás között. Kevéssé ismert tény, hogy a terjedõben lévõ Alzheimer-kór is valószínûleg összefüggésbe hozható a dohányzással - és más, idegi mûködés leépülésével járó betegség is.
Az Egészségügyi Világszervezet néhány éve készített tanulmányában - melynek a címe: A dohányzás okozta halálozás a fejlõdõ országokban 1950-tõl 2000-ig - úgy fogalmaz, hogy a dohányzás a legnagyobb halálos járvány, amellyel a fejlõdõ országok szembenéznek. Hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy a kelet-európai országokat is fejlõdõ országnak tekinti a népegészségügyi állapotunkat tekintve. A fejlõdõ országokban elhunyt dohányosok átlagosan 20 évvel halnak meg korábban, mint amennyit dohányzás nélkül élhetnének. Nagyon fontos tudnunk, hogy Magyarországon az egy fõre esõ cigifogyasztás tekintetében dobogós helyen vagyunk, a világ élvonalába tartozunk. A lakosság több mint egyharmada dohányzik, évente 30 ezer ember, egy kisvárosnyi magyar lakosság hal meg a dohányzás következtében kialakult betegségekben.
Az utóbbi években világszerte egyre nagyobb figyelem fordul a passzív dohányzás veszélyeire is. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyermekek, többféle értelemben is: úgy is, hogy beszívják a füstös levegõt, úgy is, hogy káros szocializációs folyamat áldozatai, és természetesen a meg nem született gyermekek is a dohányzás veszélyeire figyelmeztetnek.
Tõlünk nyugatra is gondot okoz a dohányzás, de érdemes odafigyelnünk arra, hogy hogyan, milyen eszközökkel próbálják kezelni ezt a problémát. Természetesen ez az öt perc, amely már majdnem letelt, nem alkalmas arra, hogy nemzetközi áttekintést nyújtsak. De azért hadd hozzam szóba azt a precedens értékû ítéletet, amely az USA- ban éppen ebben az évben áprilisban született, hogy tudniillik dohánygyártól sikerrel perelhetõ az egészségügyi kiadások megtérítése.
A dohányosok szeretnek emberi jogi kérdést csinálni a dohányzás kérdéseibõl. Úgy gondolom, hogy a konszenzus elvi alapját az teremthetné meg, hogy a nemdohányosok elismerik ezt a jogot, annak fejében, hogy a dohányosok ismerjék el a nemdohányosok jogát az oxigénhez. Állapodjunk meg végre azokban a dohányzással kapcsolatos játékszabályokban (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), együttélési játékszabályokban, amelyeket számunkra a nemdohányosokról szóló törvény rögzíthetne. (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Szeretném, ha ezt a törvényt még ebben a parlamenti ciklusban el tudnánk fogadni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)