SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Ilyenkor, zárszámadásnál derül ki, hogy a pénzügyi kormányzat és a tb-önkormányzat hogyan sáfárkodott az adófizetõk pénzével.
Elöljáróban el kívánom mondani, hogy 1996-ban a tb költségvetésének készítésekor Pusztai Erzsébet képviselõ asszony, Csépe képviselõ úr és én is kértem a pénzügyi kormányzatot, hogy hatástanulmánnyal támassza alá a tervezetet, hogy ne csak ködös álom legyen a költségvetés, hanem valóságos, átlátható és praktikus legyen.
Az utolsó pillanatban ugyan hoztak elénk egy számsort, mielõtt a szavazás elkezdõdött, de ez csak arra volt jó, hogy: vakulj, magyar! Mivel a költségvetést alultervezték, így a hiányon nem lehet csodálkozni. Annak idején 17 milliárd hiánnyal számoltak, amivel szemben 68 milliárdos hiány keletkezett. Még a pótköltségvetés folyamán is hiába óvtuk a kormányzatot, még a pótköltségvetésnél is tévedtek. Vajon mennyi kárt okoztak ezzel a magyar egészségügynek?
Azok a kórházak, amelyek ma vegetálnak, ez idõ tájt adósodtak el teljesen, és ez a gyógyító munka rovására ment. El kell gondolkodni azon, hogy ez tudatos félrevezetése volt-e a parlamentnek, vagy pedig a szakértelem teljes hiánya. Ha visszanézzük az akkori felszólalásomat, megállapítható, hogy elmondtam, hogy a tb-nek nem önkormányzatra, hanem profi - és hangsúlyozottan profi - vezetésre van szüksége. Tudniillik egy közönséges biztosítóintézetrõl van szó, akárhogy is misztifikáljuk ezt, nem lehet egy biztosítóintézet állam az államban, amely kedve szerint befolyásolja a magyar költségvetést.
Különben az 1996. év nem volt a legsikeresebb éve az egészségügyi kormányzatnak: kapkodás, szervezetlenség a jellemzõje. Nem szívesen, de meg kell említenem a félszázalékos nyugdíjemelést, és hogyha már itt tartunk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy összesen 12,6 százalékkal emelték a nyugdíjakat, ugyanakkor 24 százalékos volt az infláció. Ebben az évben a nyugdíjasok elvesztették a reálérték 10 százalékát, közben a gyógyszerek fogyasztói ára 100-150 százalékkal emelkedett, pedig erre minden nyugdíjasnak nagy szüksége van.
Én azt hiszem, hogy nem is tudják, hogy mennyi áldozatot hozott a magyar nép azért, hogy a magyar egészségügyben felesleges ágyak keletkeztek és keletkeznek. Emlékezzünk vissza az 1000, 2000, 2600 Ft- os fizetésekre. Szabó György úr, az akkori népjóléti miniszter tízezer ágyat akart gond nélkül kivonni az egészségügybõl. Az volt az indok, hogy ennyi meg annyi megtakarítást fog elérni az államháztartás. Tessék mondani, mennyi megtakarítást ért el?! Mutassák meg, hol van a megtakarítás! Hiszen ma már ott tartunk, hogy esetleg kórházakat kell bezárni, és senki sem kérdezi meg, senki sem vonja felelõsségre azokat, akik e balga intézkedést meghozták, megszavazták. Azt hiszem, az Állami Számvevõszékkel együtt a parlament is megkérdõjelezheti a miniszter úrnak a szakmai alkalmasságát, törvénytiszteletét és jó szándékát.
A kapkodásra mi sem jellemzõbb, mint a fogorvoslás megcsúfolása. Amikor megváltoztatták a fogorvosi törvényt, azt látták, hogy rossz, kapkodásukban 2,5 milliárd forinttal bõvítették a fogorvosi kassza elõirányzatát. Ezek után, át nem gondoltan, csak 760 millió forintot tudtak felhasználni erre a célra. Azokat a fogakat, amelyeket akkor kihúztak, persze soha nem lehet visszaadni a betegeknek. Beszélhetnék az otthonápolásról is, mert körülbelül ugyanez a helyzet.
Tehát megállapítható, hogy a biztosítottak vagyonával való felelõs gazdálkodás - mint fogalom - hiányzik a társadalombiztosítás történetébõl. Ráadásul a társadalombiztosítás hiteles nyilvántartása senki számára sem tartalmaz elfogadható adatokat; ismétlem: senki számára sem tartalmazhat elfogadható adatokat. Az ÁSZ maga hivatkozik ezekre a folyamatokra. Ha a társadalombiztosítás megsérti a pénzügyi és számviteli törvényeket, akkor azt nem a parlamentnek, nem az ÁSZ- nak, hanem a bûnüldözési szerveknek kell megvizsgálniuk. Nem mindegy, hogy a magyar adófizetõk pénzével hogyan gazdálkodnak.
Nem váltak be az 1996-ban hozott változások sem, amelyek bizonyos járulékcsökkenést jelentettek volna, emellett növelték a betegszabadságot, a munkáltatók táppénzfizetési kötelezettségét és a járulékalap szélesítését. Lehet hivatkozni ezek után az Alkotmánybíróságra. Nem ez vezette csõdbe a kórházakat. Persze, szakmailag ezt is látni kellett volna.
(21.00)
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttem szóló képviselõk részben ugyanezekre, részben másokra hivatkozva kifogásolták a tb 1996. évi zárszámadását. A magam részérõl ezt a zárszámadást elutasítom. A zárszámadással együtt a tb önkormányzatát tartom alkalmatlannak a tb vagyonának további kezelésére.
Köszönöm, hogy meghallgattak.