DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Mindenekelõtt engedjék meg, hogy elmondjam: jólesõ érzéssel hallgattam az eddigi vitát, a bizottsági felszólalókat; úgy érzem, hogy képviselõtársaim áthatva, átgondolva és átérezve ezt a kérdést, amely valamennyi magyar embert, az ifjúságot, a gyerekeket komolyan fenyegeti, igyekeznek a politikai meggyõzõdésüket és hovatartozásukat félretenni.
Aki áttanulmányozta az eseti bizottság jelentését, az a mellékletekben föllelhette azt is, hogy a rendõrorvosi hivatalok, az igazságügyi orvostani intézetek és az orvosszakértõi intézetek adatai alapján 1995-ben 204 - nagyobbrészt fiatal - ember halálát okozta valamiféle gyógyszer, drog, élvezeti cikk, ezek kombinációja akár alkohollal is. Ez a szám 1996-ban 289 volt. 1997 augusztusában már túlvoltunk a 300. haláleseten. Tehát, képviselõtársaim, nem nagy kunszt megjósolni azt, hogy ebben az évben bizonyára minden napra jut majd egy-egy teljességgel értelmetlen, elfogadhatatlan - és biztonsággal mondhatom: elkerülhetõ - haláleset.
Ugyanakkor a jelentés ezek mellett leszögezi, hogy a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer nem megfelelõ színvonala és a drogfogyasztás elterjedésére irányuló rendszeres felmérések hiánya miatt nem lehet pontosan következtetni a hazai drogfogyasztók és drogfüggõk számára. Szakértõi becslések - melyek a rendelkezésre álló adatok alapján jöttek létre - megközelítõen 150 ezerre teszik a drogfogyasztók számát, közülük feltételezhetõen 30-50 ezer a drogfüggõ, akik már önszántukból semmiképpen sem tudnak, csak orvosi segítséggel képesek szabadulni a szenvedélyüktõl. De inkább az a valószínû, hogy életük hátralévõ részében már képtelenek lesznek az egészséges emberi életmódra - és ha nem segítünk nekik, biztos, hogy így lesz.
S hogy ez a tendencia mit takarhat, miként progrediálhat az utóbbi években a magyar fiatalságot - nyugodtan állíthatjuk - a legjobban veszélyeztetõ kihívás. Nézzük meg, hogy körülbelül mit takarnak a hasonló európai adatok! Mert, képviselõtársaim, nincs okunk kételkedni abban, hogy a tõlünk nyugatra lévõ országok hasonló adatai, a fogyasztási szokások rendkívül rövid idõn belül nálunk is bekövetkeznek; legalábbis az eddigi történések ezt igazolják.
Az Európai Kábítószer- és Toxikológiai Megfigyelõ Központ adatai szerint egyre nagyobb népszerûségnek örvendenek az itt ma már többször említett partydrogok, diszkódrogok, a szintetikus készítmények, mint az ecstasy, az LSD, az amfetaminszármazékok. A lakosság 1 százaléka él a veszélyes heroinnal, mely egyébként Magyarországon is rendkívüli módon terjed. A kokaint 1-4 százalék fogyasztja, és országosan eltérõ a lakosságban, hogy körülbelül 5 usque 30 százalék nyúl a lágy drogokhoz.
Öt év felmérése alapján az Európai Unióban a 15-16 éves fiatalok 36 százaléka drogélvezõ. Érdekes az eltérés. Spanyolországban ezt 22 százalékra becslik, Franciaországban 15 százalék. Itt ma már - a bizottság véleményének ismertetésekor - elhangzott, hogy a 16 éves korosztályban 10,3 százalék az, aki már droghoz nyúlt. Joggal nyugtalanít bennünket a sorkatonák között észlelhetõ 5 százalékos drogfogyasztás. Névtelen, kérdõíves felmérés szerint ma már Magyarországon bármilyen kábítószerhez - kicsit félve mondom azt, hogy bárhol - hozzá lehet jutni, csak pénz kérdése.
Egy érdekes adat: a hazai felmérés szerint az aránylag nagyon könnyen beszerezhetõ amfetamin tartalmú tabletták ellenõrzése során - biztos fölmérés volt - megállapították, hogy a közel azonos küllemû tablettákban az egyikben 21 milligramm, a másikban 320 milligramm hatóanyag volt.
(10.40)
Így talán érthetõ, hogy ezek a tabletták - amelyekbõl egy-egy éjszaka három tablettára is szükség van - könnyen okozhatnak akár halálesetet is.
A statisztikai adatok tehát arról kell meggyõzzenek bennünket, hogy indokolt volt a parlament szintjén is foglalkozni a kérdéssel, hiszen reális és rendkívül nagy veszélyrõl van szó, melynek maradéktalan megszüntetésére egyetlen civilizált országban sem találtak eddig megoldást. Úgy tûnik, hogy a drogélvezet, a droghasználás teljes megszûnése nem látszik elérhetõnek, s ezzel a közeljövõben nekünk is együtt kell élnünk.
Az eseti bizottság munkájáról azt kell megállapítsuk, hogy az elmúlt év végén történt létrehozása óta a kiszabott feladatot alapos, körültekintõ, a témában járatos, tudományos igényességgel foglalkozó szakemberek felkérésével, segítségével végrehajtotta. Mindenképpen hasznosnak ítélhetõ, hogy mûködése ideje alatt mindvégig igyekezett e területre ráirányítani az emberek, a társadalom figyelmét. Egy nagyon fontos, idõszerû kérdést szakmai elkötelezettséggel, a politika eszközeit jól kihasználva tár most a parlament és a társadalom elé.
Örömmel hallottam az oktatási bizottság véleményét, hogy nem szabad különbséget tennünk a light és a kemény drogok között. Való igaz, elképesztõ veszélyt rejt magában a light drogok legalizálása, mely ellen - úgy gondolom, én legalábbis így vagyok vele - messzemenõen tiltakoznunk kell. Szükség van a szórakozóhelyeket sújtó intézkedésekre - már azokra a szórakozóhelyekre, ahol drogot árulnak - , hiszen így a kínálatcsökkenés eszközét próbáljuk megvalósítani.
A jelentés helyesen állapítja meg, hogy az utóbbi években rendkívül felgyorsult, súlyosabbá és differenciáltabb vált a hazai kábítószer- használat. Ennek kezdeti idõpontja a rendszerváltás idejére tehetõ, jelezve ezzel, hogy az elõzõ kormányzat is felelõsséggel tartozik az ügy iránt. Egyre erõteljesebb az igény a nagyobb egészségügyi kockázattal, egészségkárosodással járó szerek, a droghasználati módok - ami vénás befecskendezést jelent - iránt, ezáltal rendkívüli módon növekszik az ebbõl eredõ halálesetek száma. Sajnálatos, hogy ezen belül igen intenzíven nõ a fiatalok között a szórakozással egybekötött droghasználat; a már eltérõ anyagot tartalmazó amfetamin származékokról van szó. Sajnálatos - és ez benne van a jelentésben -, hogy növekszik a fiatal nõk száma a heroinisták és más, fokozottan veszélyes kábítószert élvezõk között. Természetesen ebbõl az is következik, hogy növekszik a kábítószer beszerzésével, illetve az ezzel az élvezettel kapcsolatos bûncselekmények száma.
Nem volt feladata a bizottságnak bizonyos elõrejelzés, de közismert, hogy az illegális üzleti világból kiszoruló tõke a prostitúcióban és a kábítószer-kereskedelemben keres magának helyet, ami vésztjóslóan a már itt többször említett gondok fokozódását jelentheti. Szükséges és indokolt tehát, képviselõtársaim, hogy mi is ratifikáljuk az Európa Tanácson belül mûködõ csoport kábítószerüggyel kapcsolatos ajánlásai és konvenciói közül a bûncselekményekbõl származó jövedelmek tisztára mosásáról, felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 1990. évi Európa tanácsi egyezményt. az 1967. Bvi nápolyi egyezményt és kiegészítõ jegyzõkönyveit a vámhatóságok közötti segítségnyújtásról, valamint az 1977. évi európai egyezményt a terrorizmus felszámolásáról. Ezáltal, úgy gondoljuk, a schengeni egyezmény által létrehozott információs rendszerhez történõ csatlakozásunk és a Phare-támogatási lehetõség felgyorsíthatja a szervezett bûnözés elleni fellépés infrastruktúrájának kiépítését.
Az Európai Unió bizottsága elégedett felkészültségünkkel, melyben a kábítószerek elleni harchoz igénybe vehetõ lehetõségeinket igyekszünk bõvíteni. Mi magunk azonban nem lehetünk túlságosan nyugodtak és elégedettek az eseti bizottság jelentése alapján. Van mit tennünk. Vagy legalábbis volna. Nekünk, itt e Házban, és mindenkinek a saját háza táján. A családoktól kezdve az iskolán, az egyházakon, a minisztériumokon, a bûnüldözõ szervezeteken keresztül a megelõzõ, felvilágosító intézményeken át egészen a kábítószerügyi tárcaközi bizottságig.
Bizonyára mindannyiunk által ismertek a növekvõ mennyiségben a bûnüldözõ szervek és a Vám- és Pénzügyõrség által lefoglalt kábítószer- mennyiségrõl szóló adatok. Elmondták elõttem, hogy hússzorosára nõtt a legfoglalt amfetaminmennyiség. Viszont azt is tudjuk - és ez közismert -, ha többet foglalnak le, igyekeznek többet beszállítani. A keresletnövekedés kielégítésére a beszállítással együtt akár nõhet a hiánycikként megjelenõ kábítószer ára. Joggal tartja a bizottság ezt a kérdést szociális, egészségügyi, kulturális és kriminális problémának. A drogambulanciákon a társadalom minden rétege fellelhetõ. A gazdag, magával mit kezdeni nem tudó vállalkozó, aki a drága kábítószerekhez nyúl, mert úgy gondolja, hozzá az illik; a szegény szipus; a diszkródrogot fogyasztó fiatal, aki ingyenes névtelen telefonon próbál segítséget kérni, és ha a drogambulancia megnyeri a bizalmát - mert az adatkezelés olyan -, akkor mihamarabb - és ez így van rendjén - kerül be a rendszerbe.
Messzemenõen egyet kell értenünk azokkal, akik azt állítják, hogy a kábítószer-élvezõ, -fogyasztó vagy -függõségben szenvedõ nem gyógyul meg attól, ha lebuktatjuk, bezárjuk és üldözzük. Beteg és egyre betegebb emberekrõl van szó, akik segítség nélkül egyre közelebb kerülhetnek a halálhoz. Valóban, nem a fogyasztót, hanem a terjesztõt kel üldöznie a rendõrségnek. Tudjuk, hogy az illegális drogok fogyasztása bûncselekmény. De hála az égnek, lehetõségük van azoknak, akik vállalják a hathónapos kezelést, mentesülniük a büntetés alól - már azoknak, akiknek a közelében mûködik drogambulancia és esetleg nem kell más megyékbe menni. Olyan drogambulancia, amely a szakmai elveknek is megfelel, ahol orvosi segítség mellett a szakmai kollégiumok és szakmai irányelvek alapján tudják õket kezelni, Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Zalaegerszegen, Gyöngyösön, Gyõrben, Veszprémben és Miskolcon áll rendelkezésre.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja
el.)
Messzemenõen támogatni tudjuk az eseti bizottság azon jelentését, hogy meg kell teremteni a finanszírozási hátterét annak, hogy legalább minden megyében legyen egy stabil finanszírozási háttérrel, szakmailag ellenõrzötten mûködõ drogambulancia.
Tisztelt Ház! A drogellenes kérdéskörben valamennyi résztvevõ összefogására szükség van. Nem vitatható a család szerepe; a civil szervezetek, az egyház, az iskola, a bûnüldözõ szervek kifogástalan mûködése jelentõs anyagi áldozatok mellett sem eradikálhatja ezt a kérdést. Azokban az országokban sem sikerült ezt a kérdést megoldani, ahol nálunk sokkal, de sokkal többet tudtak ennek a kérdésnek a felderítésére és megoldására fordítani. Az Amerikai Egyesült Államokban a közelmúltban 6 milliárd dollárt fordítottak erre a kérdésre, ami talán hozhat valamiféle sikert.
A rendszerváltást megelõzõ idõszak e problémával történõ nyílt szembenézése hiányában azonban - mint elõttem már elmondották - nem Bpültek ki azok a rendszerek, amelyek ebben segíthettek volna. A szigorú tiltás ellenére szedte és szedi ma is áldozatait a drogfogyasztás. A drogellenes bizottság jelentésében szerepel az 1991- ben létrehozott KTB munkájának értékelése is. Ellentmondásosnak véleményezik a tevékenységét. Mi tagadás, valóban, a mai napig sem készült el a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia. A bizottság ezt rögzíti is. Igaz, hogy ezt szervezeti, személyi és pénzügyi feltételek akadályozták. Rendkívül erõs reformra szorul ennek a bizottságnak a munkája; igaz, megújulást kellene elérnie.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(10.50)