DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ott folytathatom igazából, ahol képviselõtársam abbahagyta, hiszen magam is három dologról szeretnék beszélni. Az elsõ az, hogy évek óta hogyan készül a társadalombiztosítás költségvetése. A második az itt elõttünk lévõ, költségvetésben szereplõ bizonytalanságoknak csak egy része, hiszen a megadott 20 percben nem lesz módom minden problémára kitérni.
Tehát most már valóban évek óta a társadalombiztosítás költségvetésében azt tapasztalhatjuk, hogy a kormány benyújt elénk egy költségvetési tervet, amely jelentõsen eltér az önkormányzat által elõkészített és kiszámolt költségvetéstõl. Elmondja a parlamentnek - csak elmondja, be nem bizonyítja rendszerint! -, hogy miért az a jó költségvetés, amit õ mond. Rendszerint lényegesen magasabb számok szerepelnek benne, ami a bevételeket illeti - nem azért, mert járulékot emel, hanem azért, mert ugyanarra a járulékszintre mindig magasabbat számol ki -, és lényegesen alacsonyabb számok szerepelnek benne a kiadási tételeket illetõen, mint amit a társadalombiztosítás önkormányzata kiszámolt. Majd ezek után a parlament elfogadja, elhívén a kormánynak, hogy a Pénzügyminisztérium jobban ért a tervezéshez, mint a társadalombiztosítás önkormányzatai, és utána kiderül, hogy rendre sokkal inkább a társadalombiztosítás önkormányzatainak van igaza, mint éppen a Pénzügyminisztériumnak lett volna.
Erre vonatkozólag az utóbbi három év különösen szép példát ad. Éppen most tárgyaltuk a társadalombiztosítás '96. évi zárszámadását, ezen belül különösen az egészségbiztosítás érdemel különös figyelmet. Mert persze a kormány természetesen nem azt teszi, hogy a nyugdíjasok számára a kiadásokat nem tervezi be, hiszen azt tudja, hogy törvényi kötelezettség, elõírás, nem teheti meg, hogy kevesebbet ad, mint amennyit mindenféleképpen, így is, úgy is ki lehet fizetni. Túlságosan átlátszó lenne, és nyilván a kormánypárti képviselõk nem fogadnák el, hogy a költségvetési törvényben kisebb összeg szerepel nyugdíjkifizetésre, mint amennyit így is, úgy is ki kell fizetni.
Ugyanakkor azonban az egészségbiztosítással évek óta megdöbbentõ dolgot mûvel a Pénzügyminisztérium. Olyan konstrukciós változásokat vezetett be a járulékrendszerben, majd olyan terveket készített el közösen a népjóléti miniszterrel - mindig is csodálkozva figyelem, hogy közösen a népjóléti miniszterrel, aki egyébként az egészségügyi ellátásért felelõs lenne -, tehát olyan terveket készített el, amikben holmiféle megtakarításokat írtak a költségvetésbe: ha ilyen-olyan és amolyan lépéseket megtesznek az egészségügy átalakításában, akkor ennyivel-annyival és amannyival kevesebb kiadás lesz majd, és ebbõl - ezt szó szerint mondta a népjóléti miniszter úr is - fejleszteni lehet az egyéb ellátási formákat. Hát, valami egészen fantasztikus csoda folytán ezek nem következtek be! Egyetlen egyszer sem következtek be, hanem csak a zavar, a káosz, az összevisszaság növekedett az egészségügyben.
Az Állami Számvevõszék általános érvénnyel kijelenti a '98. évi költségvetést felülvizsgáló anyagában, összességében azt valószínûsíti, hogy az alapok '98-ra tervezett bevételi elõirányzatai nem fognak teljesülni, ez esetben mindkét alapnál hiány bekövetkezése várható, súlyosabb gondokra '98-ban is az egészségbiztosítás területén kell számítani, beleértve a pótköltségvetés készítésének kötelezettségét is. Nos, tavaly már januárban világos volt, hogy az egészségbiztosításra pótköltségvetést kell készíteni, azóta már el is készült, meg is szavazta a parlament.
Ha átnézzük az elmúlt évek törvény-elõterjesztési és -elõkészítési gyakorlatát, világosan láthatjuk, hogy nem tervezési hibákról, hanem koncepcióról van szó ebben az esetben. Az államháztartási hiányt, ennek egy részét folyamatosan, rendre eldugja a Pénzügyminisztérium elsõsorban az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében, és ezzel egyébként még csökkenti is az egészségügyre fordított kiadásokat, mert bármit is mondanak, a GDP-hez viszonyítva az egészségügyre fordított kiadások aránya csökkent az elmúlt három évben, tisztelt képviselõtársaim, 7 százalék helyett ma már 5 százalék körül járunk. Ezt egyébként a Pénzügyminisztérium háttéranyagai is tökéletesen bemutatják. Tehát nem egyszerûen arról van szó, hogy véletlenszerûen úgy alakul a helyzet, hogy ej-ej valahogy ilyen rossz szakemberei vannak a Pénzügyminisztériumnak, nem tudnak számolni, nem tudják kiszámolni a saját döntéseik következményeit, hanem arról van szó, hogy tudatosan, elõre átgondolt módon, folyamatosan csökkentik az egészségügyre fordított kiadásokat. Évek óta tényszerûen kimutatható! Ennek súlyos következményei vannak természetesen az egészségügyre.
Nos, hogy is állunk akkor ennek a költségvetésnek a tervezésével nyugdíjbiztosításban, egészségbiztosításban, hogy áll a járulékbevételek alakulása, mi várható, mit is tervezett a kormány? Elsõsorban a nyugdíjbiztosításban januártól elindul az úgynevezett nyugdíjreform. Januártól nagyon sokan megtehetik azt, hogy átlépnek, kiegészítõ biztosítást kötnek és kiviszik a járulékuk egy részét a kötelezõ állami nyugdíjbiztosításból. Erre vonatkozólag meglehetõsen nagy eltéréssel számol a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a Pénzügyminisztérium. A Pénzügyminisztérium javaslatában 20 milliárdos állami költségvetési megtérítés van, mint az átlépõk következtében elõálló hiány, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat ezt mintegy 50 milliárdosra becsüli. Nos, végiggondolva az elmúlt évek tapasztalatát és tényeit, általában a nyugdíjbiztosításnak volt igaza, de valljuk be, valóban nagy a bizonytalanság ebben.
Eközben azonban a kormány 21,5 százalékos nettó bérkiáramlásra tervez, 2,5 százalékot ebbõl az özvegyi nyugdíjak emelésére szán, amiben egyébként - meg kell mondjam - a bizonytalanság még mindig nagy, hiszen a nyugdíjbiztosítási önkormányzat még nem tudta megmondani, hogy pontosan mekkora lesz a fedezete ennek az özvegyinyugdíj-emelésnek, vajon elég lesz-e a 2,5 százalék. Ezt nem tudják pontosan, majd valamikor jövõre kiderül.
19 százalékos emelést terveznek a nyugdíjakban. Erre vonatkozólag már rengeteg érdekes dolgot hallottunk. Hallottuk azt, nem is egyszer különféle nyilatkozatokban, miniszterelnök úrtól, népjóléti miniszter úrtól - lehet visszaidézni, ha óhajtják, pontosan, szó szerint is fogom mondani -, hogy ebben benne van az energiaár-kompenzáció. Pontosan elmondta éppen az energiaár-kompenzációra a népjóléti miniszter úr, hogy "és januártól még a nyugdíjak is 19 százalékkal emelkednek, ez is egy energiaár-kompenzációs forma". Nos, ezen persze természetesen lehet vitatkozni, ez törvényi kötelezettség. Aztán most azt is halljuk - jövõre választások lesznek, ne felejtsük el! -, hogy amennyiben nagyobb lesz a bérkiáramlás, ami elég világosan látszik, hiszen már most 22,5 százalék körül áll a nettó keresetkiáramlás, akkor természetesen további nyugdíjemelésrõl is szó lesz, igaz ugyan, hogy a költségvetési törvény erre egyetlen fillér fedezetet nem tartalmaz.
(12.30)
Persze mondhatja erre azt a Pénzügyminisztérium, hogy na ja, ha magasabb a nettó átlagkereset-kiáramlás, akkor magasabb lesz a járulékbevétel is. Csak felteszem a kérdést: ha viszont ugyanakkor többen fognak átlépni a kiegészítõ pénztárakba - amit megint nem tudnak a Pénzügyminisztérium szakemberei kiszámolni, és mondjuk, ez a járulékbevétel nem jön be -, akkor mibõl lesz itt többletnyugdíj- emelés, tisztelt képviselõtársaim?! Mert a Pénzügyminisztérium sem az állami költségvetésben, sem a társadalombiztosítás költségvetésében nem tervezett többletforrást erre. Azt gondolom, egyelõre a mesék birodalmába tartozik, hogy majd ha magasabb lesz a nettó átlagkereset- kiáramlás, akkor többletnyugdíj-emelést fizetünk, mert erre vonatkozóan egyelõre az a bizonytalanság van, hogy vajon 20 vagy 50 milliárd forint lesz a nyugdíjbiztosításból a járulékkiesés az új nyugdíjrendszer bevezetésének összefüggésében.
Van itt még egy nagyon érdekes dolog: a frissen meghozott társadalombiztosításról szóló nyugdíj törvényének módosítása (Sic!), eldugva a törvényben. Hogy hogyan van eldugva, azt most elmondom, mert az indokolása egészen érdekes, nagyon sajátos és nagyon jellemzõ. A nyugdíjreformtörvények módosításai az eredeti jogalkotói szándék érvényesülését kívánják biztosítani, ami az öt törvény egyidejû parlamenti tárgyalása és a rendkívül nagy számú módosító javaslat következtében nem tudott kellõen érvényesülni a végsõ normaszövegben. Nos, tisztelt képviselõtársaim, ez a szép hosszú, bonyolult, kanyargós mondat egyszerûen azt jelenti, hogy a nagy kapkodásban, a nyugdíjtörvények tárgyalásának rendkívül nagy hajszájában a kormány nem vette észre, hogy szarvashiba maradt a törvényben. Ez ilyen egyszerûen fordítható le, és most azt írja ide, hogy ez csupán néhány további pontosítást jelent. Nos, képviselõtársaim, ez a pontosítás azt jelenti, hogy benne maradt a törvényben egy olyan apró, egészen apró kis hiba, hogy ha 47 éves kor fölött valaki átlép egy kiegészítõ biztosítóba, akkor is ugyanannyi nyugdíjat fog kapni, mint az, aki nem lépett át, mert elfelejtették a két törvényt összehangolni.
Ebben a fantasztikus nagy parlamenti hajszában, amikor az egész nyugdíjreformcsomagot keresztülpaszírozták a parlamenten két hónap alatt, már most kiderül - pedig még el sem kezdett mûködni a rendszer -, hogy ilyen szarvashiba maradt a törvényben. Lehet, hogy ezt apró pontosításnak, jelentéktelenségnek, a törvényhozói szándék érvényesülésének nevezi a minisztérium, de azt gondolom, ez egy óriási probléma, és jelzi azt képviselõtársaimnak, hogy ezekben a törvényekben nagy valószínûséggel talán ekkora nem, de sokkal több apró hiba még majd a mûködés során fog igazán kiderülni. Egyszerûen azért, mert a kormány sem magának, sem a parlamentnek nem hagyott elég idõt arra, hogy ezt a bonyolult, sok törvénybõl álló nyugdíjreformcsomagot kellõ mértékben végiggondolja és kiérlelje.
Az egészségügy. A Magyar Demokrata Néppárt nevében az egészségügyrõl már nagyon sokat szóltam. Elmondtam a '96. évi társadalombiztosítási költségvetés zárszámadásával kapcsolatban is, hogy botrányos az, ami az egészségüggyel történik. És ezt már nemcsak a Magyar Demokrata Néppárt mondja és a többi, ellenzéki oldalon ülõ párt természetesen, hanem az Állami Számvevõszék is, amely ma már a népjóléti miniszter felelõsségét is felveti, hiszen lehetetlen helyzet, hogy egy évben ötször változzon meg a finanszírozási rendszer. Lehetetlen helyzet, hogy egy kormány olyan döntéseket hozzon, hogy elõbb megszünteti, majd fél év múlva visszaállítja a fogászat finanszírozását - és sorolhatnám tovább az ellentmondásos, zavarkeltõ, végiggondolatlan - fõként következményeiben végiggondolatlan - intézkedéseket.
Hogy is van ez most bevételi oldalon? Arról beszéltünk itt, illetve beszéltek elõttem szólók, hogy vannak olyan biztosítottak, akik után senki nem fizet járulékot. Ezeknek a legszélesebb köre a nyugdíjasok köre. Ha elfelejtették volna, felhívom a figyelmüket arra, hogy ezt most szüntették meg. Korábban keresztfinanszírozás volt, és a Nyugdíjbiztosítási Alap a nyugdíjasok után fizetett az egészségbiztosításnak. A Pénzügyminisztérium új konstrukciót talált ki, ehelyett bevezette az egészségügyi hozzájárulás intézményét, amelyet természetesen minden alkalommal túltervez, de nem jön be; amely független a biztosítási jogoktól, mert ha valaki nem fizeti, akkor is el kell látni, mert nem eredeztet biztosítási jogviszonyt csak az egészségbiztosítási járulék. Az egészségügyi hozzájárulás ettõl független.
Megint, természetesen ebben a költségvetésben is túltervezi a Pénzügyminisztérium az egészségbiztosításhoz képest, már egészen bagatell, csak 5 milliárd forintos eltéréssel tervezi túl, szép meséket mondva arról, hogy most majd a behajtás mennyivel lesz jobb, de az elmúlt évbõl talán szerencsésebb lett volna tanulniuk. Tehát egyik oldalon olyan változásokat hozott létre az Egészségbiztosítási Alap finanszírozásában - és ezt egyszer már egy hozzászólásomban, egy interpellációban elmondtam -, hogy 40-50 milliárd forinttal rontotta az Egészségbiztosítási Alap egyenlegét. Egyébként ezen is tetten érhetõ az a tendencia, hogy ilyen rejtett módszerekkel folyamatosan pénzt vonnak ki az egészségügybõl. Nem reálértéken - inflációval.
Aztán hallhatjuk azt a szép történetet - miniszterelnök úr természetesen már megint valahol egészségügyi dolgozók között járt, és megint ígért valami szépet, azt mondta -, hogy jövõre az egészségügy kiadásait reálértéken tartjuk. Az egészségügyben óriási deficit van hosszú idõ óta. Ebbõl az következik, hogy a deficitet is reálértéken fogják tartani. Nagyon érdekes volt, már egyszer idéztem, az Orvosi Kamara képviselõje elmondta, hogy ez nemcsak reálérték-, hanem reálhiánytartást is jelent, hiszen ha hiány van a rendszerben, az is arányosan növekedni fog.
De nézzük csak meg, hogy néz ki ez a reálértéktartás! Azt mondják, azt mondja a Népjóléti Minisztérium - megállapodások születtek már megint -, hogy garantálják mindenki számára a 16 százalékos béremelést, és ezt fix összegként eljuttatják az intézményekhez, a dologi kiadásokat pedig 10,5 százalékkal fogják emelni. Nagyon érdekes. A dologi kiadások tekintetében vizsgáljuk csak meg, mi az, hogy reálértéktartás! A termelõi árak növekedését 14 százalékra prognosztizálja a költségvetés, az egészségügyi intézmények dologi kiadásait 10,5 százalékkal emeli meg. Hol van itt a reálértéktartás? Mert az egészségügyi intézmények számára is növekszik az energiaár, folyamatosan növekszik a gyógyszerkiadás, az élelmiszerárak és minden, amit az egészségügyi intézmények megvásárolnak. Tehát a dologi kiadások tekintetében garantált, hogy nincs reálértéktartás.
Lehet persze arról mesélni az országnak, hogy még takarékosabban kell az egészségügyi intézményeknek gazdálkodni, de van egy határ, ami alatt már a betegellátás károsítása nélkül nem lehet igazából gazdálkodni. És ezt a határt senki nem vizsgálta meg, és erre a határra vonatkozóan senki nem kaphatott még a kormánytól egy egyértelmû és világos kimutatást.
És mi van a bérkiadásokkal? Végignéztem a tételeket. Átlagosan olyan 14-13-12-11 százalékkal nõ, és mindenhol meg lehet állapítani a különféle tételeknél - fekvõbeteg-ellátásnál, járóbeteg-ellátásnál -, hogy a bérkiadásokra kiszámolják a 16 százalékot. Ez a számítás úgy történt, ahogy általában történni szokott, hogy az összkiadásnak cirka 60 százaléka bér. Ennek számolták ki a 16 százalékos emelkedését. De én nem látok semmiféle differenciát arra vonatkozóan, mi van azokon a helyeken és azokban az intézményekben, ahol a kiadásoknak nem 60 százaléka, hanem nagyobb aránya teszi ki a bérkiadást. Ilyen probléma volt az elmúlt években is. Ezek a részletszámítások rendre elmaradtak, s ha megnézzük az egészségügyi dolgozók béremelkedésének ütemét átlagosan az országban, akkor azt láthatjuk, hogy elmaradtak a kormány által beígért intézkedésektõl.
Nagyon szeretném, ha egyszer azok helyett a szép, nagy általánosságok helyett, amit elsõsorban egyébként nem az egészségügyhöz értõk, hanem a gazdasági szakemberek szoktak mondani, hogy kérem szépen, csökkenteni kell a létszámot, és akkor annak rovására majd lehet emelni a béreket; nagyon örülnék neki, ha a Népjóléti Minisztérium tájékoztatna bennünket azokról a létszámnormákról, amelyek szerint az a véleménye, hogy az alatt már beteget ellátni nem szabad, mert az a beteg életét fenyegeti.
(12.40)
Ha a minimumfeltételekrõl szóló népjóléti miniszteri rendeletet nézem meg, akkor azt kell látnom, hogy emelni kellene a létszámokat a kórházakban, mert a minimumfeltételekrõl szóló rendelet szerint lényegesen több nõvérre és szakdolgozóra lenne szükség. Most akkor kit kell elbocsátani, mikor, meddig? Két év múlva kezdhetjük elölrõl, akkor már fel kellene venni az embereket. Ez a dolog kidolgozatlan, végiggondolatlan, súlyosan árt az egészségügy intézményeinek, súlyosan árt a betegellátásnak, közvetlenül a betegeknek, csak ezt nem lehet egyik napról a másikra egyszerûen kimutatni, mert a betegek - akiknek sérelmére történik valami egy intézményben - ritkán tudnak olyan hangon panaszkodni, hogy az eljusson a minisztériumig.
Én rendkívül felelõtlen kormányzati politikának tartom azt, amikor látszólag struccként fejüket a homokba dugva olyan számokat írnak le egy költségvetésben, amirõl mindenki, aki egy kicsit ért hozzá, világosan tudja, hogy sem bevételi, sem kiadási oldalon nem teljesíthetõk, majd ezután ezekhez a számokhoz igazítva egymást érik a legkülönfélébb intézkedések, amelyeken már, az az érzésem, idõnként maga a minisztérium sem tud kiigazodni. Nagyon jó volna, bár ebben a költségvetésben én erre nem látok reményt, azt gondolom, hogy majd a következõ kormány számára következik el az a feladat, hogy végre egyszer szembenézzen az egészségügy valós állapotával, és üres lózungok, általánosító megállapítások és semmitmondó banális statisztikai adatok alapján akarja a magyar egészségügyi ellátórendszert kapkodva, összefüggéstelenül átalakítani, mert ez az intézményrendszer összeomlásához vezethet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)