KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Ezekkel a képviselõk által benyújtott és az elõterjesztõ által támogatott javaslatokkal kapcsolatban kétféle probléma is adódik. Az egyik az, hogy olyan dolgokat, jogosultságokat, amelyek a nemzetközi egyezmények alapján jogosultságai a védelmet élvezõnek, kizárólag kormánydöntéstõl függõvé kíván tenni. A másik pedig az, hogy a megszövegezésben is vannak problematikus elemek. Különbözõ ellátásokról van szó. Azt gondolom, hogy az elõterjesztés nagyon pontosan, helyesen fogalmazza meg, hogy a védelmet élvezõ menekült, menedékes, befogadott milyen alapvetõ ellátásokra jogosult, nevezetesen arra, hogy létfeltételeinek biztosításáról a közhatalomnak, az államhatalomnak, az államnak gondoskodnia kell. Ennek részleteit természetesen kormányrendeletek szabják meg, de az nem lehet kétséges, hogy minden védelmet élvezõ létfenntartásának minimumáról gondoskodnia kell az államnak.
Helyesen meghatározza az elõterjesztés azt is, hogy ez addig jár a védelmet élvezõnek, ameddig a személyes jövedelme nem éri el azt a minimális jövedelmet, amely a létfenntartáshoz szükséges. Azt hiszem, hogy az öregségi nyugdíj minimumához köti az egy fõre esõ juttatásmennyiséget, illetve azt az egy fõre esõ jövedelmet, amelynek az elérése után már ez a közellátás nem illeti meg a védelmet élvezõt.
(20.40)
Szükséges és helyes ez, és kívánatos az, hogy ez így legyen, mert hiszen ha azt mondjuk, hogy védelmet nyújtunk embereknek, akiket faji, vallási, társadalmi, politikai okokból üldöznek, vagy akik nem küldhetõk vissza hazájukba, mert ott kínzás, embertelen és megalázó bánásmód fenyegeti õket, akkor nem tehetjük meg azt, nem bánhatunk velük olyan embertelen módon, hogy nem ismerjük el a jogosultságukat bizonyos minimális ellátásra. Ehhez képest megjelent, és támogatást nyert egy olyan indítvány, amely mindezeket az ellátásokat kizárólag késõbbi, majdan meghozandó kormánydöntéshez köti. Érték kritikák az elõterjesztést korábban is amiatt, hogy csak nagyon keret jelleggel határozza meg a védelmet élvezõknek járó ellátásokat, de azért legalább keret jelleggel meghatározta. Ha ezek az indítványok a jelenlegi formájukban elfogadásra kerülnek, akkor ez a jogosultság is megszûnik, és ettõl kezdve kizárólag majdani kormánydöntések és kormányrendeletek kérdése az, hogy milyen ellátásokra jogosultak a védelmet élvezõk. Nem is beszélve arról, hogy a menekültek beilleszkedését is támogatni kell, hiszen a menekülteket úgy tekintjük, mint akik tartósan és az integráció lehetõségével és igényével érkeznek Magyarországra, és nyernek itt menekülti - tehát egy kiemelt védelmi - státuszt.
Ami a megfogalmazás jogi bizonytalanságait illeti, azt mondja az egyik módosító indítvány, hogy azok az egészségügyi ellátások járnak a védelmet élvezõnek - befogadottnak, menedékesnek, menekültnek -, amelyek állampolgári jogon járnak a magyar állampolgároknak. Megérdeklõdtem ezzel foglalkozó jogászoktól, és mindenki egyértelmûen azt mondta, hogy 1993 óta nem ismeri a magyar jog az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátásokat, nincsenek állampolgári jogon járó egészségügyi ellátások; biztosítási alapon járó egészségügyi ellátások vannak. Más kérdés az, hogy annak, aki nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, és rászorult az egészségügyi ellátásra, annak valamilyen módon - az önkormányzatok révén vagy egyéb módon - a társadalombiztosítás megadja az egészségügyi ellátást. Tehát az igaz, hogy Magyarországon senki nem marad ellátatlanul azért, mert nincs társadalombiztosítási jogviszonya. De ez nem egy állampolgári jogon járó juttatás, hanem valami más.
Tehát jogos az, ha a törvény azt mondja ki - a menedékjogról szóló törvény -, hogy a magyar állampolgárokhoz hasonlóan jár az egészségügyi ellátás a védelmet élvezõ külföldieknek, és ebben az értelemben a módosító indítvány pozitív és fontos dolgot fogalmaz meg. Csak a támogatás elõtt meg kellett volna gondolniuk a jogtudóknak, hogy helyes-e, ha benne marad egy támogatott módosító indítványban olyan kitétel, amelyet a jog nem ismer.
Ugyanilyen probléma van az ehhez kapcsolódó másik módosítással, amelyik azt mondja, hogy a sürgõsségi ellátás - tehát magyarán körülbelül az elsõsegély, beleértve a fogászati ellátást - térítésmentesen jár a befogadottnak. Itt megint azt a tendenciát lehet érzékelni, hogy a törvény meg kívánja különböztetni a befogadottat a más módon, tehát menekültként vagy menedékesként védelmet élvezõtõl. Csak a dolognak azért nincs értelme, mert a sürgõsségi ellátás az ég egy világon mindenkinek térítésmentesen jár. Ha Soros Györgynek megfájdul a foga, akkor bemehet az ügyeletre, és ki fogják neki húzni, és nem kérnek tõle sem egy fillért sem. Más kérdés, hogy ha õ kíván, akkor természetesen jogában áll, hogy fizessen. De nem kell az elsõsegélyért, a sürgõsségi fájdalomenyhítõ vagy életmentõ, betegséget megelõzõ - olyan értelemben, hogy a betegség súlyosbodását megelõzõ - eljárásért fizetni. Ez megint egy olyan fordulata a törvénynek, amely jó arra, hogy kioktassa a befogadottat arra, hogy mégsem olyan rangú védelmet élvez, mint a többi, de nem jó egyébként semmire.
Lehet, hogy tévedésben vagyok, hogy a 31. §-hoz kapcsolódó módosító indítvány most ebben a szakaszban van-e, vagy pedig esetleg lemaradt. Azt hiszem, ez a 40-es körüli. Ez most ebben a szakaszban van, ugye?