KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezen a késõi órán, sajnos, elõre meg kell mondanom, hogy a vita további szakaszaival kapcsolatban is van hozzászólni valóm, és természetesen most a második szakasszal kapcsolatos megjegyzéseimet mondom el. De elõre bejelentem, hogy a következõ két szakasszal kapcsolatban is lesz hozzáfûzni valóm.
A második szakaszban érintett pontok a különbözõ védelmet kérõk, védelmet nyertek jogállásával foglalkoznak. A nemzetközi szerzõdések alapján oltalomban részesülõk semmiképpen nem keverhetõk össze az illegális migránsokkal. Õk jogszerûen tartózkodnak Magyarországon, és jogszerûen tartózkodnak Magyarországon már akkor is, amikor a menekültügyi vagy a menedékeskénti elismerésrõl szóló eljárás folyik, hiszen az ártatlanság vélelme - hogy így mondjam - mindenkit megillet. Tehát azt kell feltételezni, hogy az, aki védelmet kér Magyarországon, az valóban védelmet kér Magyarországon. S az, hogy õ egy jogellenesen Magyarországon tartózkodó külföldi, az csak akkor derülhet ki, ha jogerõsen elutasították a menekültkénti, a menedékeskénti elismerési eljárását, illetve ha befogadottként sem ismerték el.
A törvény elõterjesztõje érzésem szerint többé-kevésbé ezt az elvet tartotta szem elõtt. Ugyanakkor születtek módosító indítványok, amelyek mintha egy más megközelítést alkalmaztak volna. Természetesen nem is lehetne kifogásolni, hiszen minden képviselõnek joga van a maga felfogása szerint módosító indítványokat benyújtani. A dolog problematikussá csak akkor válik, ha a kormány, az elõterjesztõ olyan módosító indítványokat is támogat, amelyek - megítélésem szerint - ellentétesek a törvény szellemével, és ellentétesek számos olyan módosító indítvány szellemével is, amelyeket az elõterjesztõ szintén támogatott.
Ebben a szakaszban Lusztig Péter képviselõtársamnak több összefüggõ indítványa van, amelyeknek mindegyiküknek az a közös jellemzõje, hogy a törvény eredeti szövegét - amely szerint a menedékesként vagy menekültként való elismerését kérõ, illetve befogadott bejelentett szálláshelyen kell hogy tartózkodjék, illetve ott tartózkodik - e képviselõi indítvány kijelölt szálláshelyen kell tartózkodnia szövegrészre javítja ki. Önmagában talán szõrszálhasogatásnak tetszhet, hogy az ember ezt szóvá teszi, ennek azonban az a magyarázata, hogy ez a "kijelölt szálláshely" egy, az idegenrendészeti törvénybõl származó, onnan átvett kifejezés kifejezetten a nem jogszerûen Magyarországon tartózkodókról szól. Az idegenrendészeti törvény azt mondja ki, hogy a hatóság a nem jogszerûen Magyarországon tartózkodók vagy pedig a személyaznosságukat hitelt érdemlõen igazolni nem képes külföldiek számára az idegenrendészeti hatóság kötelezõ tartózkodási helyet jelölhet ki. Ez a kijelölt tartózkodási hely.
(20.30)
Ha a menekültügyi törvény szövegébe bekerül egy ilyen idegenrendészeti kifejezés, ennek egy kellemetlen üzenete van. Annál is inkább, hiszen ez a törvény más helyen kifejezetten felszólítja, kötelezi a menekültügyi hatóságot, hogy mûködjenek együtt nem kormányzati szervekkel, amelyek esetleg szálláshelyeket tartanak fenn menekültek, menedékesek, befogadottak vagy esetleg azok számára is, akik az ilyenként való elismerésüket kérik. Ez egyrészt indokolt humanitárius okból, mert a nem kormányzati szerveknél, nem hatóságnál való elhelyezés esetleg humánusabb, megfelelõbb légkörû szálláshelyet biztosít a külföldiek számára, menedéket keresõk számára.
De indokolt ez anyagi megfontolásokból is, mert eléggé nyilvánvaló, hogy amennyiben a nem profitorientált szervezetek, a közhasznú szervezetek ilyen szállásokat tartanak fenn, azok olcsóbban tudják ezt megoldani, mint a hatóságok. Ha ezeknek a szervezeteknek a szálláshelyeit a menekültügyi hatóság kijelöli valamire, akkor ezeknek a kormánytól való függetlenségük rögtön megkérdõjelezõdik, és nem biztos, hogy minden nem kormányzati szerv szívesen veszi azt, ha az általa fenntartott szálláshelyet kijelöli a menekültügyi hatóság.
Természetesen indokolt, ahogy a törvény eredeti szövege fogalmazott, hogy ezek bejelentett helyek legyenek, hiszen a menedéket kérõ vagy akár a befogadott tartózkodási helyének nyomon követése jogszerû igénye a közhatalomnak. Elképzelhetõ, hogy arról beszéljünk, hogy jóváhagyott szálláshelyek legyenek, mint ahogy az én kapcsolódó módosító indítványaim használják ezt a kifejezést, a "kijelölt szálláshely" kifejezés ellenben nem helyes, olyan fogalmat kever ide, amely nem ide való. De ez csak a kisebbik probléma.
Az ennél súlyosabb probléma tulajdonképpen megint csak a törvénymódosításokban nyilatkozik meg, részben a törvény eredeti szövegében, de még inkább a földtörvényhez kapcsolódó és a kormány által támogatott módosító indítványokban nyilvánul meg. A befogadottat a törvény valahogy az illegális migráns és az oltalmat élvezõ között helyezi el. Ez így expressis verbis nincs megfogalmazva a törvényben, de egyes törvényhelyek és különösen egyes támogatott módosító indítványok ezt sugallják. Arra gondolok, hogy például azt mondja a törvény - már az eredeti elõterjesztés szövegében is így van ez -, hogy mind az elismerését kérõre, mind a menekültre, mind a menedékesre nézve különbözõ kötelezettségeket állapít meg, ez természetes.
A befogadottal kapcsolatban azonban mintha kevesellné azt, hogy azokat a kötelezettségeket megállapítja, amelyek nyilvánvalóan terhelik a menekültet is és a menedékest is, ezért az elõterjesztõ már az eredeti elõterjesztés szövegébe beleírta azt, hogy a befogadott köteles megtartani a Magyar Köztársaság törvényeit, és köteles tartózkodni a jogsértéstõl. Azt gondolom, hogy ha ezt szó szerint vesszük, ez azt jelenti, hogy ellentétben a menedékessel, a menekülttel és a magyar állampolgárral - aki minderre nem köteles -, a befogadottat külön figyelmeztetni kell arra, hogy õ köteles tartózkodni a jogsértéstõl és köteles megtartani a törvényeket. Egyébként ha azt gondoljuk, hogy ez természetes, és mindenkinek, aki a Magyar Köztársaság joghatósága alatt áll, kötelessége megtartani a magyar törvényeket, kötelessége tartózkodni a jogsértéstõl, akkor nem tudom, hogy miért kell egy törvényben, egy törvényen belül egy bizonyos kategóriára nézve ezt külön megállapítani; hacsak azért nem, nehogy azt gondolja a befogadott, hogy õneki olyan a helyzete, mint a menekültnek vagy a menedékesnek. Valahogy így kell figyelmeztetni arra, hogy vigyázzon magára, mert õ bizony köteles megtartani a törvényeket.
Ugyanezt támasztja alá az a módosító indítvány, amelyet itt az ajánlásban szereplõ formában a kormány, az elõterjesztõ egy gépelési hiba miatt nem támogatott, ugyanakkor azonban sugallta azt, hogy az emberi jogi bizottság adjon be egy - a gépelési hibától megszabadított - hasonló tartalmú bizottsági módosító indítványt. Ez az indítvány arról szól, hogy a befogadott köteles eltûrni ujjlenyomatának, arcfényképének rögzítését, alávetni magát az egészségügyi eljárásnak, tûrni csomagjának, jármûvének átkutatását. Ez nyilvánvalóan indokolt, hogy minderre köteles legyen a befogadott.
Csakhogy a módosító indítvány megszövegezõje megfeledkezett arról, hogy a minden oltalmat, védelmet kérõ ezen átmegy elõször akkor, amikor megérkezik az idegenrendészeti hatósághoz, ugyanis a törvényben ugyancsak benne van, hogy az idegenrendészeti hatóság - legyen az a határõrség, legyen az a rendõrség - jogosult levenni az ujjlenyomatot, az arcfényképet elkészíteni, a menedéket kérõ csomagját, jármûvét átvizsgálni és így tovább - tehát mindenre jogosult. Továbbá szerepel ugyanez a menekült- és menedékeseljárásban; akkor a menekültügyi hatóság az eljárás során ugyancsak jogosult ezeknek az indokolt rendészeti intézkedéseknek a végrehajtására.
Ugyancsak a törvénybõl kiderül, hogy befogadottkénti elismerését senki sem kéri, befogadott úgy lesz valaki, hogy részesül valamiféle védelemben, de nem kapja meg sem a menekülti, sem a menedékesi státuszt. Tehát nem elképzelhetõ a törvény alapján az, hogy valaki keresztülmenjen ezen az eljáráson, és úgy váljon befogadottá, hogy még nem vették le az ujjlenyomatát, nem készítettek róla fényképet, nem kutatták át a csomagját, nem kérdezték ki és így tovább.
Hogy ez az indítvány támogatottá válhatott, annak semmi más oka nem lehet, csak az a pszichológiai ok, hogy az elõterjesztõ úgy érezte, hogy még valamit be kell írni, ami világossá teszi, hogy a befogadott vigyázzon magára, mert õ csak befogadott, nem menekült és nem menedékes, jóllehet, a törvénybõl az derül ki, hogy ugyanazon az eljáráson megy keresztül, amin a menekült és a menedékes is.
Köszönöm szépen, ezzel a résszel kapcsolatban nem mondanék többet.