DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott országgyûlési eseti bizottság - amelynek felállítását a kormány maga is támogatta - elvégezte a munkáját, és mint a jelentésbõl hallhattuk, igen magas színvonalon. A jelentésben összegzett tapasztalatok és az országgyûlési határozati javaslat összességében visszatükrözi a kábítószerügy összetettségét, rámutat a lehetséges szereplõk sokaságára.
A bizottság munkájának további - véleményem szerint nem lényegtelen - hozadékaként értékelem, hogy tevékenysége során ráirányította a társadalmi, a politikai és a szakmai közvélemény figyelmét a kábítószer-fogyasztás kérdéseire. Az eseti bizottság jelentésének megállapításai és az országgyûlési határozatban foglalt javaslatok egy részével a kormány minden fenntartás nélkül azonosulni tud. Ezek közül kiemelném a következõket:
Hazai kábítószerügyben az elmúlt években bekövetkezett változások feltárása, nemzetközi tapasztalatok és követelmények megismerése alapján megérett a helyzet nemzeti kábítószer-stratégia kidolgozására. Ez talán hamarabb is elkészülhetett volna, tisztelt képviselõtársaim, azonban a kábítószerhelyzet gyors változásai a konkrét akciók, a preventív programok, egyes intézkedések elõtérbe állítását indokolták. Hozzáteszem, hogy a kábítószerkérdés hazai szakértõi körében tapasztalható megosztottság is nehezítette és nehezíti az egységes álláspont kialakítását.
Mindezzel együtt a kormány maga is sürgeti a stratégia és az annak végrehajtására szolgáló cselekvési program elfogadásához szükséges munkálatok gyorsítását. Ebben a kérdésben a kormány számára egyetlen reális alternatíva kínálkozik: olyan stratégiát kell kialakítani, amely megfelel a hazai kábítószerügy tényleges állapotának, a nemzetközi követelményeknek, és ezen belül az európai uniós országok által követett gyakorlatnak. Meggyõzõdésem, hogy noha a stratégia elfogadása és végrehajtásának megkezdése átnyúlik a következõ kormányzati ciklus idejére, a nélkülözhetetlen konszenzusok kialakításának most már - éppen a bizottság által is generált politikai támogatás birtokában - nem lesz akadálya.
A hazai kábítószer-fogyasztás visszaszorítása komplex eszközrendszert igényel. Ezek közül kiemelendõ fontosságot tulajdonít a kormány a megelõzésnek. Meggyõzõdésem, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erõforrások meghatározó részét annak a célnak a szolgálatába kell állítani, hogy a felnövekvõ generációtól tartsuk távol ezeket a veszélyeket. Szükségesnek látom azonban, hogy a kábítószer-fogyasztás megelõzésére irányuló erõfeszítéseket nem lehet elkülönülten kezelni, azokat össze kell hangolni a lakosság, és ezen belül az ifjúság egészségi állapotának javítására irányuló törekvésekkel.
Az eseti bizottság jelentése is értékeli a civil szervezetek felelõsségét és szerepét. A kormány úgy látja, hogy a stratégia kialakításában és végrehajtásában kitüntetett szerepet kell biztosítani számukra. Természetesen a tovább erõsödõ szerepvállalásuk mellett jogosan igényelnek erõteljesebb kormányzati támogatást. Elfogadom, hogy a prevenció önkéntes és szakmai szervezeteinek sokkal összehangoltabban kell tevékenykedniük. Azt is elfogadom, hogy van adóssága az addiktológiai szakmának, egyebek között a gyógykezelési protokollok kidolgozásában; azzal együtt, hogy 1991-hez képest jelentõs számú intézmény kapcsolódott be a kábítószerbetegek detoxikálásának, illetõleg kezelésének megoldásába; nõtt azoknak az intézményeknek a száma, amelyek tanácsadást, megelõzést, gyógykezelést végeznek mind a járó-, mind a fekvõbeteg-ellátás tekintetében.
1993 és 1997 között az Országos Alkohológiai Intézet támogatásával 79 támaszambulancia nyílt meg, amelyek közül 39 lát el alkoholbetegeken kívül drogfüggõket. Ezen túlmenõen nõtt azoknak a pszichiátriai, gyermekpszichiátriai rendelõknek a száma, amelyek részt vállalnak az ambuláns ellátásban, és évrõl évre nyílnak meg drogambulanciák. Azt is hozzáteszem, hogy ezek száma még nem elégséges.
A nemzetközi szervezetekkel és a hasonló problémákkal küszködõ országokkal való szoros együttmûködés nélkülözhetetlen eleme a munkának. Meggyõzõdésem - és ebben az eseti bizottság jelentése is megerõsít -, hogy a hazai kábítószerhelyzetet csak nemzetközi beágyazottságban lehet reálisan értékelni.
Egyetértek azzal is, hogy egyes jogszabályok, büntetõ jogszabályok korszerûsítésre szorulnak, és indokolt a csekély, illetõleg jelentõs drogmennyiség fogalmának a felülvizsgálata is.
A kormányzati szervek és a szakmai szervezetek közötti koordináció erõteljes bírálatot kapott a jelentésben. Szeretném köszönetemet kifejezni az eseti bizottságnak, amiért elemzõ és feltáró munkája során felhívta a figyelmet a hiányosságokra. Magam sem állítom, nem is állítottam soha, hogy a kábítószerügyi tárcaközi bizottság eddigi mûködése problémamentes lett volna. De szeretném arra felhívni képviselõtársaim figyelmét, hogy a kábítószerügyi tárcaközi bizottságot ért kritikák jelentõs része arra vezethetõ vissza, hogy a körülmények szorító hatásaként felvállalt olyan felelõsségeket, amelyek egyébként valamely tárcát illettek volna.
A koordináció hatékonyságát javítandó szervezeti változtatásokra irányuló bizottsági javaslatok megítélésem szerint némileg beszûkítik a kormány szervezetalakító autonómiáját. Korábban felmerült bizottsági javaslatokban is, hogy esetleg kormánybiztos beállításával lehetne ezt a kérdést kezelni. Megítélésünk szerint egy ilyen feladatkör létrehozása akkor indokolt, ha a feladat és a felhatalmazás minden kétséget kizáróan meghatározható. A kábítószerügy éppen azért igényli a másféle koordinációt, mert sok szervezet rendelkezik jogszabályokban leírt hatáskörrel. Egy kézbe tenni ezeket a jogosítványokat lehetetlen és szükségtelen. Az új kábítószerügyi koordinációs bizottság felállítására irányuló javaslatot úgy értelmezzük, hogy a KTB szükségesnek tartott reformjával is kezelhetõ, megoldható a kérdés.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az országgyûlési határozati javaslat tarthatatlanul rövid határidõket szab a feladatok végrehajtásához, ugyanakkor szakmailag nem indokolt módon szétdarabolja azokat.
(9.50)
A kormány álláspontja az, hogy az új nemzeti kábítószerügyi stratégia kidolgozását intenzíven folytatni kell, de reális határidõket kell szabni, mert az irreális határidõkkel való versenyfutás alááshatja a konszenzusteremtést.
A határozati javaslat 4. pontjával kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a kormány november 6-i ülésén elfogadta, ezt követõen az Országgyûléshez benyújtotta a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni ENSZ-egyezmény 1998. évi kihirdetésére irányuló törvényjavaslatot.
Végül szeretném képviselõtársaimat arról is tájékoztatni, hogy az 1998. évi állami költségvetés vitájában a kormány több olyan módosító javaslatot kíván támogatni, amely a kábítószerügy valamely területének a többletfinanszírozására irányul. Így lényegesen növekedhet például a drogbetegek gyógyító, rehabilitációs ellátásának fejlesztésére szolgáló elõirányzat is.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Még egyszer szeretném megköszönni az eseti bizottság munkáját, amely kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a politika napirendjére került a kábítószerkérdés Magyarországon. Biztos vagyok abban, hogy a bizottság munkájának eredményei minden módon hozzájárulnak ahhoz is, hogy a kábítószerügyben meghozandó fontos döntésekhez megtaláljuk a közös hangot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)