BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Betartom; csak azt az idõt fogom elhasználni, amit Hága Antónia megtakarított számomra.
A másik kérdés, amirõl röviden szólni szeretnék, a kábítószerügyi tárcaközi bizottság lecserélése koordinációs bizottságra. Én nem akarom megvédeni a KTB munkáját, nem is tehetem, nem is ismerem eléggé alaposan a munkájukat ahhoz, de ellentmondást vélek felfedezni abban az anyagban, amire támaszkodhattam az eseti bizottság jelentésében, illetve a határozatban magában is.
Ezt a tárcaközi bizottságot le kell cserélni, amennyiben egyáltalán nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ehhez képest ez az országgyûlési határozat arra tesz javaslatot, hogy azt a bizonyos nemzeti kábítószer-stratégiát még itt kapkodva, egy hónap alatt, december 31-éig gyorsan tegye le az asztalra ez a bizottság. Ez egy nagyon komoly ellentmondás! Most vagy képes ilyen munkára ez a bizottság, vagy nem. Ha rossz a bizottság és le akarja cserélni az elõterjesztõ, akkor miért címez ki neki egy ilyen nagy horderejû feladatot, amit eddig még nem végzett el? Ez egy nagyon súlyos ellentmondás! Szeretném megismételni, hogy azon az állásponton vagyok, amit a szociális bizottságban hangoztattam is, és Csehák Judittól hallhatták képviselõtársaim: nem oldunk meg semmit azzal, hogy az egyik bizottságot felcseréljük egy másik bizottságra. Egy létezõ bizottságot meg lehet újítani, személyeket lehet cserélni, feladatokat lehet megváltoztatni, megfogalmazni konkrétan számára, és - hogy a legfontosabbról beszéljek - mellé lehet tenni azt a pénzt, amire szükség van ahhoz, hogy elmozduljanak a holtpontról a dolgok.
Végezetül egyetlen gondolatot szeretnék még szóba hozni, és ez a prevenció - megelõzés - kérdésével kapcsolatos. Számomra nagyon komoly dilemmát jelent, hogy úgy gondolom, nem egyformán gondolkozunk a prevencióról; hogy hajlamosak vagyunk arra, illetve ennek a bizottságnak a munkája nyomán, sõt még Kökény miniszter úr szavai nyomán is az a benyomásom, hogy szûk értelemben gondolkozunk prevencióról, amikor azokat a módokat keresgéljük, hogyan tartsuk távol az embereket ezektõl a veszélyes szerektõl.
Ehhez képest úgy gondolom, hogy lényegesen mélyebbre kellene ásni, ha prevenciót akarunk, ha igazi megelõzést akarunk. Azt gondolom, hogy a szociokulturális viszonyokban vannak jelen azok a jelenségek, amelyek nagy számban termelik ki a szenvedélybetegeket a társadalomban és a szenvedélybetegek utánpótlását a fiatalok körében. Azt gondolom, hogy nagy számban termelõdnek ki azok az élethelyzetek, amelyek következtében feszültségoldó szerekhez kell nyúlni, és ilyen értelemben mindegy, hogy drog, vagy alkohol, vagy gyógyszer, vagy valami más. Szeretném, ha a prevencióról ilyen széles értelemben próbálnánk meg gondolkodni, amikor feladatokat fogalmazunk meg.
Magam is nyújtottam be módosító indítványt az elõbb elmondottak szellemében. Tudom, hogy benyújtásra került olyan módosító indítvány Nádori László képviselõtársam részérõl, amely a határidõket korrigálja, hiszen az eseti bizottság valóban elkövette azt a hibát is, hogy irreális, nem tartható határidõket tûzött ki, nem számolt például a parlamenten belüli átfutási idõvel. Bízom benne, hogy még a bizottságokban módunk lesz tovább vitatkozni ezekrõl a kérdésekrõl, és valami olyan országgyûlési határozatot elfogadni, amely nem tartalmaz irreális és egy késõbbi csalódást elõkészítõ elemeket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)