DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A Pozsgai képviselõ úr által elõterjesztettekkel és javasoltakkal, megállapításaival nagymértékben egyet is értek. Vannak azonban egyes kérdéskörök, amelyekben nem tudnám osztani álláspontját.
(19.00)
Erre egyébként majd kitérek, csak röviden, miután elnök úr is kért bennünket erre. Tudniillik az óta a körülmények és szituációk óta, amióta a biztonsági õrzéssel kapcsolatos feladatok megfogalmazódtak, társadalmi, gazdasági és politikai viszonyaink is nagymértékben megváltoztak. A biztonsági õrzéssel kapcsolatosan tehát szükségessé válik az ide vonatkozó szabályozás annál is inkább, mert Magyarország NATO-felvételének közelségébe értünk, ebbõl következõen gazdasági elõnyeinket is mindinkább tudjuk hasznosítani, tudniillik a külföldi befektetõk figyelme is Magyarország felé fordul. Márpedig a külföldi befektetõk nyilvánvalóan annak a reményében jönnek, hogy a befektetéseik eredményeit biztonsággal tudják hasznosítani. Ezért is szükséges valóban Magyarországon is a biztonsági õrzéssel kapcsolatos feladatok jogszabályi keretek közé való ültetése.
A magyarországi biztonsági õrségek igyekeznek megvédeni nyilván azt a tulajdont, amelyet rájuk bíznak, azokat a vagyontárgyakat, fogyasztói szolgáltatásokat, amelyek feladatkörükbe tartoznak. Tehát lényegében olyan feladatot is ellátnak, amely a közbiztonságot is szigorítja, illetve lefedi, ellenõrzi. A magánbefektetõk érdekeltek nyilván elsõsorban, hogy saját tulajdonuk védésében egy õrzõ-védõ szolgálat keretében vigyázzák tulajdonukat. Lényegében az üzletük csak ekkor mûködhet biztonságosan, és szolgáltatást is ekként tudnak biztonsággal nyújtani szolgáltatóik számára.
Azt hiszem, meg kell erõsíteni a biztonsággal kapcsolatos õrzés fontosságát jogszabályi keretek között. Elvárják az állampolgárok, hogy figyelmet fordítson maga a parlament is ennek a feladatnak a rendezésére.
Néhány aggályom azonban a fegyveres õrség elrendelésével is van: ahol lõfegyverek vannak jelen, ott valós esélye van a komoly balesetnek, esetenkénti halálesetnek. Véleményem szerint a jól meghatározott és indokolt veszély fennállása nélkül ezt a kötelezettséget el kellene törölni. Egy ilyen elõírás pénzügyi veszélyt is jelenthet a magánbefektetõ számára egy olyan esetben, amikor a fegyverek balesetet, esetleg halált okozhatnak. Ha az elõírást továbbra is tartani kell, akkor mi úgy gondoljuk, hogy a magyar kormánynak kell felvállalnia minden felelõsséget, amely kapcsolatba hozható a fegyverekkel vagy a fegyver tartásával.
Sok esetben a magánbefektetõ jobb helyzetben van a saját biztonsága megóvásával kapcsolatos õrzés szükségességének megítélésében, mialatt figyelembe veszi a jelenlegi közbiztonságot is. Az üzlet részletes és közvetlen megértése, veszélyeinek és lehetõségeinek felmérése fontos az õrzési elõírások elemzése során. Pozsgai képviselõ úr helyesen utalt arra, és helyesnek tartom magam is, hogy az ágazati jogszabályokban megfogalmazott, õrzéssel kapcsolatos viszonyokat egy jogszabályban kell helyesen megfogalmazni, és lehetõség szerint egységesíteni ezeknek a megtartását.
Az állam mûködése és a lakosság ellátása szempontjából valóban kiemelt fontosságú - különösen mûemlékvédelmi épületek vagy katasztrófaveszélyességû épületek, történelmi nevezetességû - épületek megõrzése. Pozsgai úr utalt arra, hogy nem minden az állam feladat- és hatáskörébe tartozik. Álláspontom szerint az õrzéssel kapcsolatos minden feladatot elsõdlegesen is az államnak kell finanszíroznia, és az államnak kell megteremtenie a mûködéséhez szükséges feltételeket.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Utalás van a jogi szabályozásban, a javaslatban arra, hogyan látja jól a kormány, hogyan látta volna jól ezeknek az õrzési feladatoknak egy jogszabályi keretek közé való ültetését. Ebbõl csak azt emelném ki, hogy ha jogszabályban kell valóban õrzési feladatot elrendelni, akkor a biztonsági õrség állományával kelljen végrehajtani, de nem a fegyveres biztonsággal. A hadsereget valóban nem lehet mindenhova odavinni, hogy õrizze a tulajdonvédelmet.
A fokozott biztonság fenntartására és finanszírozására vonatkozóan a vagyontárgy birtokosa is szóba került, hogy biztosítsa az ide vonatkozó úgymond anyagi szükségleteket. Álláspontom szerint a tevékenység folytatóját erkölcstelen is lenne kötelezni arra, hogy saját biztonságával kísérje az árut vasúton, közúton, vagy vigyázza ennek a lehetõségét raktáraiban.
Nagyon helyesnek tartom a törvényben azt, hogy a gyakori változásokra is tekintettel nem egy taxációs felsorolással, csupán keret jelleggel van szabályozva ebben a törvényben a biztonsági õrzéssel kapcsolatos feladat. Néhány aggály azonban megfogalmazódik még bennem, tudniillik utalás történik a biztonsági õrség parancsnokával kapcsolatosan. Úgy tartottam volna helyesnek, ha az õrség parancsnoka számára célszerû lenne követelményként legalább egy középiskolai érettségi vagy végzettség elõírása, és ezt beépíteni a jogszabályok keretei közé.
A fegyveres biztonsági szolgálatra való alkalmasságot nyilvánvalóan körültekintõen kell engedélyezni, és ennek alkalmasságát a biztonsági õrzés vagy õrség alatt fokozatosan ellenõrizni szükséges, annál is inkább, hogy ebbõl baleset ne történhessék.
A törvényjavaslatban az "igazolás" szó szerepel az eredményes vizsga bizonyítására. Tekintettel arra, hogy az "igazolás" szó nyelvtani értelmezésben többnyire okirati bizonyítást takar, a legsúlyosabb kényszerítõ eszköz használatában való jártasságot pedig a vizsgán a gyakorlatban kell tanúsítani, célszerû lenne a tervezet 7. §- ának módosítása valami olyan megfogalmazással, hogy a lõfegyver használatához szükséges szakismeretbõl és gyakorlati jártasságból eredményvizsgát tesz az adott személy.
Helyesnek ítélem meg a formaruhával való elkülönítést a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek között is, másrészt az állampolgár is a felszólítást követõen valószínûleg tudja, hogy kikkel beszél vagy ki szólította õt meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat lehetõséget teremt a települési önkormányzatok számára a közigazgatási területükön belüli mezei õrszolgálat létrehozására. Nem tudom osztani azt a nézetet, hogy a költségeket 50 százalékban a tulajdonosok viselik. A tulajdonosok, akik érdekeltek tulajdonuk õrzésében, adót és egyéb járulékot fizetnek be, tehát ebbõl következõen úgy ítélem meg, hogy a magyar államnak kellene a mezõõri szolgálattal kapcsolatos mûködési feltételeket - beleértve az anyagiakat is - biztosítani.
Alkotmányossági szempontból is nehezen védhetõ az a tervezet alapján kialakuló jogi helyzet, mely szerint a száz hektár feletti föld tulajdonosa a törvényben meghatározott intézkedési és kényszerítõ eszköz használati jogosultságokkal rendelkezõ mezõõri szolgálatot mûködtethet, míg más tulajdonosok és a vagyonvédelmi vállalkozások fellépési lehetõsége nem terjedhet túl a tulajdonosi jogosítványokon. Tovább növeli a szabályozási konstrukció aggályosságát, hogy a tervezet a magán mezei õrszolgálat megalakításának joga mellett nem tartalmazza a mûködés szakmai hatósági felügyeletére a megalakítást követõ folyamatban mûködtetésre vonatkozó szabályokat.
(19.10)
Mindezek alapján megfontolásra javaslom a tervezet 16. § (2) és a 19. § (2) bekezdésének törlését. A javaslat 23. §-a ezen intézkedéseket csupán jogosultságként írja elõ, amely az önkormányzati mezõõrség megalakítási költségeire vonatkozna. Valószínûsíthetõ, hogy a mezei õrszolgálatok többségét a települési önkormányzatok fogják valóban létrehozni, ezért a fenti intézkedési jogosultságukat a mezõõrök számára kötelezettségként kellene elõírni. Ne a mezõõr döntse el, hogy a károsító cselekmény elkövetésében tetten ért személlyel szemben intézkedik-e vagy sem. Ezt a társadalmi érdek és a tevékenység közfeladat jellege indokolja.
Kérem szépen, még egy gondolatot hadd fogalmazzak meg a javaslat 23. § (3) bekezdésével kapcsolatosan. Szükséges lenne ezt az együttmûködési kötelezettséget - amely a mezõõr és a rendõrség közötti kapcsolatot írja elõ - valóban kiterjeszteni az erdészeti szakszemélyzetre. Aggály csupán abban van e tekintetben, hogyan fogja tartani a kapcsolatot, tudniillik magának a rendõrségnek sincs vidéki településeken megfelelõ eszközellátottsága - gondolok a rádiótelefonra, gépkocsikra. Egyébként valóban helyesen szabályoz itt eljárásjogilag is a törvény minden - e társadalmi viszonyra, õrségi viszonyra vonatkozó - kapcsolatot. Azonban az én megítélésem az, hogy ez a gyakorlatban egészen másként fog alakulni. Azok a társadalmi viszonyok, amelyek ma a közbiztonság terén uralkodnak, kérem szépen, feltételezik az erõszakot. Márpedig egy mezõõrnek lehetõsége sem lesz arra, hogy érdemben a saját testi épségét is védeni tudja, védeni a köz- vagy más magántulajdonát.
Úgy ítélem meg, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatosan a büntetõeljárást, a büntetõ törvénykönyv büntetési tételeit is át kellene vizsgálni, szigorítani kellene. Az állampolgárok tudatára is hatni kellene. Amennyiben az állampolgár az állam által elõírt kötelezettségeket nem tartja tiszteletben, sokkal nagyobb szigorral kellene velük szemben eljárni, mert ha az egész õrzéssel kapcsolatos feladatokat nem támasztják alá a büntetõjogi jogszabályok, akkor a gyakorlatban úgy ítélem meg - bármilyen szép és hasznos is ez a törvény -, hogy nem úgy fog mûködni, mint ahogy a törvény céljában ez megfogalmazódott.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)